Igaz Szó, 1964. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-05-01 / 5. szám
EMINESCU EMINESCU HANGJA: Mért rekedt a tintalébe tollam? — ezt kérdezgeted, Mért nem csábít már a ritmus, szürke dolgaim helyett? Mért pihen fakó lapok közt egybezsúfoltan temérdek Jambus —, trocheus —, szökellő daktilus-mértékű ének? Hogyha tudnád sorsom átkát, s ebből mennyi harc fakad. Mondanád, hogy száz okom van összetörni tollamat. ☆ A szín megvilágosodik. Maior escu bukaresti házának folyosója. Ifjú junimista dohányzik a folyosón, közben hátrafelé fülel. Megjelenik a városból érkező kecskeszakállas iskolamester. A JUNIMISTA IFJÚ: Nini, tanár uram! Isten hozta! Most érkezett Iaşiból? ISKOLAMESTER: Ebben a pillanatban. Idejöttem, mivel tudtam, hogy ma este a Junimea Maiorescunál ülésezik... Mi az, nincs még itt senki? A JUNIMISTA IFJÚ: Dehogy nincs. Negruzzi, Caragiale, Slavici, Creangă ... no persze itt van Maiorescu szép sógornője is . . . ISKOLAMESTER: Mire Kremnitz? A JUNIMISTA IFJÚ: Bejelentették, hogy jön Alecsandri. ISKOLAMESTER (Megigazítja a nyakkendőjét és végig simít kecskeszakállán): Alecsandri? Már itt van? A JUNIMISTA IFJÚ: Még nem érkezett meg. ISKOLAMESTER: És mégis megkezdték a gyűlést? A JUNIMISTA IFJÚ: Meg, de nekem ki kellett jönnöm, levegőre volt szükségem. Úgy éreztem, hogy megfulladok Eminescu szatírájától. Éppen most olvassa fel. A mostani világot gyalázza benne. ISKOLAMESTER: Éppen mint a cikkeiben! Valamennyit elolvasom. Gyerünk be. A Junimea nem engedheti, hogy gúnyt űzzenek az ifjúságból.Hátrafelé indulnak. Az előtér elsötétül, a hátulsó sík megvilágosodik és láthatóvá válik egy hosszú asztal. Az asztalfőn Titu Maiorescu ül, szorosan melléje húzott karosszékben, előkelő tartásban, Mite Kremnitz. Borostyánkő szipkából cigarettázik, közben legyezi magát. Negruzzi Maiorescu közelében helyezkedett el, Caragiale, Creangă, Slavici külön csoportot alkot. Az Részlet a szerzőnek az évforduló alkalmából bemutatásra kerülő színművéből.