Honvédségi Szemle 1995/1
1995 / 6. szám - KÖNYVSZEMLE - A világháborúk krónikája (Dr. Pataky Iván)
elé. íme két példa már az első világháború eseményeiből. A brit kudarcról és Churchill felelősségéről a gallipoli hadműveletben nagyon szőrmentén ír a könyv. Pedig például Ausztráliában - ismereteim szerint - máig nemzeti gyásznap a csata évfordulója. A másik: Németország volt afrikai gyarmatainak megszállásával többször is foglalkozik a kötet. Kivéve a volt Német Kelet-Afrikával. Pedig jelentősebb német haderő volt ott. Mintegy 3000 német és több mint 10 000 fekete bőrű katona. A volt német gyarmat helyén ma egyébként Tanzánia, Ruanda és Burundi található. De nézzük tovább a könyvet. Az első gyanús jeleket bárki azonnal észreveszi, amint átlapozza a kötetet és nézegeti a képeket. Nem ritkák az olyan súlyos szerkesztői bakik, mint például a 205. oldalon felül elhelyezett képnél. Öt kétszárnyú, fehér alapon horogkeresztes felségjelű gép repül az erdő felett. Az aláírt szöveg: „A híres-hírhedt harci repülőgépek, a stukák, zuhanóbombázók rettegésben tartották a Führerrel szembenállókat”. Nem beszélve a dagályos, püffeszkedő szövegről, amely idegen a történetírástól, Stukának a Junkers Ju-87-es, egyszárnyú, jellegzetes - nehezen összetéveszthető - alakú, német zuhanóbombázókat nevezték. Maradjunk a képeknél továbbra is: helyenként bántóan ízléstelen a szöveg. Sok példa közül a 191. oldalt választottam ki. 1939 március 15. A Wehrmacht bevonul Prágába. Ehhez két kép kapcsolódik. Az első világhíres felvétel. Szinte mindegyik, e témával foglalkozó műben megtalálható. A város lakosainak arca látható, ahogy a német katonákat nézik. A szöveg: „A lakosság nincs elragadtatva a bevonulástól. Könnyek és öklök áradata ”. Oly mértékben ízléstelen szöveg, hogy minősíteni sem lehet. A fénykép maga műalkotás. Mindent elmond a kép erejével. Egy ilyen kifejező erejű műalkotás alá legfeljebb a hely és dátum kívánkozik. A többi csak tompítja hatását. A könyv bevezetőjében megfogalmazottak szerint, minden kettős oldal bal szélén egy hasábban a szerzők az eseményeket sorolják fel kronologikus sorrendben. A két oldal többi részét a dátumokhoz kapcsolódó események rövid bemutatása tölti ki, ez a jó rendező elv azonban többnyire csak elv maradt, ezért nehezen áttekinthető. Az adatok pontosságához is lehet néhány kérdőjelet tenni. Olaszország például a könyv szerint az első világháborúba hol 1915-ben, hol 1914-ben lépett be. Más. A 181. oldalon „Művészi szintű propaganda” címmel a náci tömegpropagandával foglalkozik. Két kép is illusztrálja a lap felső szélén. Az egyik szövege: „Katonai parádé Nürnbergben." Hozzá az esemény szövege: ,,A rendezvényeket jó előre precízen kidolgozták, valóságos népszínházzá változtatták valamennyit. A szakma valóságos művésze Joseph Goebbels lett, aki az 1943-as pártnapon is kitüntette magát „Az akarat győzelme" („Triumpf des Willons”) című munkájával. ” Vegyük sorra a makacs tényeket. Az 1934-es Nürnbergi pártnapot és az említett művészileg kitűnően megcsinált filmet, nem Goebbels doktor, hanem a világhíres filmrendezővé emelkedett - többek között e filmmel is Leni Riefensthal készítette. Ő tervezte és ő tanította be a résztvevőkkel a parádésorozat koreográfiáját is. A kép említett feliratával is hadilábon állok. Az 1934-es pártnapon még nem volt katonai parádé. A képen feltehetően SA, vagy valamilyen félkatonai szervezet emberei láthatóak. Az agg államelnök, Hindenburg vezértábornagy 1934 augusztus másodikén halt meg. Hitler ezt követően egyesítette saját kezében az államelnöki és kancellári hatalmat. Eltelt még egy-két év, amíg a Wehrmacht nyakas porosz tábornokai elfogadták a „cseh káplárt" főparancsnokként. Sorozatos szerkesztési logikai bukfencek is találhatók a műben. Íme egy példa: a 184-185. oldalakon a fő téma a spanyol polgárháború. Középre odaillesztve egy teljesen eltérő téma: „Berlin a kultúra fővárosa". A szöveg pedig a weimari demokrácia nagyszerű kulturális pes. ;idézi: Brechtet, Weilt, Piscatort... stb. Egyszerűen nem értem a kapcsolatot. Kisebb könyvet tenne ki kritikám, ha minden hasonló