Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-09 / 1. szám
N г IIV lendület 21 órát sietett az óra A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceumban a helyi hagyományokhoz híven december 30-án rendezték meg a szilveszteri mulatságot. Közel négyszázan gyűltek öszsze az ünnepi díszbe öltözött nagy előadóterembe — kezdjük hát a visszaszámolást — javasolta a mulatságot szervezők nevében a negyedéves Parászka Géza. — A mi óránk 24 órát siet, de az 1976- os évnek mindenképpen vége. S amint az lenni szokott, idei diákszilveszterünket is a jókedv és a vidámság hullámhosszára hangoltuk; verseket mondunk és dalolunk, komikus jeleneteket, témás táncot, valamint egy meglepetésnek szánt művészi tornabemutatót tartunk. Közben arról sem feledkezünk meg, hogy az új év újabb továbblépést jelent mindannyiunknak a tanulásban. Nekünk, végzősöknek meghozza az érettségit, meg azt, ami azután jön... Tetteinket, mindenesetre, az a tudat hatja át, hogy a mi munkánk, a tanulás, fontos, hisz benne gyökerezik a jövőnk, ez segít megismerni a világot és hordozza annak a lehetőségét, hogy látó szemmel és biztos kézzel irányíthassuk a sorsunkat. Beköszöntőmet ezzel be is fejezem, jöhetnek a szereplők. A színpompás műsor végén meg a táncok közti pihenőkben elbeszélgettem jó pár tanulóval. Felfedeztem közöttük néhány véndiákot is, ’76-ban érettségizettet, akik volt iskolatársaikkal töltötték a szilvesztert. — Megszokott dolog nálunk, hogy a végzett diákok pár évig ide jönnek szilveszterezni — mondotta Szabó Dezső. — Talán csak most tudjuk igazából felmérni, hogy mit jelentett számunkra ez az iskola. Azért jöttem, hogy barátaimmal, kedves tanáraimmal találkozzam. Legfőképpen Szilágy Ferenc matektanárnak, és Béres Erzsébet fizika tanárnak köszönhetem, hogy bejutottam a gépészmérnökbe, mégpedig másodiknak. A kíváncsiság is hajtott ide. Látni kívántam az utánunk jövők műsorát. Remek volt. Túltettek rajtunk a meglepetésükkel, a kiválóan sikerült tánc-torna bemutatóval. — Számomra is nagy élményt nyújtott a műsor — vette át a szót a szintén „véndiák" Török Zoltán. — Bár csak néhány napra szól a kimenőm, mégse sajnálom az itt eltöltött délutánomat. A közgazdasági egyetem elsőéves hallgatója vagyok, s jelenleg katonáskodom. Azt, hogy ott is megállom a helyemet, úgy érzem, megint csak volt iskolámnak köszönhetem. Fegyelemre, kötelességérzetre nevelt. A líceum néhány jelenlegi diákját az 1977-es év terveiről faggattam. — Két célt tűztem magam elé — mondotta Benedek Ildikó, a líceum éltanulója, a KISZ- bizottság titkára. — Első szeretnék lenni az új évben is az anatómia-olimpián. Orvosira készülök, s úgy érzem, ez kitűnő erőpróbája lesz a felvételi vizsgámnak. A második cél elérése már nemcsak nekem fontos. Tagja vagyok a művészi tornát előadó csoportnak, összetartó, remek kis társaság, öt éve gyakorolunk együtt, és eddig jó néhány országos versenyen szerepeltünk. Szeretnénk, ha az áprilisban sorra kerülő országos döntőn bekerülhetnénk az első három közé. Mostani bemutatónkat főpróbának szántuk, és nagyon megörvendtem, hogy tetszett a közönségnek. Balázs Mária geológusnak készül. ’76-ban egy turista csoporttal megmászta az Omul csúcsot a nyári vakációban pedig egy kutatócsoporttal Tölgyes mellett Dengelléren részt vett a feltáró munkálatokban. Azzal a reménnyel indul az 1977-es évnek, hogy sikerül bejutnia az egyetemre. Ilyen gondolatok foglalkoztatják Popescu Máriánál is, akinek a legfőbb vágya, hogy orvosnő lehessen. — Én 1977-ben már dolgozni szeretnék — mondotta Boda Ildikó. — Gondolom, sikerül hasznosítanom az érettségi diplomával együtt járó szakmunkás diplomámat A szövődében kívánok elhelyezkedni, ahol jelenleg gyakorlatozunk. Nagyon szeretem ezt a szakmát amelyet aztán magasabb szinten tovább szeretnék folytatni. Mirk László diákok és munkásfiatalok egyaránt, epret és ribizkét gyűjtöttek be az elővárosok téeszeiben, a helyi ipar fiataljai kantinjuk és bölcsődéjük építésénél segítettek az építkezési trösztnek, mert az nem győzte munkáskézzel a megnövekedett tennivalóit. (katalin) Szilveszter előzményei Nagybánya municípium KISZ-Bizottságánál alapos fejtörést okozott, hogyan oldják meg az ifjúsági szilveszterre jegyet igénylők kielégítését. Mert az impozáns Bukarest vendéglő falait masszív anyagból rakták, nem nyúlnak. .. Újra megszámolva, tömörítve asztali széket — csak a KISZ-tagok 2 százalékának jutott hely. A többi étterem hiába hirdette versengve: mulasson nálunk! A fiatalok újra ostromot indítottak: az ifjúsági 6-esztendő búcsúztató az igazi. Mert az a mienk! Ebbe a mienkbe sok minden beletartozik... Például, hogy az új év-köszöntőt három korábbi előzte meg december folyamán, ha nem is fehér asztal mellett. Elsején a KISZ municípiumi bizottsága jelentette: teljesítették térítéses hazafias munkavállalásukat. A megyeszékhely iparvállalatai 16-án, a megye öszszességében pedig 18-án teljesítette évi terv feladatát. — Az üzem ócskavasát is összegyűjtjük, de annak az értéke a vállalaté — mondották tavaly év elején és szétnéztek a házak táján. Szó szerint. Diákok, munkásfiatalok felosztották maguk között a város utcáit és összegyűjtöttek minden elócskult vaslábost, kemencét, öreg fogantyút. A hazafias munka tervének túlteljesítésébe besegítettek a KISZ-bizottság mellett működő ifjúsági tudományos-műszaki alkotó komiszszió tagjai éppúgy, ahogy az építők, akik a Mogoşeşti-tól az aszfaltos útig vezető bekötő út javítását, karbantartását végezték el. Mások gyümölcsfát ültettek, megint mások, dulatával véleményt is mondott, a más és a saját maga munkáját megtisztelve. Íme, pohárköszöntésre való év végi gondolataiból. — Az idei országos jó eredményektől mi sem maradtunk el. Búzából az országos átlagot jelentő hektáronkénti 3500 kilónál tíz százalékkal többet értünk el. 1977-ben még jobb termést várunk. Rendbehoztuk szőlőnket, pótoltuk, ahol kellett. A dinnyés, ami Harasztosnak messze a környéken hírnevet adott, már tízhektáros. Emlékezetes a gyümölcsszüret is. Mindenben, de ebben kiváltképpen segítettek a fiatalok. Nélkülük elképzelhetetlen a további előrehaladásunk. Minden bizonnyal az új évben sem lesz másként. De sok mindent viszont másként szeretnénk. További gépesítést, a meglévő permetezőgép mellé sokféle talajmegmunkáló gépet. Radó Jenő minden gondja és kívánsága az ország gondja. Megsokszorozódva ezek a kívánságok mindig teljesülnek. (t. k.) Ifjú munkásul Jó bor — jó kedv! Hadó Jenő nemrég adta át egy fiatalabb társának a harasztosi ifjúság vezetői tisztségét. Marad gondja így is elég, ő a helyi termelőszövetkezet szőlészeti és gyümölcs farmjának vezetője. Nem vitás, tudja, mi a jó bor. Szilveszterkor is abból töltött a poharakba. A legjobb bor: a hazai bor. A saját termés. Mikor az ezzel telt poharat emelte a sziporkázó ünnepi világításban a magasba, hozta, hogy az új év beköszöntését ők már jóval december 31-e előtt megünnepelték, amikor évi tervüket teljesítették. A naptári szilveszterig még vagy 1500 tonna halat fogtak ki terven felül, s ezzel elsők lettek a munkaversenyben. A Dîmboviţa parti diákotthonokban népes hózával búcsúztatták az óesztendőt. A műépítész és képzőművész hallgatók a terem díszítése idején ötletességükről tettek tanúbizonyságot: egy hatalmas földgömböt BÉKE, BARÁTSÁG, együttműködés szavakkal öveztek, míg a télifát a TERMÉKENYSÉG, BŐSÉG és JÓLÉT jelképeivel díszítették. Körülöttük remekül szórakoztak diákjaink és a nálunk tanuló külföldiek. 9 Nadia Comăneci és Teodora Ungureanu Félix-fürdőn köszöntötték a szilvesztert. Új évi szándékaikról fogatták őket, de ők röviden válaszoltak: „Ugyanaz foglalkoztat, ami Montreal előtt: továbbra is dicsőséget hozni hazánknak." Bár Bukarest kölgyes pártbizottság titkárának jókívánságait, pezsgősdugók pukkanásának sortüze festi alá az éjfélt jelző óraütéseket, aztán magasra csap a jókedv, s 1977 első óráiban reggelig áll a bál. Két tánc között azonban komolyabb dolgok is szóba kerülnek. Dán Visalon, a Bányaipari Kutató és Tervezőintézet KISZ-titkára megjegyzi: reméli, hogy 1977 is legalább olyan jó éve lesz KISZ-szervezetüknek, mint az elmúlt, amikor éppen háromszorosan teljesítették túl hazafias munkavállalásukat, nem beszélve az intézet tervének 1,8 szoros túlhaladásáról. Komolyra fordítja a szót Balog Angéla egészségügyi asszisztensnő is, aki, mikor tavalyi munkája felől érdeklődöm, nem kis büszkeséggel említi meg, hogy a sebészeti szakképesítése mellé radiológusként újabb szakmát szerzett, s most már csak az van hátra, hogy idén megpróbálkozzon az egyetemi felvételivel. — Bár ez az évem is olyan eredményes lenne, mint 1978 — komolyodik el egy pillanatra, de aztán táncra kérik, és pillanatok alatt belevész a terem forgatagába. Amelynek minden tagja jókedvűen búcsúzik az óévtől, vígan köszönti az új esztendőt, hogy aztán két nap múlva ismét ott álljon a helyén, munkászubbonyban, fehér köpenyben, mert a becsületesen átdolgozott hétköznapok teszik igazán gondtalanná ünnepeinket. Olyanná, amilyen ez a Csillagvizsgáló-negyedbeli szilveszter volt Kolozsvár-Napocán. (ács) ívek spirálja Feleki István fotója IÜ0 szólamra • Szilveszterkor a vaskapui vízierőmű vezérlőasztalánál Nincov Ljubomir mérnök és Petre Copilu mester voltak a szolgálatosok. Mikor éjfélt ütött az óra, a következő adatot olvashatták le az egyik képernyőről: 30,1 milliárd kWh. Ennyi villanyenergiát termelt beindulása óta az erőmű 1976 végéig, ötéves tervünk második esztendejének beköszöntéséig. Gheorghe Badiu, a Neajlov nevű óceáni halászhajónk parancsnoka rádiogramot küldött a messzi távolból, amelyben elújságol nyéki motelben, valahol az Argeş partján, hét Ilfov megyei falu termelőszövetkezeti dolgozói gyűltek össze megünnepelni az elmúlt év sikereit és bizakodóan nézni a holnapba. Cornetu község polgármestere, Gheorghe Dobre így fejezte be pohárköszöntőjét: „Büszkék vagyunk, hogy termelőszövetkezetünk is túlszárnyalta 76-os tervét. Búzából 9 mázsával lett több hektáronként, törökbúzából meg kerek egy tonnával. Felkészültünk az új évre is, még adandóbban fogunk dolgozni a gazdag termésért.“ Hét falu fogadalma volt ez egyben. ” Gmatalom ünnep Ziman János, a Csillagvizsgáló-környéki diáknegyed étkezdéjének vezetője házigazdához méltó szívélyességgel fogadja szilveszteri vendégeit. Korát meghazudtoló fiatalossággal tűnik fel hol a konyhában, hol az étteremben, hol odalenn az előcsarnokban, mindenkihez van egy-két kedves szava. — Nekem külön öröm... mintha magam is viszszafiatalodnék pár évet. Ez a 750 itt szilveszterező ifjúmunkás pótolja azt az öt és fél ezer egyetemistát, akik máskor mindennapos vendégeink. Az itt ünneplő fiatalok az Ifjúság tevékeny tényező verseny élen járói. Pár héttel ezelőtt az eredmények számbavételénél nevükhöz több mint hatvanmillió lejes terven felüli munka elvégzését írták szorgalmas statisztikusok. Ebben a pillanatban mindenki az óévet búcsúztatja, barátok, elvtársak között. Taps, vidám éljenzés köszöni meg Aurel Negucioiu elvtársnak, a me . Dusznak mennie kell... Az ördög vinné el, megint kígyóit a piros égő. Befagyott a vezeték... Még szerencse, hogy közel a végállomás, töltök bele egy kis szeszt. Legalább a kocsim ünnepel... Magamba majd éjfél után. Tavaly is a buszon voltam szilveszter estéjén, de nem egyedül, a kasszírnővel. Most én vezetek és taksálok, egy személyben. Na, lássuk, mennyi időbe telik, míg kifagyasztom... Sok az utas, pedig kilenc is elmúlt. Mintha az új negyedből mindenki a régi városba menne vendégségbe, s fordítva. Az a gyerek is, alszik a kosárban, a szülei viszik őt is, biztos nincs kire hagyni... Ma még óvatosabbnak kell lennem, mint máskor. Az előbb is felszállt az a tata, és nem vette észre, hogy a kettes számot 1-esnek nézte, leugrott, szinte rácsuktam az ajtót. Jobb, ha minden megállónál hagyok egy kis gondolkodási időt... Kopog valaki a kabin ab— Hé, Ilié! Érd utól azt a buszt! Mikor előzött, láttam, hogy benne ül a fiam. Ha nem éred el, nem találkozom vele egy évig... Az a busz egy másik vonalon jár, a sarkon van egy megálló, aztán más irányba fordul. Csúszós az út, nem lehet itt versenyezni. Különösen ma este nem. De a szomszéd már szinte könyörög. A lámpával jelzek a kollégának, hátha észreveszi. Ő is figyelmes, a Skoda meg vár minket a megállóban. Ahogy telik az idő, egyre hangosabbak az utasok. Egyegy megálló hangos a jókívánságoktól. .. Most jut eszembe, nekem még nem kívánt senki boldog új évet. Mikor eljöttem otthonról, csak annyit mondott az asszony, hogy egészségben lássuk viszont egymást jövőre. Igaz, Ági nagyon elfoglalt, vendégségbe jöttek apósomék, Nagyváradról. Tíz óra. Megint ég a piros. Gyorsan kell cselekednem, a megállókban felgyűltek az éjszakai váltásba igyekvők. A kombinát sem áll meg ezen az éjjelen. Resicán több mint 200 éve ég a tűz a kemencékben, ha ünnep van, ha nincs. A busznak is mennie kell... Tizenegytől kezdve jön ki a délutáni váltás. Ma sietősebbek, várja őket a család, a barátok, a töltött káposzta, a vörös bor... Tizenkettő lesz néhány perc múlva. Ez mára az utolsó kör. Ezt a négy öntőt leteszem az új blokkok előtt és kész. .Boldog új esztendőt! És a fiatal gyermekarrú sofőr elhúzott a januári éjszakában. Vízi Lajos