Igaz Szó, 1979. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 3. szám
fotókópiájánál, vagy hogy tovább időzzünk a leszerelő állomány stafétabotjánál, mint Emerich Gottfried váci járási körorvosnak olmützi cellájáról készített gobelinjénél. *** — Nem zavarnánk-e, ha beülnénk egyik fogadóórájára? — kérdezzük Vác 79-es körzetének tanácstagjától. — Zavarni nem zavarnának, csak az a bökkenő, hogy nincs hivatalos fogadóórám — válaszolja Kiss Lajos alezredes, az alakulat párttitkára, majd így folytatja: — Pontosabban szólva bárki, bármikor rám nyithatja az ajtót gondjával-bajával. Iratcsomók kerülnek elő, elintézett és még függőben levő ügyek. Címszavakban, a teljesség igénye nélkül: bölcsődei férőhelyek, gázvezeték-építés, OTP- hozzájárulás, parkosítás, munkahelyi problémák, családi gondok. Néha bizony nehéz eldönteni, melyik tartozik a tanácstag hatáskörébe, s melyik a párttitkáréba? Kiss Lajos nem is akarja szétválasztani a kettőt. Úgy érzi, munkája s társadalmi megbízatása jól kiegészítik egymást. Nehéz is lenne eldönteni : vajon melyik minőségében tesz eleget a hazafias nevelés feladatának olyankor, amikor az alakulatához bevonuló újoncokkal Vác múltját, jelenét, jövőjét ismerteti? Rohanó világunkban sokszor a saját dolgainkra sem jut időnk. Miért is vállalja át valaki „idegenek sirámait”, a mások panaszát? Kiss Lajos nem felel azonnal. Ujjai a doszsziékkal játszanak. Talán éppen az elintézett ügyek jólesően vastag kötege segít a válaszadásban : „A kellemes közérzetért. A jó szájízért.” Kis szünet után még hozzáteszi: „Mindanynyiunkért." Kárpáti Tamás Váci tájkép - fagypont alatt Harmincnégyezren lakják, 34 kilométerre a fővárostól A legutóbbi BNV nagydíját nyerte a Forte RC papír KXF POC PC -1 TM 9