Ifjú Erdély, 1923. szeptember - 1924. június (2. évfolyam, 1-10. szám)

1923-09-01 / 1. szám

II. Évfolyam l.­szartk. 1923. szeptember. ifjú erdész SZÉPIRODALMI TUDOMÁNYOS KÉR. IFJÚSÁGI ________________FOLYÓIRATA . Megjelenik (julius és augusztus kivételével) havonta egyszer. Jó munkát !“ Kedves Diák-testvéreim ! Engedjétek meg, hogy az­­Ifjú Erdély“ második évfolyamának ele­jén evvel a cserkész-köszöntéssel köszöntsünk Titeket. Ebben a köszöntésben pedig egy fel­szólítás, egy célkitűzés, Istennek egy napiparan­csa van kifejezve, melyet az „Ifjú Erdély“ diák­serege számára külön elrendelt és kiadott. Azt hiszem, nem múlik el nap, melyen nem hallanátok szüleitek, tanáraitok ajkáról a munkára való felszólítást. Ha belépsz az iskola küszöbén, vagy hazamégy, mindenhol mind-mind a munka vár. A munka az élettevékenységek összessége. Ahol élet van, ott munka is folyik, bármily cse­kély eredményű és hatású is legyen az. A munka ott vár miránk születésünk előtt és elkísér a sírig. Minden emberre kötelező a munka, mint egyénre és mint a társadalom tagjára. Mint egyénre vár a munka, mert az egyén léte, megélhetése függ tőle ; mint a társadalom egy tagjára köte­lező a munka, mert a közösség léte, érdeke függ annak teljesítésétől. De kötelező a munka, mert Isten írja azt elő számunkra. Emlékezzetek a bibliai talentu­mok példázatára. Isten drága lehetőségeket ad nekünk, melyekért csak azt kívánja, hogy használ­juk fel az ő dicsőségére, a mi javunkra és em­bertársaink javára. Ilyen halálosan komoly munka a diákmunka is. A diák munkáját a „tanulás” szóval fejezik ki. Ebben látják összepontosítva a diák köteles­ségeit. Ez a munka az, mely előkészíti az embert az ő pályájára. Megadja azokat a lehetőségeket, amelyeknek benne kell lenniök az életbe kilépő ember tarisznyájában. Azért a tanulást ne kicsi­nyelje le senki ; ezt csak azok teszik, akik nem végzik el ez a munkát és nem teljesítik köteles­ségeiket. Minden diáknak meg kell látnia, hogy nem azért tanul, hogy a holnapi szekundától megszabaduljon, vagy hogy a bizonyítványa jeles legyen, de tanulnia, dolgoznia kell azokért a célokért, melyek már túlnőnek az iskola falain. Minden munkát úgy nézzünk, mint amelyet Isten is végez, aki maga az örök tevékenység. Mindenkinek, minden diáknak éreznie kell, hogy minden izma, ereje mind arra való, hogy hasz­nálja azokat. Amelyik eszközt nem használják, megrozs­dásodik, így rozsdásodik be a tétlen lélek is. A munka végzése pedig váltson ki kedvet, lelkesedést belőlünk. Ne lássunk a munkában valamely vaskényszert, melytől jó lenne mene­külni. De dolgozzunk jókedvvel, kitartással, becsületesen, nem immel-ámmal vagy tessék-lás­­sék. Dolgozzunk lelkiismeretesen. Korunkban meg van a hajlam a felületességre, a lelkiismeret­len munkára. Inkább ne fogjunk semmihez sem, ha csak így tudnánk dolgozni. Ez nem munka, ez kigúnyolása a munkának ! Rendszeresen, terv­szerűen végezzük minden munkánkat és lássuk mindig tisztán a munka célját és minden lépé­sünk e célhoz igazodjék. Ez kizárja a kapkodást, azt, hogy egyszerre több munkához fogjunk és így egyszerre több dologra koncentráljuk figyel­münket Egyszerre csak egy munkát végezzünk, de ezt teljes erővel, szívvé lélekkel. Minden munka magában hordja célját és eredményét. Mi az erdélyi magyar diákság munkájának a célja és mi lesz az eredménye ? Ez a kérdés soha nem volt oly nagy jelentőségű, mint ma. Az erdélyi magyar diákság kezébe van letéve az erdélyi magyarság sorsa , gondozása, megtartása és továbbfejlesztése annak a csodálatos erdélyi szellemnek, melyet mi örökségbe kaptunk a múlt­tól. Az erdélyi diák soha sem félt a munkától, nem hátrált meg kötelességeitől. Lapozzátok fel

Next