Igaz Szó, 1963. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
napközben is bekapcsolva hagyták a rádiókat; katonáink éberebben és feszesebben látták el szolgálatukat és az emberek töprengő arckifejezése mutatta, milyen gondolatok foglalkoztatják őket. Pedig a lakosság tudta, hogy az amerikai provokációk következtében a világ nagyon is közel került ezekben a napokban a háborúhoz. Még azok is tudták, akikről sokan talán úgy vélik, hogy „apolitikusok”, mert az újságból mindenekelőtt a sportrovat híreit olvassák el. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a tömegek bíznak a párt mai politikájában, s az előbb vázolt nyugodt, egységes magatartás is ezzel magyarázható. Amikor Kádár elvtárs kongresszusi vitazáró beszédében e bizalom emberi megnyilvánulásairól beszélt, még jobban megérthettük, miként fejlődött, növekedett ez az érzés, miként állta ki az idők teherpróbáját, hogyan vizsgázott a kritikus fordulatok idején. Nem kisebb bizonyítékát adta az említett bizalomnak az elmúlt években a munkásember helytállása, amikor a párt nyíltan kifejezte, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő terhe a munkásosztály vállaira hárul. Mégis, az ipari dolgozók tudatosan vállalták e terheket. Még jobban megtanultuk tisztelni a parasztembert is, aki nem kevés belső háborgással szób .