Honvédorvos, 1981 (33. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
intézet, az Erzsébet kórház (mai Sportkórház) 120 ággyal, amelyhez csatlakozó öt barakkban tárolták a tábori intézetek felszerelését. Ezek a barakkok lehetőséget adtak arra is, hogy a kórház befogadóképességét 800 főre emeljék. Az Erzsébet kórház tevékenységében nagy jelentőségű volt a polgári személyek részére 1885-ben beindult ápolónőképzés, melynek szervezése, tematikája még ma is példamutató. Speciális témákban is folyt oktatás, így pl. 1887-ben a tartalékkórházakban folyó munka sajátoságait, 1893-ban kolerás betegek, 1901-ben pestises betegek ápolását oktatták különböző időtartamú tanfolyamokon. A Vöröskereszt Egylet 1885-ben 43, 1905-ben 179 kiképzett világi ápolónővel rendelkezett. De bevezették a szabadságolt ápolónők intézményét is. Ennek lényege az volt, hogy békeidőben nem foglalkoztatott ápolónők az egylet kötelékében maradtak ugyan, de csak háború vagy járványos betegségek esetén álltak szolgálatba. Az egylet első nemzetközi akciója is háborúhoz kötődik. A szerb—bolgár háború idején (1885-ben) a megkülönböztetés nélküli segítség jegyében 100 ágyas kórházat rendezett be Szerbiában és egyéb egészségügyi felszerelést juttatott el a szerb társaságnak, Bulgáriába pedig sebesültszállító oszlopot és sebkötözőket küldött. A Nemzetközi Bizottság felhívására az 1897. évi görög—török háború idején fehérneműt, gyógyszereket és kötözőanyagokat küldött a Görög Vöröskeresztnek és a Török Vörösfélholdnak. Az 1912—13-ban lezajlott balkáni háborúban 50 ágyas tábori kórházat és tábori kötözőhelyet működtetett a hadműveleti területen. Az I. világháború kitörése után a Vöröskereszt összes tábori alakulatait a harctérre küldte. Készletei azonban nem bizonyultak elegendőnek. Ezért pénz- és természetbeni adományokra szólította fel a lakosságot, melynek eredményeként kb. 10 millió korona érték gyűlt össze. Az egészségügyi intézmények száma és befogadóképessége tovább bővült, ami az ápolónői létszám emelését tette szükségessé. Hathetes ápolónői tanfolyamokat szerveztek nemcsak a fővárosban, hanem az ország más területén is. A Vöröskereszt Egylet vezetősége által a frontra küldött tábori egészségügyi alakulatok száma az 1917. év végére a következőképpen alakult: 3 tábori raktár, 8 fiókraktár, 3 tábori kórház, a sebészcsoport egy kórháza és két sebészkülönítménye, 20 segélyhely, 2 üdítőállomás, 185 sebesültszállító kocsi, 3 kórházvonat, 6 segélyvonat és 900 főből álló ápolónői személyzet. Az ország területén működött 7 tartalékkórház 2965 ággyal és 590 kisegítő kórház 51 382 ággyal. Külön osztályt szerveztek a harctérről érkező kórház- és segélyvonatok fogadására, a sérültek irányítására, valamint a vasútállomási üdítőszolgálat működtetésére. „Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal” tartotta nyilván a kórházban fekvő katonasérülteket, értesítette a hozzátartozókat, és foglalkozott később a rokkantkérdés rendezésével. A két világháború között a Vöröskereszt honvédelmi jellegű tevékenysége háttérbe szorult. Az új háborúra való készülődés fokozta a Vöröskereszt iránti érdeklődést, és jelentős költségvetési támogatást kapott a hadügyi tárcától. Az 1940-ben elfogadott alapszabály kimondta, hogy a Magyar Vöröskereszt — háború esetén — a honvédség kisegítő szerve, amely kormányzói biztossal az élén együttműködik a hadvezetőséggel. Kidolgozták a Vöröskereszt háborús szervezetét és működését, melynek értelmében minden magasabbegység és egység vezetőorvosa mellett vöröske .