Honvédségi Szemle 2005/1
2005 / 5. szám - FÓRUM - Ács Tibor: Petőfi Sándor, az önkéntes katona
FÓRUM ÁCS TIBOR Petőfi Sándor, az önkéntes katona Katonának kutyabaja, Van mit enni és innia, Hogyne volna? Öt napra jár Tizenhat garas két krajcár. Muzsika szól, verbuválnak, Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha! Nem véletlenül választottuk mottóul Petőfi Sándor „Katonaélet” című hét versszakaszos költeményének második strófáját. Nagy költőnk 1847 márciusában vetette papírra a versét, melynek fenti soraiból világosan kitűnik, hogy a hat esztendőre önként vállalt közkatonai szolgálatát élete egyik fontos fordulópontjának tartotta. Illyés Gyula szerint Petőfi életének minden fordulata egy-egy lecke, amelynek mint költő látja majd hasznát: „Vagy épp e fordulatok tették költővé?’’ Petőfi Sándor számára a császári királyi hadseregben 1839. szeptember 6-tól 1841. február 28- ig tartó, zseniális egyéniségével nehezen összeférhető, önként vállalt közkatonai szolgálata nagy iskolát jelentett. A katonakori zsengéi (Búcsú, Galga partihoz, Az őrágyhoz, A Dráván, Alom, Honvágy, Triótért) költői kibontakozásában már a magyar kultúrát gazdagító új értékeket jeleznek. A múló évek pedig egyre zamatosabbá érlelték lírájában közkatonai szolgálatának élményét, amely a hazai hadikultúra máig ható fontos alapelemévé vált. Hetyke obsitos hang, humorral oldott keserűség, az egykori nehézségeket az idő távlatából kifigurázó fölényes önérzet és egészséges életszeretet jellemzi katonaidejéről írt költeményeit (Kuruttyó, Tolvaj huszár, K...Vilmos barátomhoz, Halvány katona, Ivás közben, Katona barátomhoz, Szobámban, János vitéz, Katona vagyok én..., Téli világ, Tarka élet, Nézek, nézek kifelé...). Verseiből kiolvasható, hogy katonaéletének lelki és fizikai megpróbáltatásai nem kis szerepet játszottak költővé érésében. múlt század nyolcvanas éveinek közepén feltámadt ad abszurdum jellegű „barguzini vita” is bizonyítja, hogy Petőfi Sándor élete több mint másfél évszázada nemzeti ügy, és minden feltárt új adalék nagy visszhangot vált ki közvéleményünkben.12 Halála óta minden kor kötelességének tartotta, hogy újra ellenőrizze és felfrissítse a költő életének történetét, és az egyre gyarapodó adatok és adalékok, az egymásnak ellentmondó legendák és értékelések tengeréből feltárja és bemutassa a mítoszok nélküli lényeget - a valóságot. A Petőfi-kutatás korántsem merítette ki lehetőségeit, sőt számos izgalmas irodalmi, esztétikai, történeti, életrajzi probléma vár megoldásra, feltárásra. Erre kötelezi a szakembereket Petőfi költészetének . 1 Illyés Gyula: Petőfi Sándor. Budapest, 1963. 15. o. 2 Lásd Fekete Sándor: A szibériai métely. Egy Petőfi-legenda feltámadása és újbóli elhantolása. Budapest, 1990. 247 o. 119