Honvédorvos, 1981 (33. évfolyam, 1-4. szám)

1981-01-01 / 1. szám

intézet, az Erzsébet kórház (mai Sportkórház) 120 ággyal, amelyhez csatlakozó öt barakkban tárolták a tábori intézetek felszerelését. Ezek a barakkok lehe­tőséget adtak arra is, hogy a kórház befogadóképességét 800 főre emeljék. Az Erzsébet kórház tevékenységében nagy jelentőségű volt a polgári sze­mélyek részére 1885-ben beindult ápolónőképzés, melynek szervezése, tema­tikája még ma is példamutató. Speciális témákban is folyt oktatás, így pl. 1887-ben a tartalékkórházakban folyó munka sajátoságait, 1893-ban kolerás betegek, 1901-ben pestises betegek ápolását oktatták különböző időtartamú tanfolyamokon. A Vöröskereszt Egylet 1885-ben 43, 1905-ben 179 kiképzett világi ápolónővel rendelkezett. De bevezették a szabadságolt ápolónők intéz­ményét is. Ennek lényege az volt, hogy békeidőben nem foglalkoztatott ápolónők az egylet kötelékében maradtak ugyan, de csak háború vagy járvá­nyos betegségek esetén álltak szolgálatba. Az egylet első nemzetközi akciója is háborúhoz kötődik. A szerb—bolgár háború idején (1885-ben) a megkülönböztetés nélküli segítség jegyében 100 ágyas kórházat rendezett be Szerbiában és egyéb egészségügyi felszerelést jut­tatott el a szerb társaságnak, Bulgáriába pedig sebesültszállító oszlopot és sebkötözőket küldött. A Nemzetközi Bizottság felhívására az 1897. évi görög—török háború ide­jén fehérneműt, gyógyszereket és kötözőanyagokat küldött a Görög Vörös­­keresztnek és a Török Vörösfélholdnak. Az 1912—13-ban lezajlott balkáni háborúban 50 ágyas tábori kórházat és tábori kötözőhelyet működtetett a had­műveleti területen. Az I. világháború kitörése után a Vöröskereszt összes tábori alakulatait a harctérre küldte. Készletei azonban nem bizonyultak elegendőnek. Ezért pénz- és természetbeni adományokra szólította fel a lakosságot, melynek ered­ményeként kb. 10 millió korona érték gyűlt össze. Az egészségügyi intézmé­nyek száma és befogadóképessége tovább bővült, ami az ápolónői létszám emelését tette szükségessé. Hathetes ápolónői tanfolyamokat szerveztek nem­csak a fővárosban, hanem az ország más területén is. A Vöröskereszt Egylet vezetősége által a frontra küldött tábori egészség­­ügyi alakulatok száma az 1917. év végére a következőképpen alakult: 3 tábori raktár, 8 fiókraktár, 3 tábori kórház, a sebészcsoport egy kórháza és két sebészkülönítménye, 20 segélyhely, 2 üdítőállomás, 185 sebesültszállító kocsi, 3 kórházvonat, 6 segélyvonat és 900 főből álló ápolónői személyzet. Az ország területén működött 7 tartalékkórház 2965 ággyal és 590 kisegítő kórház 51 382 ággyal. Külön osztályt szerveztek a harctérről érkező kórház- és segélyvonatok fogadására, a sérültek irányítására, valamint a vasútállomási üdítőszolgálat működtetésére. „Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatal” tartotta nyilván a kórházban fekvő katonasérülteket, értesítette a hozzátartozókat, és foglal­kozott később a rokkantkérdés rendezésével. A két világháború között a Vöröskereszt honvédelmi jellegű tevékenysége háttérbe szorult. Az új háborúra való készülődés fokozta a Vöröskereszt iránti érdeklődést, és jelentős költségvetési támogatást kapott a hadügyi tárcától. Az 1940-ben elfogadott alapszabály kimondta, hogy a Magyar Vöröskereszt — háború esetén — a honvédség kisegítő szerve, amely kormányzói biztossal az élén együttműködik a hadvezetőséggel. Kidolgozták a Vöröskereszt háborús szervezetét és működését, melynek értelmében minden magasabbegység és egység vezetőorvosa mellett vöröske­ .

Next