Igaz Szó, 1982. július-december (27. évfolyam, 13-24. szám)

1982-10-15 / 20. szám

lehetett volna produkálni ilyen Uriah Heep-kon­­certet... Hogy az egyórás kon­cert végén, a Look at Yourselfre extázisba esett a közönség? Ez a dalon múlt, nem pedig azokon, akik előadtá­k. Hírturmix Lehet, hogy az an­gol trónörökös, Károly herceg is kedveli a rockot? Mindenesetre egy általa rendezett jótékonysági koncertre meghívta a Madness együttest, a Ge­nesis szólókarrierbe kez­dett dobosát Phil Collinst, s a betegsége után újból színpadra állt legendás gitárost, Eric Claptont.­­ A nemrég nálunk is fellépett Amanda Lear új­ra a népszerűségi csúcsok felé tart a külföldi beszá­molók szerint. Londoni és olaszországi koncertjei után hosszabb turnét kez­dett az Egyesült Államok­ban, s a hírek szerint szeptemberben a Szovjet­unióban is fellép. Stingnek, a Police vezetőjének egyre nagyobb sikere van filmszínészként is. Legutóbbi filmjét, a Brimstone-t Cannes-ban mutatták be, s a kritiku­sok úgy üdvözölték, mint a filmr­szakma új Michael Caine-jét. 3 d. David Bowie szin­tén nem ismeretlen a mo­zilátogatók körében. Leg­utóbb egy Nastassja Kinski-film címadó dalát énekelte, s egy kisebb sze­repet is eljátszott. Ezen kívül Jáva szigetén egy háborús filmet is forgat.­­ Bob Geldof, a Boomtown Rats énekese viszont ismeretlen még a filmszakmában. Igaz, nem sokáig, mert a Pink Floyd együttes legújabb, nagy­sikerű The Wall című lemeze nyomán készült film rendezője, Alan Par­ker felkérte, hogy játsz­­szon el egy szerepet. Amikor 1978. május 1-én első koncertjét adta a Korai együt­tes, akkor életre kelt újabb válto­zatában az a hagyomány, amely a Taurus nevével, de mindössze két kislemezzel volt dokumentálható. Hamarosan nagy sikert is ért el az új zenekar, amelynek kulcsembere Balázs Ferenc billentyűs­­énekes-zeneszerző. Népszerűségük titka a gon­dosan és sok ötlettel hangszerelt egyéni hangú dallamvilágukban rejlik. Első nagylemezük azzal is kitűnt, hogy azon nem egyszerűen dalok soro­zata hangzik fel, hanem egy gondosan keretbe foglalt, egymáshoz sok szállal kapcsolódó dal­­füzés. A Korál-sound jellegzetessége, hogy a lí­rai hangulatú kompozíciókban a billentyűs hang­szereké a főszerep, összetett, gondos szerkeszté­sével üdítő színfoltot jelentett a dübörgő „őszinte rock” egyeduralmának időszakában az együttes. Azóta azonban alaposan megváltozott a pop­zenei divat, így a Korál-rajongók különleges ér­deklődéssel várták, vajon milyen irányba moz­dulnak kedvenceik. A Túlsó part című album egy­szerre nyújtja a változatlanság, s a meglepetés érzését. A zenekar nem szegődött semmilyen új­keletű divat nyomába, eredeti stílusának öntör­vényű útját járja. A témák líraisága, gondos szer­kesztése továbbra is jellemző a szerzeményekre. Ami a korábbihoz képest a változást, s ezzel a kellemes meglepetést okozza, az a polifónikus szintetizátor ezernyi hangszínének beépítése. Ez lehetőséget ad olyan humoros, zenei hatásra, mint amilyenek az olyan széles glisszandók, amelyek az eredeti hangszer korlátait túllépve, az egyes fúvós-hangszíneken játszott dallamokban hallha­tók. Szólni kell azonban arról is, hogy a lassú­gyors számok aránya észrevehetően megbillen, ez főleg a második oldalon válik kellemetlenné. Sajnos a szövegíró Horváth Attila nem remekelt, néhol a szentimentális giccs mezsgyéjére téved, témái is meglehetősen egysíkúak. KORÁL 41

Next