Igaz Szó, 1979. január-június (27. évfolyam, 1-6. szám)

1979-06-01 / 6. szám

VERESS PÁL Az író és a marosvásárhelyi szervezett munkásság Csaknem ugyanabban az időben, amikor Józsa Béla levelet írt hozzám a szovjet kormány által visszaadott 1848—49-es zászlók ügyében, Balogh Edgár­tól is levelet kaptam, amelyben — mint a Móricz Zsigmond szerkesztésében megjelent budapesti Kelet Népe észak-erdélyi szervezője és fő tudósítója — felszólított, hogy írjak egy cikket a folyóiratba a székelyföldi munkásság har­cáról az elmúlt évtizedekben — és a továbbiakban is küldtek időnként cik­keket a folyóiratnak. Meglehetősen nagy feladat volt ez nekem, mert illegális és legális lapjainkban is sok cikket közöltem az évek folyamán, de a Kelet Népének hangja, stílusa — noha csak haladó gondolkozású írók írtak bele — mégsem volt azonos a mi legális és illegális lapjainkéval. ..Kiizzadtam­ egy jó nagy cikket, és beküldtem a szerkesztőségnek, amely értesített, hogy a cikket megkapták, s „csekély“ változtatással a márciusi szám­ban már közük is. A cikk hamarosan meg is jelent, de az a „csekély“ változ­tatás olyan nagy volt, hogy egyes helyeken nem ismertem az eredeti szövegre. A cikk az átfestés ellenére mégis pozitív, mert benne maradt a lényeg, az, hogy a magyar és román munkásság együtt vívta harcát a közös kizsákmányolók és a reakciós államhatalom ellen, és nem engedte, hogy sorai közé a reakció elválasztó éket verjen. Ez ott, ahol nagyobb tömegben dolgoztak együtt ro­mánok és magyarok, nem sikerült. „A szervezett román munkásság öntuda­tos tömegei nem ültek fel a közéjük lopott uszítóknak (egyeseket kivéve), és nemegyszer tiltakozásukat is hallatták (főleg a vasúti munkások) a kisebbségi magyarok nyelvvizsga kötelezettsége és az elbocsátások ellen.“ A cikk hiányosságai dacára is — véleményem szerint — jelentős, mert az elsők között nyilvánítottam ki, hogy mind a múltban, mind a jelenben (1941) a magyar és román munkásság közösen vívta harcát a kizsákmányolók és a reakciós államhatalom ellen, és továbbra is közösek a követelései. Móricz Zsigmondot, a főszerkesztőt, aki helyet adott lapjában egy ismert kommunista cikkének (még ha a cikket meg is „szelídítették“ a szerkesztők), röviddel az írás megjelenése után ismertem meg, 1941 májusában, amikor erdélyi körútja alkalmával Marosvásárhelyre érkezett. Mintegy nyolc hónappal a bécsi dön­tés után látogatta meg városunkat, és érdeklődésének központjában a vásár­helyi művelődési-művészeti élet, valamint a bözödújfalusi „zsidózó“ székelyek életének megismerésén kívül lényeges helyet foglalt el a vásárhelyi munká­sok anyagi és szervezeti életének megismerése is. Kimondhatatlan öröm és büszkeség fogott el, hogy a nagy író beszélni óhajt velem és üzent, keres­sem fel. Abban az időben már a Cukorgyárban dolgoztam mint lakatos, és alig néhány héttel azelőtt szüntette meg a helyi rendőrhatóság az internálás után büntetésből reám rótt „házi internálást“. Megvallom, mély megilletődés és Részlet a szerző önéletrajzából.

Next