Ifjúmunkás, 1983 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-30 / 5. szám

"figyelő A banántól a szederfáig Vannak dolgok, amiket mindenki ismer. Legalábbis meg vagyunk győződve róla, s még az utalást is az esetleges tájékozatlanságra igen zokon veszszük. Így vagyunk a gyümölcsök ismeretével is. Olvasom Veress István könyvének előszavában: általános ismereteinket kívánja gyarapítani, s mivel elegendő munka foglalkozik agrotechnika-termesztési kérdésekkel, ezekre nem tér ki; szóval ezt olvasva már-már letenném a könyvet, hogy nekem bizony gyakorlati útmutató kellene — régecske jelent meg ilyen, mondanám, de eszembe jut a Csorba-Keszi-Veress szerzőhármas 1980-as munkája, A családi ház kertje, amelyben a legszükségesebb tudnivalókat éppen Veress István közli velünk, amikor mégis be- lelakozva, öleiben akad meg a szemem, mint fügekaktusz, gránátalma, Szent János kenyér, hogy az ilyenekből aztán csak két nevet másoljak ide: guajava, tamarinda (a guajava, Közép-Amerikában őshonos, gazdag C- vitamin tartalmú, bogyószerű, termései közepes almanagyságúak; a tamarinda — de mindent úgysem másolhatok ide). Meg kell vallanom, hogy Szent János kenyeret sem volt eddig alkalmam látni, s itt legalább a rajzát megpillanthatom. Hasznos tehát e könyvecske, mikor, mennyit és miként tanultunk — tanulnak — a liciben mindezekről? Táblázatai meg a számok kedvelőinek segítenek adatolni-rangsorolni, folyamatokat felmérni. Ugyanis világos, hogy a viszonylag alacsony kalóriaértékű — súlytöbbletesek figyelem! — gyümölcsök, habár nem tartoznak a nélkülözhetetlen élelmiszerek közé, egyre inkább tért nyernek táplálkozásunkban. Elsősorban élvezetességük okán, és mert könnyen elérhető vitaminforrást jelentenek. Vagyis egyre több gyümölcsre lesz szükség. És Veress István azt írja, a gyümölcstermés mennyiségi és minőségi fokozását a közeljövőben technológiával növelni már alig lehet, a fő szempont a fajta és a típus lesz. (A kis kertekben is át lehet — kell — állni.) Két megjegyzésem volna a kötethez: hiányolom a végéről a névmutatót — éppen mert a könyv amolyan „lexikon“-szerepet tölt be —, és talán meg lehetett volna oldani, hogy a (néha nem túl jellemző) rajzok helyett fotókat hozzanak a gyümölcsökről. Nem minden fotografikai eljáráshoz szükséges fényes papír meg speciális nyomdatechnika. Bodó Barna * Veress István: Gyümölcsfogyasztó emberiség, Antenna-sorozat, 1982. (P.s.: A sokat és választékosan író szerző részéről bizonyára elírásnak kell minősítenünk a következő zavart. „Az új hazai szilvaültetvényekben a szilva kisebb arányban fog szerepelni...“ Ha már szilvaültetvény, akkor vajon mit termesztenek rajta? Almát?!) Szerkeszti. Bodó Barna Pótolhatja a Hycomatot! Emberség és szaktudás eredményeként született meg a kolozsvári Metalurgia szövetkezet műhelyeiben az az első hazai gyártmányú mechanikus szerkezet, mely a bénák s mindkét lábukra (!) mozgássérültek számára is lehetővé teszi, hogy személygépkocsit vezessenek. Ha figyelembe vesszük, hogy több mint tízezer igénylő vár behozatalból származó Hycomat Trabantra és, hogy roppant egyszerű technológiával (esztergával, marógéppel) lehet előállítani a kisegítő szerekezetet, mely bármely típusú kocsiba beszerelhető, anélkül, hogy változtatásokat kellene eszközölni rajta, nyomban érthetővé válik, miért ítélte az ifjúsági műszaki-tudományos alkotóverseny országos zsűrije a gépgyártó ágazatban első díjra érdemesnek Zugschwert György és Girsik Attila alkotását A nagyon könnyen, egy óra alatt felszerelhető szerkezet révén jobb kézzel történik a három alsó pedál működtetése. Előnye, hogy bármiféle átállítás nélkül ép ember is zavartalanul vezetheti, használhatja a szerkezettel ellátott kocsit. Ara sem borsos, hozzávetőleges számítások szerint 4—5 ezer lejbe fog kerülni. — Egyelőre nem sokat mondhatok a készülék sorozatgyártásáról — jegyezte meg Zugschwert György. — Szabadalmazását várjuk az Országos Találmányi Hivataltól, s ha az meglesz, szövetkezetünk szerény lehetőségei miatt aligha tudnánk 2000—2500 darabnál többet gyártani évente. Ezért is szándékszunk kapcsolatba lépni a Dacia vagy az Oltcit gyárral — az Oltcit lenne talán a legmegfelelőbb, mivel nagyok az ajtói, könnyebben lehet beülni, és nagyobb tér áll rendelkezésre a tolószék számára —, hátha szélesebb körű és jóindulatú együttműködéssel gyors és megfelelő megoldást találnánk sok rászoruló életbevágóan fontos problémájának bizonyos fokú orvoslására. — Arra is gondoltunk — tette hozzá Girsik Attila —, hogy a szerkezet felszerelését, a karbantartását és az időszakos ellenőrzést magunkra vállalnánk. Aránylag kicsi a munkaközösségünk, de lelkesedésben nincs hiány. A vezetőkészülék tervezésében és kivitelezésében munkatársaink is részt vettek, Tamás Sándor és Fedeyan Joan tervezők, Sarzsinszky János, Partig László, Petőfi Sándor és Gebe László munkások. Külön elismeréssel tartozunk KISZ-titkárunknak, Nariţa Sabinnak, aki pártfogásba vett. Ugyanis szerkenytünk már egy éve kész volt, de senkit sem érdekelt. Ő leverte róla a port és elindított azon a versenyen, mely végül is meghozta számunkra az országos első díjat R. László Ferenc Sztereo hangú tévé Az ipar élni akar. Amikor már majd mindenkinek volt egy rádiója, megjelentek a zseb-, illetve táskakészülékek. És a mind tökéletesebb hangvisszaadású rádiók, a két, illetve négy hangszórós sztereók. A tévénél ezidáig egyetlen igazi minőségi ugrás volt: a színes képernyőre való áttérés. Csakhogy az ipar élni akar, s miként nálunk a fekete-fehérből, máshol már a színesből is olykor több akad egy házban. Megjelentek persze a képmagnók, képlemezek — de ezek műszakilag nem vitték előbb a tévét. Ki kellett hát találni valamit. (Igaz, a képernyőujság, amely multifunkcionálissá teszi — majd — a tévékészüléket, újabb „mentőöv“ a tévézésnek, miként a televíziós játékok is növelik a keresletet, de, megint csak azt kell mondanunk, hogy maga a készülék, a régi maradt. Miként ezt a székből vezérelhető, „távirányításos“ műsorkeresés esetében is meg kell állapítanunk.) Megjelentek hát a sztereó hangú tévék. Ilyen rendszerű adásokat még sehol sem sugároznak — de ez csak idő kérdése. Amit a technika lehetővé tett, azt eddig „nem hagyták ki“. Örüljünk-e az új megvalósításnak? Szakik nyilatkozata szerint kissé korai volna örömünnepet ülni. Ugyanis az igazi egész szobát betöltő térhatású hang — amely a hallgatóban, behunyt szemmel, a koncertteremben hallható hangzást idézi fel, vagyis mintegy ott érezheti magát —, szóval ez a hang pszichológiailag nem fér össze a kicsiny — a szoba méreteihez viszonyítva mindenképpen kicsiny — képernyőn megjelenő képpel. Az emlősökben — az emberben is — kialakult az a reflex, hogy a kép és a hang együttes hatására reagáljanak. Ha az ember nem tudott hirtelen odapillantani a rákürtölő autóra, s nem sikerült félreugrania — tragikusan rajtaveszthetett. Ha a látás és a hallás útján szerzett információkat nem tudta szinkronba hozni — vége volt. Ülünk tehát a sztereó hangú tévé előtt, behunyjuk a szemünket — rádiónkat, a sztereót is így szoktuk hallgatni —, s mintha látnánk is balra a vonóskart, szemben, ott hátul az üstdob zeng, jobbra hátul rézfúvósok, előttük mélyhegedűk, és a csellók... Aztán kinyitjuk a szemünket, s minden ott van előttünk, azon a — körülményekhez, kialakult képzetünkhöz képest — kicsiny képernyőn... Stressz a javából. Idegrendszerünk talán képes lesz ehhez is hozzászokni — mi mindent bír(t) el! Csakhogy — megéri-e? Nem lesz-e kárunkra az esetlegesen bekövetkező megszokás?! Mindenképpen előnyös velejárója is lenne a sztereó hangú tévének: külföldi filmek sugárzásakor az egyik hangcsatornán az eredeti a másikon a szinkronszöveg lenne hallható, ami elősegítené a nyelvtanulást például, vagy nemzetiségek nyelvén való párhuzamos kommentárt egy-egy műsorhoz. Azt is fontolgatják, hogy akkor, amikor „fölösleges“ mindkét hangcsatornát használni, mert olyan az adás — a „fölösleges“ csatornán híreket közvetíthetnének. Került tehát a másik serpenyőbe is valami. Vajon melyik lesz „nehezebb“? Ifjúmunkás 5 Olaj — hulladékból A kőolaj, a belde nyerhető üzemanyagé* miatt, rövid időn belül aagna lesz potomato más energiaforrással. Ezért igen intenzív kutatás folyik a mesterséges üzemanyag — olaj előállításáért, figyelembe véve mind a technológiai, mind a gazdaságossági szempontokat. Szambajöhető alapanyagok a kőszén, illetve a promassza. Pár éve támadt E. Bayer nyugatnémet professzornak az az ötlete, hogy mesterséges olaj előállítását hulladékanyagokkal kísérelje meg, pontosabban szennyvizek tisztításakor keletkező derítőiszapból és városi szemétből. A derítőiszap átlagosan 5 százalék szerves anyagot tartalmaz, ami — az NSZK-ben hulladékkal számolva — évi 4 millió tonna hasznosítható biomasszának felel meg. Ez a szerves anyag 60—80 százalékban fehérjékből és zsírokból áll. A feladat az, hogy ezekből az anyagokból a heteronem szén-atomokat lehasítsák, s így azokat szénhidrogénekké alakítsák. A zsírokból ily módon telített, a fehérjékből telítetlen szénhidrogének keletkeznének. Ennek az átalakításnak a levegő kizárásával kell végbemennie , miként a kőolaj képződése során is történik. Először tiszta biopolimerekkel — fehérjékkel, zsírokkal — kísérleteznek, s megfelelő katalizátorok jelenlétében, meglepően alacsony hőmérsékleten — 250—300 C° — 80 százalékban szénhidrogénekből álló olaj és kevés szén keletkezett. Ezután kezdtek bele a derítőiszap-átalakító kísérletekbe, üvegből készített berendezéssel, hogy a folyamat szemmel látható legyen. Az eljárás során a reakciótérből csak gázokat kellett elvezetni, s a visszamaradó porszerű anyag mellett elég jó minőségű olaj keletkezett, amelynek 10 ezer kalóriás égéshője közel áll a kőolajéhoz. Az eljárás ipari méretekben való alkalmazásakor kulcskérdés a katalizátorok hatásossága és költségei. A sok szervetlen kísérőanyagnak „köszönhetően“ a folyamat külön katalizátorhozzáadása nélkül is kielégítően lefolyik, ami mindenképpen, technikailag is, gazdaságilag is előnyös. A kísérletek szerint 1 tonna száraz derítőiszapból 300 liter olaj állítható elő. A viszszamaradó porszerű anyag 20—30 százalékban alacsony fűtőértékű szenet is tartalmaz. A folyamat előnye, hogy egyszerű és olcsó berendezés kell hozzá, nem szennyezi a környezetet, a derítőiszapban lévő mérgező fémek berendezésből való kijutásától nem kell tartani. A kutatók ezek után városi szemétből kíséreltek meg olajat előállítani. A keletkezett olaj kevesebb volt — 1 tonnára számítva 200 liter —, de az alacsony fűtőértékű szénszerű maradékból több lett, s valamivel jobb, mint az iszap esetében kapott. És az eljárás olcsóbb, mert a szemét víztartalma alacsonyabb. A nagyüzemi megvalósítás előtt meg kell vizsgálni, pozitív-e az eljárás energiamérlege ? És persze, lényeges szempont a gazdaságosság. Abból kell kiindulni, hogy minden környezetvédelmi intézkedés pénzt és energiát emészt, amit még ha nem is befolyásolja az eljárás energiamérlegét, számon kell tartani. Ha figyelembe veszik az eljárás energiafelvételét, a hőveszteségeket, 1 tonna száraz derítőiszapból 250 liter olaj energiája a nyereség. Ami pedig az alapanyagokat illeti, 1985-ig annyi derítőiszap keletkezésére számítanak, amiből 1,4 millió tonna olajat lehetne előállítani, a szeméttel együtt pedig összesen 7 milliót, ami az NSZK jelenlegi importjának 7 százaléka! Kronofarmakológia Kronosz — idő. Farmakológia — a gyógyszerként használt anyagai: előállításával, fizikai-kémiai tulajdonságaival, a beteg szervezetre gyakorolt hatásával, lebomlásával foglalkozó tudományág. Kronofarmakológia — gyógyszerek adagolási időpontjai klaszszikus elveinek a felülvizsgálása abból a célból, hogy növeljék a gyógyszer hatásfokát, s ezzel együtt az ellenhatásokat csökkentsék. Megfigyelték, hogy azonos genetikai törzsből származó, súlyra és nemre is megegyező laboratóriumi egércsoportban az Escherichia coli endotoxinja differenciáltan hatott attól függően, hogy a nap melyik órájában adagolták. Ugyanaz a dózis délután 4- kor a kísérleti csoport 80 százalékát pusztította el, éjjel 4-kor csak a 10 százalékát!Tehát a méreg elleni tűrőképesség 24 órán belül jelentősen változik. Később megfigyelték azt is, hogy mezőgazdasági kártevő rovarok a napszaktól függően eltérően reagálnak a rovarirtó szerekre, nem mindegy, mikor végzik az irtást. Mi lehet ennek az oka? Va°v a gyógyszer hatása változik az élőlény biológiai ritmusának periódusaiban, vagy maga a gyógyszer változtatja meg a napi ritmus karakterét. Az utóbbi évek kísérletei alapján a szakemberek az első feltevés elfogadására hajlanak. 1965-ben francia orvosok hisztamin injekciókkal végeztek kísérleteket. A páciensnek 11 órakor és 23 órakor bőre alá fecskendezett egyforma dózis nyomán keletkezett vörös folt és ödéma kiterjedése az esti adag nyomán 60 százalékkal nagyobb volt, mint a délelőtti okozta. Allergiológiai, reumatológiai kongresszusokon foglalkoztak kronofarmakológiai kérdésekkel, s az eredmények azt mutatják,, hogy bizonyos daganatgátló gyógyszerek hatását növelni, toxicitását csökkenteni lehet, ha megfelelően választják ki az adagolás időpontját. A La Recherche című francia tudományos folyórat (1982/3) nyomán Rák elleni oltóanyag ? Eddig egyetlen emberi rákbetegségre sem sikerült egyértelműen rábizonyítani, hogy vírus okozza. A Burkitt-limfóma (a trópusi Afrikában gyakori nyirokszövetburjánzás) esetében egyre több bizonyíték utal közvetve arra, hogy ■ az ún. Epstein- Bar vírus és Burkitt-limfóma között ok-okozati összefüggés van. Ez a betegség Dél-Kínában a leggyakoribb rákbetegség, ott az orr garat daganatos megbetegedése, s ha valóban az EB-vírus okozza, lehetséges volna megelőző oltóanyag készítése. Kísérletek során már sikerült EB-vírusokkal fertőzött szövettenyészetekből a vírusra jellemző fehérjének kinyerni és állatokban ellenanyagot termeltetni velük szemben. A következő lépés ennek az ellenanyagnak kísérleti oltóanyagként való felhasználása lesz, természetesen állatokon. Az egyik érvet a Burkitt-limfóma és az EB-vírus közötti kapcsolatra egy WHO (Egészségügyi Világszervezet)-vizsgálat szolgáltatta, amelyet 42 ezer (!) ugandai gyermeken végeztek el. Egyeseknél az EB-vírus ellenanyag szintje sokáig abnormálisan magas volt, akik később sokkal nagyobb gyakorisággal betegedtek meg Burkitt-lomfómában, mint társaik. Mivel azonban csak igen kevesen betegednek meg, más tényezőknek is közre kell játszaniuk. Egy kutatócsoport jelenleg azt tanulmányozza, miért érzékenyebb az egyik ember a vírusra, mint a másik. Más kollektíva a „kínai rák“ áldozatait vizsgálja, s a tőlük vett szövetminták sejtjeiből közvetlen módon kimutatták az EB-vírus jelenlétét. A vakcina előállítására az állatkísérletek 1981 nyarán elkezdődtek — találtak eddig négy nagy molekulasúlyú polipeptidet, amelyek az immunválaszt kiváltják. Széles körű alkalmazásra öt-tíz éven belül lehet számítani , ha a vakcina beválik. (A Spectrum nyomán)