A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Budapest – Wien (1991)
A századforduló irodalmi-művészeti irányzatai - Literarisch-künstlerische Richtungen der Jahrhundertwende - Horváth Károly: A szimbolikus-filozofikus költemény a kelet-közép-európai irodalmakban. Krasinski, Madách, Eminescu
HORVÁTH KÁROLY (Budapest) A szimbolikus-filozofikus költemény a kelet-közép-európai irodalmakban Krasidski, Madách, Eminescu A francia forradalom után, a romantika korában virágzott fel az a műfaj, amely filozófiai igényességgel, az egyoldalúan racionalista felvilágosodás ellentéteképpen létrejött bonyolult helyzetet a szimbolikus előadásmód formájában fejezte ki. Ez a szimbolikusság lehetséges úgy, hogy a központi alak, a főhős egyfelől sajátosan egyéni, másfelől egy nagyobb közösség jelképes megtestesítője is. Ez a közösség lehet egyetemes, lehet sajátosan nemzeti, illetve a nemzetin át az egyetemes emberi kifejezője is. De lehet az ilyen poéma jelképes költői freskók füzére közös főhős nélkül is. A műfaji megjelölés Irina Nyeukopojeva szovjet irodalomtörténésztől származó szerencsés terminus, lényegében azt a műfajt jelöli, amelyet a szakirodalom emberiség-költemény, Menschenheitsdichtung, poéme d'humanité néven jelöl. Ennek két főtípusa van az európai irodalomban: az egyik a lényegében a Faustot követő drámai költemény, a másik az újfajta romantikus eposz, amely — Lamartine szerint — ne legyen többé már sem hősi, sem nemzeti, hanem egyetemes emberi. Ilyenfajta művek a kelet-közép-európai irodalmakban olyan történelmitársadalmi közegben jöttek létre a 19. század folyamán, melyet a nagyon is indokolt nemzeti fenyegetettség határoz meg. Éppen ezért ezekben az irodalmakban a nemzeti problematika általában az előtérbe kerül, így például: a lengyel irodalomban a fausti jellegű drámai költemény is a nemzeti problémák bemutatásában hangzik ki, mint Mickiewicz Csökyt, vagy Slowacki Kordiákiya.. Most azonban ezeknek az irodalmaknak olyan alkotásaira hívnánk fel a figyelmet, amelyek — noha létrejöttükben a nemzeti helyzet is fontos szerepet játszik — mégis az egyetemes emberi szintjére emelkednek. Az 1831. évi lengyel levezetés után született meg Zygmunt Krasinski Istentelen Színjátéka. 1834-ben, a magyar szabadságharc leverését követő időben, 1859—1860-ban Madách Imre Az ember tragédiája, és a két román fejedelemség egyesülését követő felemásan kapitalizálódó Romániában Mihai Eminescu Memento mórtja, az 1871—72-es években. A válságos nemzeti helyzeten felül a francia forradalom után megtorpanó értelmiség életérzését kifejező filozófiai áramlatok hatása is magyarázza, hogy e művek kihangzása általában pesszimisztikus, a kor eszmeáramlatainak hatását általában borúlátóan megítélő, de — tegyük hozzá — némelyik alkotásban bizonyos törekvés érezhető ennek a pesszimizmusnak a meghaladására is. A romantika programszerűen előtérbe állította a költészet és az élet viszonyának kérdését. A költészet egyetemes szempontú értéke is egyik közös problémája annak a három