Igaz Szó, 1964. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 5. szám

EMINESCU EMINESCU HANGJA: Mért rekedt a tintalébe tollam? — ezt kérdezgeted, Mért nem csábít már a ritmus, szürke dolgaim helyett? Mért pihen fakó lapok közt egybezsúfoltan temérdek Jambus —, trocheus —, szökellő daktilus-mértékű ének? Hogyha tudnád sorsom átkát, s ebből mennyi harc fakad. Mondanád, hogy száz okom van összetörni tollamat. ☆ A szín megvilágosodik. Maior escu bukaresti házának folyosója. Ifjú junimista dohányzik a folyosón, közben hátrafelé fülel. Meg­jelenik a városból érkező kecskeszakállas iskolamester. A JUNIMISTA IFJÚ: Nini, tanár uram! Isten hozta! Most érkezett Iaşi­ból? ISKOLAMESTER: Ebben a pillanatban. Idejöttem, mivel tudtam, hogy ma este a Junimea Maiorescunál ülésezik... Mi az, nincs még itt senki? A JUNIMISTA IFJÚ: Dehogy nincs. Negruzzi, Caragiale, Slavici, Creangă ... no persze itt van Maiorescu szép sógornője is . . . ISKOLAMESTER: Mire Kremnitz? A JUNIMISTA IFJÚ: Bejelentették, hogy jön Alecsandri. ISKOLAMESTER (Megigazítja a nyakkendőjét és végig simít kecske­­szakállán): Alecsandri? Már itt van? A JUNIMISTA IFJÚ: Még nem érkezett meg. ISKOLAMESTER: És mégis megkezdték a gyűlést? A JUNIMISTA IFJÚ: Meg, de nekem ki kellett jönnöm, levegőre volt szükségem. Úgy éreztem, hogy megfulladok Eminescu sza­tírájától. Éppen most olvassa fel. A mostani világot gyalázza benne. ISKOLAMESTER: Éppen mint a cikkeiben! Valamennyit elolva­som. Gyerünk be. A Junimea nem engedheti, hogy gúnyt űz­zenek az ifjúságból.­­Hátrafelé indulnak. Az előtér elsötétül, a hátulsó sík megvilá­gosodik és láthatóvá válik egy hosszú asztal. Az asztalfőn Titu Maiorescu ül, szorosan melléje húzott karosszékben, előkelő tartásban, Mite Kremnitz. Borostyánkő szipkából cigarettázik, közben legyezi magát. Negruzzi Maiorescu közelében helyez­kedett el, Caragiale, Creangă, Slavici külön csoportot alkot. Az Részlet a szerzőnek az évforduló alkalmából bemutatásra kerülő színművéből.

Next