Igen, 1995 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-20 / 1. szám

kat. Köztük ott lesz né­hány fiatal a magyarok képviseletében is. Az MKPK fiatal titkárát fel­kérték egy előadás meg­tartására is. Nemrégen számos magyar fiatal vett részt a taizéi mozgalom Párizsban megtartott ta­lálkozóján. Korábban Bu­dapesten is volt hasonló találkozó. Valamelyest is­merem a budapesti és debreceni egyetemi ifjúsá­gi pasztorációt is. Azt is tudom, hogy igen lelkes a Balás Béla püspök úr ál­tal is támogatott mozga­lom, s ismerem az ő sze­mélyes karizmáját is az if­júsági pasztoráció terüle­tén. Nem hagyhatom ki a felsorolásból azt a komoly felkészítést, amit szép számú fiatal a katolikus iskolákban kap. Ezek azonban még min­dig csak kis létszámú „eli­tet" jelentenek. A fiatalok­ra is érvényes azonban az evangéliumi példabeszéd, amely a tésztát meger­jesztő kovászról szól. Az a véleményem, hogy a fiataloknak, a liturgia nor­máinak tiszteletben tartá­­sa mellett, bizonyos sza­badságot kell engedni, amikor ők ünnepelnek. Sok évet töltöttem el egy dél-amerikai országban, ahol a gitár használata a szemináriumokban is ál­talános volt. Ezzel sze­mélyes véleményemet mondtam el. Hozzáte­szem még, változatlanul a normák tiszteletben tartá­­sa mellett, jó volna a litur­gikus ünnepeknek, köz­tük az ifjúsághoz szólók­nak vonzó jelleget adni, amely hangsúlyozza a kö­zösségiséget, az együttlé­­tet, az együtt éneklést és imádkozást, amit annyira szeretnek a fiatalok és amely — sajnos — a szek­ták beszüremkedésének eszköze. Ők e vonzó for­mákat azonban gyakran a lényeg mellőzésével hasz­nálják fel. — Ha visszagondolunk a kommunista rendszer évei alatt lezajlott üldözésekre, a politikai helyzet megvál­tozásával van-e oka jövőjét illetően az egyháznak fél­elemre? — Fontos, hogy világos legyen mindenki számá­ra, akinek köze van az egyházhoz, akár belülről, akár kívülről közelítenek hozzá, különösképpen az utóbbi évek szabad fejlő­dése nyomán mára gaz­dag és összetett arculattal rendelkezik, mind szerve­zetében, mind intézmé­nyeit tekintve, a különbö­ző területeken végzett te­vékenységében és a társa­dalomban betöltött külde­tésében is. Az egyházat övező légkör lehet jobban vagy kevésbé kedvező, ám határozottsága, terje­dő és befolyásoló ereje nemcsak Isten kegyelmé­től függ, hanem tagjainak tevékeny fellépésétől is. Közöttük ott vannak a fia­talok is, akik nem eléged­nek meg az életben a „kis lépésekkel". Az egyház tehát bizalommal tekint­het a jövő elé. Biztosítékot ehhez Alapítója adott: „Veletek vagyok a világ végezetéig". Bitter Ákos - Domonkos György 5

Next