Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)
1946-08-31 / 19. szám
1946 augusztus 31 ANDOR LEON: Sorina, a nemzetközi fasizmus bankárja Az internacionális nagytőke szabadította ki Aschner Lipótot az auschwitzi táborból.Mikor a Zeiss-művek szállítottak hadianyagot az angol és francia hadseregnek és amerikai nyersanyagból készült benzin hajtotta a légitámadásokra induló német repülőgépek motorjait A nemzetközi mamsnuskapitalizmus üzletei A trösztellenes politikájáról ismert Kilgore amerikai szenátor, a washingtoni főállamügyész és helyettese Wendell Bridge, valamint J. Borkin és C. H. Welsh amerikai közgazdászoknak a szenátusban tartott leleplező beszédeiből, cikkeiből, rádióelőadásaiból bőven volt alkalmunk megismerni a nagy nemzetközi trösztök működését a háború előtt és annak tartama alatt. A nagy amerikai trösztök német partnereikkel együtt dolgozva, felosztották maguk között a világpiacot s a nemzeti érdekekre való tekintet nélkül, mindig csak a profit szemmeltartásával kötötték megállapodásaikat. Együttműködésükre néhány jellemző példa: a legnagyobb amerikai vegyitröszt, a „Dupont-konszern. 1926-ban gentleman agreementet kötött az I. G. Farbenindustrieval, amely szerint felosztották maguk között a magnézium-világpiacot, a Dupont látta el Amerika szükségletét, az I. G. Farben pedig a világ többi részeit s a nyereséget egy kulcs alapján számolták el. Hasonló együttműködése volt az I. G. Farbenindustrienak az amerikai Standard Oil-lal és a jénai Karl Zeiss optikai műveknek a newyorki Bouch Alombe-konszernnel. Zeissék amerikai pénzen a hollandiai Venloban megalapították a Nedusco optikai műveket, hogy a versaillesi szerződés kijátszásával ezen keresztül szállíthassanak külföldre. A két tröszt az előbb említett példa szerint osztotta föl egymás között a világpiacot és néhány esztendővel a háború kitörése előtt, mikor az angol és francia kormány tüzérsége és légi hadereje részére a a newyorki Bouch & Lombe vállalatnak akart óriási megrendelést adni. Bouchék a jénai konszernnel való megállapodásukhoz híven, a szövetséges megrendelőket a hollandiai Nedusco vállalathoz utasították és ilyen módon a német Karl Zeiss-művek szállítottak a háború előtt, de már a háborúra való felkészülésre hadianyagot az angoloknak és franciáknak ... mivel a pénznek nincsen szaga. De az amerikai és német trösztök amíg lehetett, a háború tartama alatt sem szűntek meg együtt dolgozni. Így például a Schering Kahlbaum A. G. álcázott svájci leányvállalatán, a Gewatter & Co. vegyi gyáron keresztül vásárolta az amerikai Standard Oil-tól a szintetikus benzin előállításához nélkülözhetetlen tetraetilt, amelyet Németországban 1940-ig nem gyártottak. Az üzlet a Gewatter-cég zürichi irodájában jött létre a Schering Kahlbaum és a Standard Oil kiküldött megbízottai között s minden szállítmányt dollárban vagy aranyban kellett előre kifizetni Nem Yorkban. Az első nagy német légitámadásoknál a német légihaderő gépeinek motorjait tehát amerikai nyersanyagból készült benzin hajtotta. Ezek a szállítások csak Amerika hadbalépése után szűntek meg, elvesztette a háborút — a német érdekeket és álcázott német vállalatokat a semleges államokban megvédeni. Ezen a konferencián résztvettek a legnagyobb német trösztök vezetői: az I. G. Farben, Rheinmetall, Röchling, Krupp stb.... Az összejövetel megszervezője Daniel Heinemahn amerikai állampolgár, a Sofina liszszaboni vezetője és a vállalatnál az amerikai tőkések megbízottja volt. A nem tiszta árja származású Heinemann, aki anyagilag érdekelve van az I. G. Farbenindustrie és a Deutsche Bank vállalataiban, Brüsszelben tartózkodott, mikor a német csapatok elfoglalták a belga fővárost, ámde Heinemannt nem küldték koncentrációs táborba, hanem akadály nélkül kiengedték Portugáliába és magával vihette a brüsszeli bankokban lévő értékpapírjait és valutáit. Nehogy útközben valami baja történjék, egy SS-csoport kísérte végig a háborús Belgiumon. A lisszaboni konferencia résztvevői között volt még a Sofina madridi képviselője, Juan March, az ismert spanyol nagykapitalista és nagyiparos, Tratten bankárja és az I. G. Farbennal kooperáló legnagyobb spanyol vegyitröszt elnöke. Voorhis amerikai képviselő egyik legutóbb tartott beszédében megemlékezik erről a titokzatos vállalatról és megemlíti, hogy a Sofina, amelyet 1928-ban alapítottak Brüszszelben, mint vállalat jelenleg Panamában van regisztrálva, üzleti könyveit és okmányait kubai irodájában őrzik, gazdasági vezérkara New Yorkban székel és technikai központja Lisszabonban van. Mindez nyilván azért, hogy a vállalat machinációit nehezebben lehessen ellenőrizni. A Sofina ugyanis — minden jel arra mutat — nemcsak külföldön elhelyezett álcázott német tőkeérdekeltséget képvisel, hanem A háború alatt semleges területen tárgyaltak egymással az ellenséges államok trösztjeinek vezetői A nemzetközi kapitalisták, bárha országaik ellenségként álltak szemben egymással, többízben összejöttek tanácskozásra a háború tartama alatt is, így például a BIZ (Bank führ Internationale Zahlungen) Zürichben állandó összejöveteleket tartott, amelyen angol, amerikai, francia és német nagytőkések vettek részt, hogy a háború utáni problémákat megbeszéljék. A nagy nemzetközi trösztök együttműködésének következménye az az ádáz harc, ami most a kulisszák mögött folyik a potsdami szerződések azon paragrafusainak megváltoztatásáért, amelyek a német hadiipar teljes megsemmisítését tűzték ki végcélnak. A nemzetközi kapitalisták ugyanis német üzletbarátaik segítségére sietnek és nem akaják a német trösztök teljes kikapcsolását az európai gazdasági életből, attól tartván, hogyha ez bekövetkezik, úgy Európa egy része kicsúszna a nemzetközi kartellek befolyása alól. A „Sofina“ a titokzatos nemzetközi tröszti Hitler hadai még elkeseredett harcban állottak a szövetségesekkel, mikor 198 májusában Lisszabonban német, angol, amerikai, francia, olasz és spanyol pénzemberek titkos konferenciát tartottak, a «Sofina», teljes névvel Société Financiére desTransports et d'Entreprises Industrielles pazar berendezésű cégházában. A Safina a világ egyik leghatalmasabb pénzügyi -és ipari vállalkozása, főleg villamosítási üzemei vannak Nyugat-Európában és a latin-amerikai államokban. A vállalat túlnyomó részben német érdekeltség s a német mammutkapitalisták külföldön elhelyezett tőkéjével, a német nagyipar Nyugatra és Dél-Amerikába kitolt, álcázott gazdasági hídfőjét jelenti. Éppen ezért a lisszaboni konferencia programjának egyik legfontosabb pontja az volt, miként lehetne háborúvesztés után — mert az urak akkor már tisztában voltak azzal, hogy Németország LONDON kávéház Andrássy út 5 I?1 vezetéssel megnyílik SZOMBAT BUJ.BUR ELSÖRENDŰ KONYHA POLGÁRI ÁRAK IGAZ SZÓ - -Tr|1A MŰHELY/I i] I flR GYAKORLAT TANDÍJ Az RÉSZLETBE IS! f\V / Iy VIDÉKIEKNEK V BENTLAKÁS V' DÍJTALAN TÁJÉKOZTATÓ HIKÁDÉ TERÉZ-KÖRÉT 7. T.1 224—862. Kerber-autó, Dicsel,motor- és motorkerékpár-könyvek utánvéttel is. BUDÁN elegáns, fürdőszobás, 2 szobás berendezett lakásomat átadnám használatra annak, aki bármilyen csekély fizetéses állást szerez. Ajánlatok: 1Csekély bér“ a kiadóhivatalba HIVITÓPOR politikával is foglalkozik, Juan March útján támogatta Francót és a latinamerikai államokban szétszórt vállalatain keresztül az ott működő külföldi Falange szervezeteket, összekötő Sofina kezei messze nyúltak s a tröszt urai szabadították ki Aschner Lipótot az Egyesült Izzó elnökét annak idején az auschwitzi koncentrációs táborból. Aschnert köztudomásúlag a németeknek Magyarországra való bevonulása után Kistarcsára internálták, majd a pestvidéki törvényszék fogházába vitték s onnan szállították Auschwitzba, ahol körülbelül egy fél esztendeig volt deportálva, mikor néhány SS tiszt kíséretében autón a svájci határra vitték. Aschner egyenesen Genfbe uta tetésben áll a fasiszta emigrációkkal, pénzsegélyben részesíti s így a nemzetközi fasizmus bankárjának tekinthető, akinek szerepéről és működéséről még sokat fogunk hallani. Mott, ahol a hotel Richmondban már várták a Sofina svájci megbízottai, akik kiszabadítását megrendezték. Az Egyesült Izzó nagyképességű elnökére úgy látszik szüksége volt a Sofinának s ezért nem hagyta cserben .. . s nyilván ezzel a vállalattal való kapcsolatai magyarázzák, hogy Aschner, mint hírlik, Génfből rövidesen Lisszabonba teszi át székhelyét. Az ezidőszerint Lisszabonban időző magyar iparmágnások, a Weissek és Chorinok ugyancsak a Sofina bűvkörébe tartoznak. A Sofina mentette ki Aschner Lipótot, az Egyesült Izzó elnökét az auschwitzi pokolból _7 Török János volt vezérőrnagy úr érzékeny... Kincstári élelmiszer, építési anyag, német sasrend és egyebek... Az Igaz Szó egy júniusi számában «Kellemetlen kérdések» cílen röviden foglalkoztunk Török János vezérőrnagy ügyeivel. A vezérőrnagy úr azóta már csak egykori vezérőrnagy, mert lefokozták. Ennek ellenére, egyre-másra küldözgeti az Igaz Szó címére a helyreigazításokat. Ismerőseivel, rokonaival leveleket írat, amikben azt közük, hogy Török úr a legjobb ember, sőt a legeslegjobb ember, demokrata, sőt a legdemokratább a Kárpátoktól le az Aldunáig. Nézzük meg hát kissé részletesebben Török urat, az egykori vezérőrnagyot. Török úr tiltakozik cikkünk azon állítása ellen, hogy lakására teherautószámra hordták volna a kincstári élelmiszert. Várjon 1946 március 10-én este 8 óra egy perckor miért állt meg a Ho 164 rendszámú katonai teherautó a Pozsonyi út 33/a szám előtt? Ha nem tudná, megmondhatjuk. Azért, hogy arról egy őrmester, (a vezérőrnagy úr beosztottja) Török úr számára kincstári származású zsírt, lisztet, hagymát, krumplit rakjon le zsákokban és ládákban. 1946 májusában ugyanez a teherautó, mondhatni, naponként megállt a ház előtt. A katonák a vezérőrnagy úr számára kincstári krumplit, marhahúst, disznóhúst, lisztet, hagymát és zöldséget raktak le. De nemcsak nappal, 1946 március 22-én éjjel is megállt egy katonai autó a ház előtt és az onnan lekerült kilenc zsák élelmiszer lerakásánál a katonákon kívül még a házfelügyelő is segített ... 1946 májusában a honvédelmi minisztériumból kivezényeltek a pozsonyi úti házba asztalost ,kárpitost, kőművest és még két segédmunkást. Ezek az emberek öt hétig dolgoztak a vezérőrnagy úrnál. Az anyagot a honvédelmi minisztérium raktárából vételezték fel. Nem elég, hogy a vezérőrnagyi lakás minden apró hibáját megjavították kincstári anyaggal és munkával, akkor, amikor a dolgozók tetőnélküli lakásban szorongtak, az egész bérház lefolyócsövét megjavíttatta Török úr, a demokrácia honvédelmi minisztériumának anyagából és munkásaival. A nyilas világban a Luxor-kávéházat tiszti étkezdének rendezték be. Ennek a tiszti étkezdének Török úr volt a parancsnoka. A kávéházat valaki kifosztotta. A Luxor-kávéház tulajdonosa a felszabadulás után úgy találta, hogy nem a nyilasok és nem a németek voltak, akik olyan alaposan „kitakarították“ a kávéházat. A honvédelmi minisztériumhoz fordult kártérítési igényével. Török úrnak rögtön kellemetlen lett az ügy és Sárkány államtitkártól többször kérte: fizessék ki a Luxort. Sem az államtitkár, sem más nem akarta a jogtalan követelést kifizetni. Török úr közismert gavallériájával kifizette... Ezért fokozták le. A gavallér Török mindig büszke volt «haditetteire». Egy szép napon, 1944 júliusában a házmesternek is elhencegett vele, hogy megkapta a német Sasrendet. «Látja, engem még Hitler is szeret!» — mondta nagy büszkén. De ami jó volt júliusban, az már kellemetlen lett januárra. 1945 január 9-én ugyanis megbízta Simon Lászlót és Kranczitzky Lajost, hogy ássák el a Sasrendet a pincébe. Ekkor mondta Török úr azokat az emlékezetes szavakat: «Lehet, hogy még szükségem lesz rá.» Később eltűnt a pincéből a kitüntetés. A pincéből eltűnt. Kranczitzky Lajosné vitte el. De a Honvédségi Közlöny 1944 évi július hó 28-i számának 519. oldaláról nem tűnt el. Onnan vakarja ki Török úr, ha tudja. Akiről pedig igazat írnak, az ne akarja az igazat helyreigazítani. G. M. Km textilcikkeinek fogyasztási árait 10%kal mérsékelte!