Ifjúsági Szemle, 1986 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 6. szám
hogy együtt tüntettünk a marxista munkásokkal, elárultuk a nemzeti gondolatot. Ez az agitáció a két front között ingadozókat megzavarta és legalábbis részben ellenünk fordította. Ma úgy látom, hogy akkor, 1941 végén a Turulon belüli győzelemre kellett volna minden erőnket összpontosítanunk. A Turul két irányzatának összecsapására 1941. decemberében került sor a debreceni „követtáboron” (küldöttgyűlésen). Erről a nagy jelentőségű eseményről így írt a választások után: 1942. januárjában Kristó Nagy István, a Turul-ellenzék egyik kiemelkedő tagja a MEFHOSZ lapjában, a Fiatalokban. „A jelenlegi fővezérséget a sikeresen alkalmazott választási taktika folytán 482-368 szavazattöbbség választotta meg. A sikeres választási taktikához tartozott, hogy Budapest helyett a nehezebben megközelíthető Debrecenben rendezték meg a tábort, a legfontosabb egyetemi kollokviumok idején, amikor az értékes tanulóelemek tanulmányaikkal voltak elfoglalva, és az is, hogy »nagyon jól« állították össze az élet-halál fölött uralkodó mandátumvizsgáló bizottság figot. Kristó Nagy finoman fejezi ki magát. A mandátumvizsgáló bizottság különféle machinációkkal meghamisította a szavazás végeredményét. Közrejátszott a számunkra kedvezőtlen eredményben az is, hogy akkor már sokkal többen voltak a Turulban a végzettek, az ún. „dominusok”, mint a tényleges egyetemi és főiskolai hallgatók (hiszen 20 év telt el a Turul Szövetség megalakulása óta), és az „öregek” nagyobb része a jobboldali Turul-szárnyhoz tartozott. Az új fővezérségben egyetlen ellenzéki turulista sem kapott szerepet. Más szóval, a korábbi „koalíciós jellegű” fővezérség helyett egy határozottan jobboldali, reakciós, németbarát fővezérség vette át a Turul vezetését. A debreceni követtáborra Kristó Nagy István elhozta Nyikos Gyulának, a szegedi diákegység-szervezet (SZEI) akkori elnökének levelét, amely felveti az együttműködés, illetőleg — vezetésemmel — a diákegység-mozgalom országossá szélesítésének gondolatát. Szent-Györgyi professzor is minden segítséget megígért ehhez. Nyikos Gyula levele csak nekem szólt, azt nem ismertettem a követtábor ülésén, legfeljebb néhány „ellenzéki” turulistával beszéltem annak új perspektívát nyitó tartalmáról. A Turul-ellenzék a debreceni „vereség” után sem adta meg magát. A harc tovább folyt. A Bolyai Kollégium kivált a Turulból és a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség helyiségében Györffy Kollégium néven önállósult. 1942 elején a Turul-ellenzék kezdeményezésére született memorandumban az egyetemi és főiskolai szervezetek fiatal vezetői kérték, hogy rendeleti úton vezessék be a 30 éves korhatárt az egyetemi és főiskolai diákszervezetekben annak érdekében, hogy a mindenképpen szükséges átszervezés időszakában is már fiatalok, csak jelenlegi vagy nemrég végzett hallgatók képviseljék az ifjúságot. Az aláírók között ott találjuk a Turul ifjúsági egyesületei mellett a MEFHOSZ-t és tagegyesületeit, az Emericana-t, az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetséget, az Országos Magyar Protestáns Diákszövetséget, a KMDSZ-t (Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége), a SZEI-t, valamint a diákegy