Ifjú Kommunista, 1981. (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Olvasóink előtt ismeretes, hogy december elején fontos személyi változás történt a KISZ Központi Bizottságának élén. Fejti György lett a KISZ Központi Bizottságának első titkára, aki az MSZMP KB osztályvezető-helyettesi tisztségéből tért vissza szövetségünk központi bizottságába, ahol éveken át felelős tisztségeket töltött be. Bizonyára sok KISZ-aktivista és -vezető érdeklődésére tarthat számot az a vele folytatott beszélgetés, amelynek tartalmával most megismertetjük az ifjúkommunista olvasóit. — Ezekben a napokban már teljes erővel folyik a KISZ-szervezetek felkészülése szövetségünk X. kongresszusára. Az egyes közösségek saját munkájuk értékelése mellett a Központi Bizottság kongresszusi levelét is megbeszélik. Mit vársz Te, mint a levél egyik „feladója” ezektől a vitáktól? — A kongresszusi számvetés előkészületei során az a legfontosabb, hogy a mozgalom valóságos állapotából induljunk ki. Ez a követelmény egyaránt érvényes a helyi mérlegkészítésre és a Központi Bizottság helyzetelemző munkájára. Akár az eredmények túlbecsülése, akár nehézségeink vagy hibáink felnagyítása tévútra vezet. Mégis, mindkét szélsőség vissza-visszatér, ellenük szüntelenül küzdeni kell. Az a célunk és érdekünk, hogy olyannak lássuk és láttassuk az ifjúsági mozgalmat, amilyen az a valóságban, és ne olyannak, amilyennek látni szeretnénk. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy ne csak a nekünk tetsző véleményeket halljuk meg, hanem minden felelős megnyilatkozást fogadjunk szívesen. Sőt, magunknak kell fórumokat teremteni, hogy a munkánkat előre vivő, jobbító szándékú észrevételek, javaslatok felszínre kerüljenek. Hiszen a pontos helyzetismeret legalább olyan fontos, mint céljaink tudatos vállalása. Ezek együttesen alapozhatják meg a teendők helyes kijelölését. A megvitatásra, eszmecserére érdemes kérdések köre igen széles. Ezért adjuk közre a kongresszusi levelet, amely szándékaink szerint tartalmazza a legfontosabb kérdéseket, orientálja, de nem korlátozza a vitákat. A viták egyik tartalmi csomópontjának gondolom a mozgalmi munka állandóságának és változtatásának mindenkor felvetődő dilemmáját. Mi az, ami jó, ami bevált, amit meg kell őriznünk? És mi az, amit meg kell változtatnunk, hogy jobban megfeleljünk a fiatalok, a kor és a társadalom igényeinek? — Gondolom, ezeknek a vitáknak a során a fiatalok önmaguk körén túlmutató társadalmi kérdésekről is véleményt mondanak. — Egyenesen kívánatos, hogy a kongresszusi felkészülés során ne csak az ifjúságnak és szervezetének helyzete és a társadalomban betöltött szerepe képezze a viták