Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-22 / 16. szám
A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Alapítási év: 1922. IV. sor. XV évf. 1971. április 22. Ara 30 bani LÉPNI EGYET ÚJSÁGHIR: Sikereikért a KISZ KB Díszoklevelével tüntették ki az egyesztendős vaskapui országos munkatelep ifjú brigádosait. Ha van, aki ölhetett kézzel tud ma ülni, nyújtsa fel a kezét... Néhány tétova legyintés csupán, a sok millióból. Oly kevés, hogy nincs idő rájuk figyelni : úgy jön ránk a nyugtalanság, ahogy a fáradt embert meglepi az álom. Váratlanul, észrevétlenül. Nem volna szükség izgalomra, ha minden, ami ma van, csupa jó lenne. A legjobb, a legtökéletesebb. Nyugtalanságunk kilógna az időből, ha azt hinnénk, hogy megy magától, mint a karikacsapás... Pártunk félévszázados története, közelgő ünnepe alkotó nyugtalanságra int: felkelti bennünk azt a soha ki nem alvó, önmagunkat és környezetünket jobbítani akaró szándékot, amely az igazság, a munkásnép harcosait minden időben jellemezte. S e nyugtalanságképből tán hiányzik az utcasarki konspiratív találkák feszült romantikája, a börtönökben kötött házasságok összetartó és gerincegyenesítő ereje, az ellenséggel való tettleges püfölőzés, mégsem fogytunk ki a harci feladatokból. Ma elsősorban önmagunk lazaságaival, kisebb-nagyobb hiányosságaival kell megküzdenünk. Kényelmességünket, időnkénti kételyeinket, hibáinkat, hozzánem értésünket kell kegyetlenül kétvállra fektetnünk, hogy uralkodjék belőlünk mindaz, amit a szocializmus évei építettek emberségünkön. A munka, a tett szólít ma állandó önvizsgálatra minket , s ahogy országszerte jönnek az újabb és újabb hírek, kopogó telexeken, újságok hasábjain vagy az éteren át a dolgozóink, idősek és fiatalok, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek ünnepköszöntő munkaeredményeiről, nincs jogunk leállni, hogy sikereinkben gyönyörködve elszalasszuk további kötelességeinket. Mert bár nagyszerű ünnep közeleg, tennivalóink egyre sokasodnak. A félig elkészült tömbházakat be kell fejezni. A földeket meg kell művelni is jobban, hozzáértőbben, mint eddig. A próbajáratú gyáraknak mihamarabb termelniük kell. A vízierőművekre is felkerül majd az utolsó simitásnyi beton habarcs... Az építők továbbállnak. Akik meg gyárakban vagy földeken dolgoznak, minőségben és szakmai tudásban lépnek egyet-egyet, szívükben az ünnepi derűvel, mely pihentető nyújtózásként él az emlékezetben. Az ember ilyenkor megtörli homlokát s tetté változtatja az alkotó lázat, amelyből nem lehet elég soha. IFJÚMUNKÁS A TANTÁRGY TUDORAI Magyar irodalmi olimpia Kolozsvár-1971 DÍJAZOTTAI I. díj : Szentágotai Enikő. Kolozsvár I. díj : Jancsó Árpád, Temesvár. A KISZ különdíja Orbán Gyöngyi, Kolozsvár A KISZ különdíja Szőcs Géza, Kolozsvár IX. osztály X. osztály XI. osztály A KISZ különdíja Andrási Katalin, Kolozsvár I. díj: Kánya Edit, Csíkszereda Az olimpiáról szóló írásaink a negyedik oldalon •XII. osztály I. díj : Kovács Imre, Érmihályfalva A KISZ különdíja Kovács Izabella, Nagyvárad E heti interjúnk Milyen a főiskolás tavasz? Kérdez : Kovács Nemere Válaszol : LISOVSCHI CLAUDIA, a kolozsvári Egyetemi Központ Diákszövetségének alelnöke. — Ez a hatodik Főiskolás Tavasz. A verseny minden évben hozott valami meglepetést. 1968-ban a Ştefănescu rendezte Arisztofanész előadás, egy évvel később Țuculescu kísérleti műsora, 1970-ben az Echinox magyar nyelvű színjátszó csoportjának Mrozek előadása volt a fesztivál fénypontja. Mi volt az idei meglepetés ? — 1971 a jó átlagteljesítmények éve volt. Valamint a mennyiségi ugrásoké. Csupán színjátszó csoportból 19 jelentkezett. Emiatt 11 naposra hosszabbítottuk az idei Főiskolás Tavaszt. — Idén, mintha műfajonként csoportosultak volna az előadások. Szándékosan ? — Igen. Sajnos, elképzeléseinket nem tudtuk maradéktalanul megvalósítani, a műsoridő-eltolódások miatt adódott pár kínos percünk is. Megkésett például egy szavalóest s a fél kilencre tervezett hangverseny közönsége betódult a terembe. Mit lehetett tenni ? A szavalóestet egy későbbi időpontban hatalmas sikerrel újra megtartottuk. Az a helyzet, hogy a 14 000 kolozsvári egyetemi hallgató számára már nagyon kicsi a Diákművelődési Ház. Másfelől viszont a kellemetlen perceket jobb szervezéssel meg kell előznünk... Minden műfajnak megvan a közönsége. A jövőben arra szeretnénk törekedni, hogy kialakítsuk az adott előadáshoz illő közönséget, épp ezért meghívókat bocsátunk majd ki, s az egyes előadásokra nem mehet majd be boldog-boldogtalan. Idén egyébként több előadáson olyan hívatlan vendégek is voltak, akik inkább botrányt okozni jöttek. (Folytatása az 5. oldalon)