Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-06-10 / 46. szám
yestei» csötörtökön június 1 Okén 1841 KÖLTÉSZET. Vágy. Szirtik szivéből Ki csörgedez , A' napsugár rajt' Hőn zergedez , Zöld martjain kis Leány pikes , Iígy izzad , ég , hogy' Alig libeg. És szomja olly nagy , O1y végtelen Az ér eloltni■ Tán képtelen. Leölti melljén Himes mezét,■ Hőn tartja az ér Alá kezét. S mint hó kezébe Viz folydogál, Belőle ajka Csak ildogál, 'S a’ hűs vizet mint Szörbölgeti : Alelljét kezesei Megbürgeti , ’S tölgyhez telepszik , Dalt zengedez És ajkin ismét Szóin ébredez. 'S még rajt' szerelmi Nagy szomja ül: A' mell dagadva* Zajong , hévül. S bár lehetnék Ezüst patak ! Boldog, miként e' Kis zuhatag ! Klvdúsan oltnám Nagy szomjait Csók árral öntve Ki ajkait, ’S ha mellre lángol ’S forr a' kebel : Meghűteném szám Szerelmivel! G—r !—f.