Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-12-23 / 25-26. szám
dat: „Nem biztos, hogy több lap kell, a hazugságból szonbatt feltétlenül kevesebb". A biztos kézzel rányított, koncentrált kezdés után az összehajtott anyag mintha okozatosan kikerülne a szerző ellenőrzése alól az objektivitás csapdááa) és önálló életre kel, mint majd maga a könyv, mint a bevezetőben elharapott gondolat... A kiadó tiszteletre méltó bátorságot, igyekezetet árul el az új eszmék, szellemi áramlatok bemutatásában, ám ez sem nem menti fel őket a korrekt korrektúra fáradságos munkája alól. (Túl sok a sajtóhiba.) A felkavart indulatok lassan majd elülnek, egyszer talán a szemináriumok kötelező olvasmányaként láthatjuk viszont azt a könyvet, amit az is kapott, aki nem kérte; a benne foglaltakról ezentúl nem lehet nem tudni. És ha már így alakult, ne ússzuk meg tanulság nélkül: papjaink nem szentségkiszolgáltató automaták. Esendőek, szorongásaik, vágyaik, igényeik vannak. Ám mindenek előtt — ez a könyv fő tanulsága — magányosak, ők minket (már régóta) testvéreknek szólítanak, mi őket (még mindig) atyának. Vegyük észre a megszólításban rejlő felszólítást: törődjünk többet papjainkkal! (Egyházfórum Könyvek 1992.) Kuszthy László-Bencsik Ábel: Magyarországi gyógynövények Képes enciklopédia — ősz Fényképes album, kézikönyv a gyógynövénygyűjtőknek. Korunk városiasodó embere már csak nosztalgiával gondol a „természetre", a végtelen, kultúra nem bántotta erdőkre, rónákra, lápokra, folyókra, tavakra. A modern repülőgépek s a gépi intelligencia időszakában még mindig a legjobb laboratórium és legkönnyebben elérhető patika a természet. Meg kell hát ismerkednünk vele, ha élvezni akarjuk a növények megannyi áldásos hatását. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv, amely hazánk vadon (is) termő gyógynövényeit mutatja be, viszonylag szűkszavúan, de elegendő ábrázolással. E növényvilág formagazdagságának, életmódjának, tulajdonságainak, felhasználása lehetőségeinek, stb. Elmélyítjük az ismereteken keresztül a természetszeretetet is. A könyv gyógynövénygyűjtőknek szóló terepkalauz jellege folytán elméleti és gyakorlati jelentőségű. A gyakorlott gyógynövénygyűjtő ismeri az egyes fajták jellegzetes termőhelyét, amely összefüggésben van a talajminőségtől és összetételtől, a tengerszint feletti magasságtól, a fény- és árnyékviszonyoktól, a csapadéktól. A különböző növénytársulások is sugallják, hogy melyik növény él egyegy adott tájon. A könyv — biológiai és esztétikai értéke mellett — ismeretterjesztése révén szolgálja a természet védelmét és — nem utolsó sorban — a gyógynövényekkel történő gyógyítás ügyét. Határesetet képező mű valójában zsebkalauz szerepet tölthet be, mely kézikönyv jellegű növényhatározó és vizuális élményt nyújtó fényképes album is. A leírásokban a leggyakrabban gyűjtött, a legkeresettebb drogforrások éppúgy szerepelnek, miként a védelem alatt levő, illetőleg a mindennapos gyakorlatból napjainkra már kiszorult egykori gyógyfüvek. A szöveg és ábrák segítségével akárki, különösebb előképzettség nélkül, könnyedén felismerheti pl. azt a húsz-harminc vadon termő gyógynövényt, melyet nyugodtan behelyezhet házipatikájába, mivel — a nem pontos adagolás során — sem kell mellékhatásoktól tartania. Szerkezete áttekinthető. Röviden tárgyalja azon botanikai alapismereteket, melyek nélkülözhetetlenek a mű használatához. Érintik a gyógynövények mibenlétéről, hatóanyagairól, alkalmazásukról és a magyar flórán és vegetáción belül elfoglalt helyükről szükséges ismereteket. A hivatlos magyar növény- és drogneveken túl feltüntetik azok tudományos latin rendszertant és drognevét is. A képes enciklopédia kiadásakor — mivel összességében több mint 300 fajról kívánnak tényeket közölni, nem kerülhettek el nagyobb egységekre osztást — gyakorlati okok figyelembe vételével döntöttek az évszakok mellett. Ezért foglalkoznak ezen első kötetükben az ősszel gyűjthető drogot szolgáltató fajokkal. Dicséretes, hogy e könyvet a Helikon Kiadó az idei őszön már az olvasóközönség kezébe adta, a tőle megszokott igényes kivitelben. A terepen való növénykeresés könnyítése céljából az élőhelyük szerint csoportosították az egyes fajokat. Mindhárom évszak jellemző gyógynövényeit az alábbi tagolásban tanulmányozhatjuk: fás szárú növények; erdei lágy szárú növények (e csoportban megkülönböztetők az örökzöldek és a lombhullatók); száraz gyepek; a vízi és a vizet kedvelő növények, a gyomnövények. A figyelemfelkeltés céljából foglalkoznak néhány termesztett vagy termeszthető gyógynövénnyel. Azok közül válogattak, amelyek Magyarországon régebben hagyományos gyógyés/vagy fűszernövények voltak, de kultúrájuk mára visszaszorult, de érdemes lenne termesztésük felújítása. De olyan fajokat is említ a könyv, melyek gyógynövényként még nincsenek a köztudatban, de az új kutatások tükrében jelentőségük növekedhet. A házikertben tartható növényeket külön jelzéssel szemléltetik. Az egyes gyógynövényfajokat és drogjaikat részletesen bemutató fejezetek különféle, de egységes, útbaigazító jelrendszert viselnek. A növényeket bemutató fényképek Adamaski Sarolta szép alkotásai, ki arra törekedett, hogy azokat eredeti környezetükben kapja lencsevégre. Az olvasó tájékozódását kitűnően segítő vonalas rajzok és piktogramok alkotásáért Vörös Balogh Tamara, Lénán Katalin és Nagy András érdemel elismerést. A szerző — korrekt önzetlenséggel — megemlíti, hogy a könyve közös munka eredménye, mert munkatársai, kollégái hathatósan támogatták szíves szakértelmükkel. Jó érzés egy mű születésénél ilyesmiről is tudomást szerezni, mely csak növeli az egyszemélyi alkotó munkájának becsét, értékét. A Helikon Kiadó felelős szerkesztője Székely Ervin és a kötet szakavatott tervezője Radics Ilona ügyszeretetükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a kötet a nyers ismeretanyagon túlmenően, a tudományos igények kielégítése mellett, a valódi terepkalauz szerpét is betölthesse. A könyvvel támogatást kap a természetvédelem is — amely az emberi léthez szükséges, egészséges környezet biztosítását tűzte ki céljául , mert tisztázza azokat az általános és konkrét szabályokat, amelyeket szem előtt kell tartaniuk a növénykedvelő turistáknak és a gyógynövénygyűjtőknek, ha terepre mennek. (Helikon Kiadó Budapest, 1992.) D. J. 61