Ikarus, 1968 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-10-02 / 20. szám
1918. OKTÓBER 2. MENNYI LEHET A KÁR? Dicsérnénk - de mégsem Tesznek — de nem eleget Kevés a raktár — szabad ég alatt az anyagok Néhány hét óta immár nem lehet látni a gyár területén szanaszét heverő úgynevezett finóm és középlemezeket; érdeklődtem és megtudtam: öszszeszedték és raktári rendbe rakták őket. Éltem a gyanúperrel, de mint kiderült, teljesen fölöslegesen, mert valóban raktári rendben találtam a lemezeket, az új vasraktárban és a környékén. Jó dolog az, ha jót hall az ember, mert ha jót hall, hát nem kell rosszat írnia. Valóban dicséretes dolog, ha már ezt láthatja az ember: szépen föl vannak stószolva a lemezek, némelyike már tető alatt, sok más csomagolt lemezcsomón rajta van még a gyári védőburok, károsodás tehát nem érheti, legalábbis nem annyira, mintha teljesen szabadon lenne. Ebben a dologban még az nagyon jó, hogy ezzel megszilárdult a raktári fegyelem, most már csak utalványra lehet lemezt vételezni a raktár területéről. Mondom, erről akartam néhány keresetlen szóval dicséretet mondani, ám a dicsérő szavakat belém fojtotta az, amit a vasraktárak körül tapasztaltam, kívül a kerítésen, a most épülő szerszámüzem szomszédságában. Ez az állapot mélységesen aggasztó! Nem tudnám megmondani, mennyi itt a szakszerűtlenül tárolt vasanyag, különféle csőprofilok, talán több ezer tonna is meglehet. Itt van fölhalmozva, nem is mindig fajták szerint, nagyon nagy összevisszaságban, az Isten szabad ege alatt, fedetlenül. Tudott dolog, hogy raktár dolgában rosszul állunk. Megítélésem szerint azonban ez nem adhat menlevelet ilyen tároláshoz. Vajon hány millióról van szó? S lehetne-e másként is csinálni? Kételkedem benne, hogy ne lehetne másként raktározni még a szűkös viszonyok között is a Dunaújvárosból beérkező anyagokat. Hogyan is? Mindenekelőtt számba kellene venni a beszállításnál, hogy mely anyagokat, hol fognak fölhasználni, s a lehetőség szerint a majdan felhasználó üzemekhez a lehető legközelebb kellene kialakítani tároló helyet, így ugyanis sok időt veszítünk az anyagok ide-odaszállításával. A kooperációba kikerülő anyagokat is másutt lenne célszerű raktározni. Láttam a vasraktárnál a le- és fölrakodást, egymástól mozdulni sem tudtak a teherautók, csak az egyik daru van üzemben, a másikat még elektromosan nem kötötték be, pedig múlhatatlanul szükség lenne már erre a darura. Meddig kell még rá várni? Segítené raktározásunkat, ha konténereket szállítanánk Dunaújvárosba, és az általunk rendelt anyagokat abba kérnénk belerakni, a lehetőség szerint olyan súlyösszegben, hogy itthon könnyen boldoguljunk a lerakodással, a gyártóhelyre való szállítással, tehát 2—3 tonna súlyban. (Most az a helyzet, hogy némelyik csőprofil 4—5 tonnás bálában érkezik, s ha fölhasználásra néhány darabot kivesznek közüle, a bála szétesik. Beérkezne tehát az anyag a konténerekben, ezeket szépen egymás fölé és egymás mellé lehetne rakni, és le kellene őket takarni, akár ponyvával, akár műanyaglepellel, mert nincs elegendő fedett raktárhelyiségünk. Egyszer, gondolom, már el kell jutnunk a rendezett, gondos tárolásig. Sok pénzről van szó, s nem lehetünk közönyösek a már megvásárolt drága anyagok sorsával. —K MHSZ hírek Az MHSZ rádiós tanfolyamokat indít az érdeklődőknek. Az operátor-tanfolyam elvégzője jogosult az adóállomás kezelésére. Ezután KPM-vizsgát tehet és ezzel hivatásos távirászként szakmát szerez. Jelentkezni lehet október 15-ig, kedd és csütörtöki napokon, délután 5 órától a rádiós klubban. Tandíj 50 forint. ★ Kezdő rádiós tanfolyamot indítanak november 1-től megfelelő számú jelentkező esetén, amely rádiós, készüléképítési és szerelési ismereteket nyújt. Tandíj 20 forint. ★ A rádió iránymérő tanfolyam (rókavadász) alapvető rádiós ismereteket, készüléképítési gyakorlatot ad. Akik e tanfolyamot elvégzik, a rádióklub tagjai és a rókavadász szakosztály versenyzői lesznek. IKARUS ELSŐNEK... A 250-es autóbuszok foglalták el legelőször az egyedi gyártó csarnokát. Gyártottunk 35000 , ,i Exportáltunk 25000 autóbUSZt Vállalatunk az elmúlt hetekben jelentős állomáshoz érkezett Az autóbuszgyártás beindítása óta most készült el a 35 ezredik autóbusz, és most adtuk át exportra a 25 ezrediket. Ebből az alkalomból érdemes röviden áttekinteni az autóbuszgyártás fejlődését. A magyar autóbuszgyártásnak hagyományai vannak. Az 1920-as években jelent meg a Győri Vagon gyár licencia motorral gyártott Rába típusú autóbusza. Ezek azonban kis darabszámban készültek és az akkori gyártás a mai értelemben nem nevezhető nagyüzemi autóbuszgyártásnak. 1948-ban az államosítás megteremtette az iparfejlesztés lehetőségeit a nagyüzemi autóbuszgyártás számára is. A Párt és a Kormány határozata nyomán 1949- ben megindult az autóipari jellegű termelés kibővítése az Ikarus Karosszéria és Járműgyárban. Kezdetben javító jellegű termelés folyt, új autóbusz csak kis darabszámban készült, az is elavult konstrukcióval (TR 5-ös). Azonban az „Ikarus” tervezőgárdája már az első lépéseknél hozzáfogott egy korszerű autóbusztípus tervezéséhez, amelyet 1951-ben (még a jelenleg is gyártásban levő 31-es alaptípusát) már kis sorozatban gyártották. 1950- ben 437 autóbusz hagyta el a gyárat, 1967- ben a termelés meghaladta a 3370 darabot. Az autóbusztermelés nagy része exportra kerül. Az export aránya az össztermelésen belül az utóbbi években közel 80 százalék volt. A vevőink: a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Bulgária, ezenkívül több tőkés országba is exportálunk. Az autóbusztermelés nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is jelentősen fejlődött. Mindannyian jól emlékszünk még a ma már esetlennek tűnő TR 5-ös autóbuszokra, amelyeket 1950-ben gyártottak utoljára. Azóta sok új típus került ki a gyárból, ezek közül különösen sikeresnek mondható az Ikarus 55, 66 önhordó és az Ikarus 620, 630 típusú alvázas autóbusz. Az elmúlt 16 év alatt nagyrészt ezeket a típusokat gyártottuk. A második ötéves terv utolsó éveiben kifejlesztettünk több új, korszerű típust is (Ikarus 556, 180). Ezek közül az Ikarus 180-ast a harmadik ötéves terv időszakában gyártjuk nagyobb mennyiségben. A már elkészült példányok paraméterei elérik, vagy megközelítik a világszínvonalat. A harmadik ötéves terv utolsó évébenaz országgyűlés által jóváhagyott tervszám 7000 autóbusz kibocsátása. A gyártandó kocsik nagy része az új típusokból kerül ki. Az autóbuszok exportképességét növeli a megvásárolt MAN licencia szerint gyártott motor beépítése, amely vonóerőben és egyéb paramétereiben is megfelel a korszerű követelményeknek. Az autóbusztermelés fejlődése töretlen volt, évről évre magasabb átlagot ért el, de a tervezett fejlődés még korántsem érte el az eladhatóság maximumát. A közúti járműprogram megvalósítása további nagy feladatokat ró vállalatunkra. Szantner Mihály Csak az nem... a lap július 24-i számában megjelent Torlódás aza ebédlőben című cikkünkben szóvátettük a fehérvári étkezdében tapasztalható sorbaállást. Mint megírtuk, a tumultus július eleje óta tart, és azáltal keletkezett, hogy az új munkarend bevezetésével szabályozták az étkezési rendet is. Sajnálatos módon azonban, az új étkezési rend kiadása előtt az illetékesek nem kérték ki sem a konyhavezető, sem a munkásellátás véleményét, így a turnusok aránytalan létszámúak, emiatt van sorbaállás az étkezésnél... Gondoltuk, történik valami, történt is. Az újság következő, augusztus 7-i számában közöltük az illetékesek válaszát. Nevezetesen a munkaügyi osztály reagált az észrevételre. Hogy ők megkérdezték előzőleg a konyhavezetőnőt az időbeosztásokról, s a baj oka, hogy nem tartják be az étkezők az utasítást... Később tapasztaltuk: az étkezde ajtajára feltűnően kiírták a turnusok beosztását. Tehát, történt valami. Válasz az újságcikkre, plakát megjelentetése az étkezdében. Csak a sorbaállás nem szűnt meg!... Tizenöt éve Holló István gépkocsivezető és motorszerelő, 15 éve dolgozik az Ikarusban. Egy éve van az átadóüzemben, ahol visszájavítással foglalkozik és házipróbákra jár. Vezető elismeréssel nyilatkoznak munkájáról 3 Mi szükséges a letelepítéshez? Pontos dokumentáció — szerszámok — anyagbiztosítás — pénz A farmotoros kocsiknak a székesfehérvári gyáregységire Tálé letelepítése mindenképpen bekövetkezett volna, mert ez egyben a gyáregység jövőjét is jelenti, ezekre a kocsikra ugyanis a jövőben is lesz igény, alvázas igény viszont csökken. (Dr. Plights János termelési főmérnök.) Mint arról egyik korábbi lapszámunkban már hírt adtunk, a székesfehérvári gyáregységben jövőre, 607 darab 66-os típusú autóbuszt kell gyártani. Ezt az tette szükségessé, hogy a Szovjetuniónak le kell szállítanunk az év első felében megrendelt mennyiségnek mintegy 55 százalékát; igazodnunk kell a legnagyobb megrendelőnk kívánságához, s ennek megfelelően programozzuk a jövő esztendei termelésünket. Mondhatná bárki is: ez természetes, hát tegyük ezt, mi sem egyszerűbb ennél. Az igazság az, hogy a székesfehérvári gyáregységnek egy új típus fogadásához a jelen pilanatban még nincsenek meg az adottságai. E feltételeket előbb meg kell teremteni, méghozzá szokatlanul gyorsított ütemben. Arról van ugyanis szó, hogy ennek a 607 darab autóbusznak (a tervezett 311-es és a különleges gépkocsik mellett) a második félévben el kell készülnie. Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt alapos legyen a műszaki előkészítés és időben telepítsék le a dokumentációkat. Legyen intő példa a 311-esek letelepítésénél tapasztalt kapkodás. Ez ne ismétlődjék meg. A pontos technológiai dokumentáció alapján gondoskodni kell az érintett típus speciális szerszámjegyzékeiről, s magukról a szerszámokról. Előre meg kell határozni az esetleges eltéréseket, ezek javítását időben kell elvégezni. Alkatrészek Nagy összhangra lesz szükség a törzsgyár és a székesfehérvári gyáregység kooperációjában. Célszerű lenne, ha a törzsgyár biztosítaná a gazdaságos gyártás figyelembevételével a lemezdarabolást-sajtolást, a székvázgyártást (üléspárna-támla nélkül), a szokványos alkatrészeket (a 3-as számú gyáregység által gyártott, illetve beszerzett tételeket), továbbá a nagy méretű csiszolt és eloxált alkatrészeket. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy a fehérvári gyáregység gondoskodjék a megye területén levő gépjavító állomások kapacitáslekötésével arról, hogy minél eredményesebb legyen a gyártáskihelyezés. Helyes lenne, hogy a gyártási anyagszükségletet a törzsgyár biztosítaná, a gyáregység által kért ütemezésnek megfelelően. Begyakorlás Nem könnyű a helyzete a székesfehérvári gyáregységnek: a jövő év első felében ugyanis el kell készíteni a különleges gépkocsik nagyobbik hányadát, ez a már előbb megkötött szerződések módosítását teszi szükségessé. (Így például gondoskodni kell a fődarabok ütemes biztosításáról.) Ehhez elvárják a törzsgyár segítségét is. Szükséges még, hogy a törzsgyár biztosítson a gyáregységnek két darab félig kész 66-os típusú autóbuszt, amelyen a gyártást begyakorolhatják. Az egyik egy öszszeállított futóra szerelt váz, a másik egy lemezelt, festett, futóra szerelt, motorbeépített autóbusz legyen. Ehhez a két féligkész autóbuszhoz biztosítani kell a teljes kész- és féligkész alkatrészeket, alapanyagokat; mindezeket 1909 januárjában át kellene adni Fehérvárnak. Célszerű lenne, hogy az előkészítés időszakában legalább 30 (vázas, lemezes és szerelő) szakmunkás feljönne a törzsgyárba gyakorlatot szerezni, később pedig a törzsgyári szakemberek segítenék a gyártás megindítását. A gyártás megindításának a legfontosabb feltétele a gyártási terület biztosítása. A fehérvári csarnok ekkorra még nem készül el. Ebben a csarnokban az 1—2—3-as számú hajót gyártási területre alkalmassá kell tenni. A különféle vállalatok e gyorsított program megvalósításáért sürgősségi felárat fognak számítani. Ez az összeg, az egyéb beruházási összegekkel együtt az előzetes számítások szerint fölötte van a 30 millió forintnak. Az összeg módosítására vonatkozó tárgyalások most folynak, valószínű, lehetséges lesz bizonyos költségek csökkentése, esetleg némely tételek elhagyása. Túl sok Az eddigi felmérések alapján, úgy látszik, a 66-osok költségei Székesfehérváron módosulnak. Egy-egy 63-as autóbusznak az előállításához eddig mintegy 1200 munkaórát használtak föl. A gyáregységben történő gyártáshoz 1900 munkaórát tartanak szükségesnek. Ez soknak látszik. Törekedni kell arra, hogy ezt az időmennyiséget a lehető legalacsonyabbra szorítsák. Nagyon nagy szükség van arra a módosult program sikere érdekében, hogy a társszervek, társosztályok és főosztályok a lehető legalaposabban hangolják össze a munkájukat, mert most nem egymásnak tesznek szívességet, hanem a közös cél megvalósítása érdekében munkálkodnak.