Ikarus, 1968 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1968-10-02 / 20. szám

191­8. OKTÓBER 2. M­ENNYI LEHET A KÁR? Dicsérnénk - de mégsem Tesznek — de nem eleget Kevés a raktár — szabad ég alatt az anyagok Néhány hét óta immár nem lehet látni a gyár területén szanaszét heverő úgynevezett finóm és középlemezeket; ér­deklődtem és megtudtam: ösz­­szeszedték és raktári rendbe rakták őket. Éltem a gyanú­perrel, de mint kiderült, tel­jesen fölöslegesen, mert való­ban raktári rendben találtam a lemezeket, az új vasraktár­ban és a környékén. Jó dolog az, ha jót hall az ember, mert ha jót hall, hát nem kell rosszat írnia. Való­ban dicséretes dolog, ha már ezt láthatja az ember: szépen föl vannak stószolva a leme­zek, némelyike már tető alatt, sok más csomagolt lemezcso­món rajta van még a gyári védőburok, károsodás tehát nem érheti, legalábbis nem annyira, mintha teljesen sza­badon lenne. Ebben a dolog­ban még az nagyon jó, hogy ezzel megszilárdult a rak­tári fegyelem, most már­­ csak utalványra lehet le­mezt vételezni a raktár területéről. Mondom, erről akartam né­hány keresetlen szóval dicsé­retet mondani, ám a dicsérő szavakat belém fojtotta az, amit a vasraktárak körül ta­pasztaltam, kívül a kerítésen, a most épülő szerszámüzem szomszédságában. Ez az állapot mélységesen aggasztó! Nem tudnám meg­mondani, mennyi itt a szak­szerűtlenül tárolt vasanyag, különféle csőprofilok, talán több ezer tonna is meglehet. Itt van fölhalmozva, nem is mindig fajták szerint, nagyon nagy összevisszaságban, az Is­ten szabad ege alatt, fedetle­nül. Tudott dolog, hogy raktár dolgában rosszul állunk. Megítélésem szerint azon­ban ez nem adhat menle­velet ilyen tároláshoz. Vajon hány millióról van szó? S lehetne-e másként is csi­nálni? Kételkedem benne, hogy ne lehetne másként raktározni még a szűkös viszonyok kö­zött is a Dunaújvárosból be­érkező anyagokat. Hogyan is? Mindenekelőtt számba kellene venni a beszállításnál, hogy mely anyagokat, hol fognak fölhasználni, s a lehetőség sze­rint a majdan felhasználó üzemekhez a lehető legköze­lebb kellene kialakítani tároló helyet, így ugyanis sok időt veszítünk az anyagok ide-oda­­szállításával. A kooperációba kikerülő anyagokat is másutt lenne célszerű raktározni. Láttam a vasraktárnál a le- és fölrakodást, egymástól moz­dulni sem tudtak a teherautók, csak az egyik daru van üzem­ben, a másikat még elektro­mosan nem kötötték be, pedig múlhatatlanul szükség len­ne már erre a darura. Meddig kell még rá várni? Segítené raktározásunkat, ha konténereket szállítanánk Du­naújvárosba, és az általunk rendelt anyagokat abba kér­nénk belerakni, a lehetőség szerint olyan súlyösszegben, hogy itthon könnyen boldo­guljunk a lerakodással, a gyár­tóhelyre való szállítással, tehát 2—3 tonna súlyban. (Most az a helyzet, hogy némelyik cső­profil 4—5 tonnás bálában ér­kezik, s ha fölhasználásra né­hány darabot kivesznek közü­­le, a bála szétesik.­ Beérkezne tehát az anyag a konténerekben, ezeket szépen egymás fölé és egymás mellé lehetne rakni, és le kellene őket takarni, akár ponyvával, akár műanyaglepellel, mert nincs elegendő fedett raktár­­helyiségünk. Egyszer, gondolom, már el kell jutnunk a rendezett, gon­dos tárolásig. Sok pénzről van szó, s nem lehetünk közönyö­sek a már megvásárolt drága anyagok sorsával. —K­ MHSZ hírek Az MHSZ rádiós tanfolya­mokat indít az érdeklődők­nek. Az operátor-tanfolyam elvégzője jogosult az adóál­lomás kezelésére. Ezután KPM-vizsgát tehet és ezzel hivatásos távirászként szak­mát szerez. Jelentkezni lehet október 15-ig, kedd és csü­törtöki napokon, délután 5 órától a rádiós klubban. Tan­díj 50 forint. ★ Kezdő rádiós tanfolyamot indítanak november 1-től megfelelő számú jelentkező esetén, amely rádiós, ké­szüléképítési és szerelési ismereteket nyújt. Tandíj 20 forint. ★ A rádió iránymérő tanfo­lyam (rókavadász) alapvető rádiós ismereteket, készülék­­építési gyakorlatot ad. Akik e tanfolyamot elvégzik, a rá­dióklub tagjai és a rókava­dász szakosztály versenyzői lesznek. IKARUS ELSŐNEK... A 250-es autóbuszok foglalták el legelőször az egyedi gyártó csarnokát. Gyártottunk 35000 , ,i Exportáltunk 25000 au­tóbUSZt Vállalatunk az elmúlt he­tekben jelentős állomáshoz érkezett Az autóbuszgyártás beindítása óta most készült el a 35 ezredik autóbusz, és most adtuk át exportra a 25 ezre­diket. Ebből az alkalomból ér­demes röviden áttekinteni az autóbuszgyártás fejlődését. A magyar autóbuszgyártás­nak hagyományai vannak. Az 1920-as években jelent meg a Győri Vag­on gyár licencia mo­torral gyártott Rába típusú autóbusza. Ezek azonban kis darabszámban készültek és az akkori gyártás a mai értelem­ben nem nevezhető nagyüzemi autóbuszgyártásn­ak. 1948-ban az államosítás megteremtette az iparfejlesz­tés lehetőségeit a nagyüzemi autóbuszgyártás számára is. A Párt és a Kormány határoza­ta nyomán 1949- ben megindult az autóipari jellegű terme­lés kibővítése az Ikarus Karosszéria és Jármű­gyárban. Kezdetben javító jellegű ter­melés folyt, új autóbusz csak kis darabszám­ban készült, az is elavult konstrukcióval (TR 5-ös). Azonban az „Ikarus” tervezőgárdája már az első lé­péseknél hozzáfogott egy kor­szerű autóbusztípus tervezé­séhez, amelyet 1951-ben (még a jelenleg is gyártásban le­vő 31-es alaptípusát) már kis sorozatban gyártották. 1950- ben 437 autóbusz hagyta el a gyárat, 1967- ben a termelés meghalad­ta a 3370 darabot. Az autóbusztermelés nagy része exportra kerül. Az ex­port aránya az össztermelésen belül az utóbbi években közel 80 százalék volt. A vevőink: a Szovjetunió, az NDK, Len­gyelország, Bulgária, ezenkí­vül több tőkés országba is ex­portálunk. Az autóbusztermelés nem­csak mennyiségben, hanem minőségben is jelentősen fejlő­dött. Mindannyian jól emlék­szünk még a ma már esetlen­nek tűnő TR 5-ös autóbuszok­ra, amelyeket 1950-ben gyár­tottak utoljára. Azóta sok új típus került ki a gyárból, ezek közül különösen sikeres­nek mondható az Ikarus 55, 66 önhordó és az Ikarus 620, 630 típusú alvázas autóbusz. Az elmúlt 16 év alatt nagy­részt ezeket a típusokat gyár­tottuk. A második ötéves terv utolsó éveiben kifejlesz­tettünk több új, korsze­rű típust is (Ikarus 556, 180). Ezek közül az Ikarus 180-ast a harmadik ötéves terv idő­szakában gyártjuk nagyobb mennyiségben. A már elké­szült példányok paraméterei elérik, vagy megközelítik a vi­lágszínvonalat. A harmadik ötéves terv utolsó évében­­az országgyű­lés által jóváhagyott tervszám 7000 autóbusz kibocsátása. A gyártandó kocsik nagy része az új típusokból kerül ki. Az autóbuszok exportképes­ségét növeli a megvásárolt MAN licencia szerint gyártott motor beépítése, amely vonó­erőben és egyéb paraméterei­ben is megfelel a korszerű kö­vetelményeknek. Az autóbusztermelés fejlődé­se töretlen volt, évről évre magasabb átlagot ért el, de a tervezett fejlődés még koránt­sem érte el az eladhatóság maximumát. A közúti jármű­program megvalósítása to­vábbi nagy feladatokat ró vál­lalatunkra. Szantner Mihály Csak az nem... a lap július 24-i számában megjelent Torlódás az­­a ebédlőben című cikkünkben szóvátettük a fehér­vári étkezdében tapasztalható sorbaállást. Mint megír­tuk, a tumultus július eleje óta tart, és azáltal keletke­zett, hogy az új munkarend bevezetésével szabályozták az étkezési rendet is. Sajnálatos módon azonban, az új étkezési rend kiadása előtt az illetékesek nem kérték ki sem a konyhavezető, sem a munkásellátás véleményét, így a turnusok aránytalan létszámúak, emiatt van sor­baállás az étkezésnél... Gondoltuk, történik valami, t­­örtént is.­­ Az újság következő, augusztus 7-i számában közöl­tük az illetékesek válaszát. Nevezetesen a munkaügyi osztály reagált az észrevételre. Hogy ők megkérdezték előzőleg a konyhavezetőnőt az időbeosztásokról, s a baj oka, hogy nem tartják be az étkezők az utasítást... Később tapasztaltuk: az étkezde ajtajára feltűnően kiírták a turnusok beosztását. Tehát, történt valami. Válasz az újságcikkre, plakát megjelentetése az ét­kezdében. Csak a sorbaállás nem szűnt meg!... Tizenöt éve Holló István gépkocsivezető és motorszerelő, 15 éve dol­gozik az Ikarusban. Egy éve van az átadóüzemben, ahol visszája­vítással foglalkozik és házipróbákra jár. Vezető elismeréssel nyilatkoznak munkájáról 3 Mi szükséges a letelepítéshez? Pontos dokumentáció — szerszámok — anyagbiztosítás — pénz A farmotoros kocsiknak a székesfehérvári gyáregységire Tálé letelepítése mindenképpen bekövetkezett volna, mert ez egyben a gyáregység jövőjét is jelenti, ezekre a kocsikra ugyanis a jövőben is lesz igény, alvázas igény viszont csök­ken. (Dr. Plights János termelési főmérnök.) Mint arról egyik korábbi lapszámunkban már hírt adtunk, a székesfehérvári gyáregységben jövőre, 607 darab 66-os típu­sú autóbuszt kell gyártani. Ezt az tette szükségessé, hogy a Szovjetuniónak le kell szállítanunk az év első felében meg­rendelt mennyiségnek mintegy 55 százalékát; igazodnunk kell a legnagyobb megrendelőnk kívánságához, s ennek megfele­lően programozzuk a jövő esztendei termelésünket. Mondhat­ná bárki is: ez természetes, hát tegyük ezt, mi sem egysze­rűbb ennél. Az igazság az, hogy a szé­kesfehérvári gyáregységnek egy új típus fogadásához a je­len pilanatban még nincsenek meg az adottságai. E feltétele­ket előbb meg kell teremteni, méghozzá szokatlanul gyorsí­tott ütemben. Arról van ugyanis szó, hogy ennek a 607 darab autóbusznak (a terve­zett 311-es és a különleges gépkocsik mellett) a máso­dik félévben el kell készülnie. Mi szükséges ehhez? Mindenekelőtt alapos le­gyen a műszaki előkészítés és időben telepítsék le a doku­mentációkat. Legyen intő pél­da a 311-esek letelepítésénél tapasztalt kapkodás. Ez ne is­métlődjék meg. A pontos technológiai doku­mentáció alapján gondoskodni kell az érintett típus speciális szerszámjegyzékeiről, s ma­gukról a szerszámokról. Előre meg kell határozni az esetle­ges eltéréseket, ezek javítását időben kell elvégezni. Alkatrészek Nagy összhangra lesz szük­ség a törzsgyár és a székesfe­hérvári gyáregység kooperá­ciójában. Célszerű lenne, ha a törzsgyár biztosítaná a gazda­ságos gyártás figyelembevéte­lével a lemezdarabolást-saj­to­lást, a székvázgyártást (ülés­­párna-támla nélkül), a szok­ványos alkatrészeket (a 3-as számú gyáregység által gyár­tott, illetve beszerzett tétele­ket), továbbá a nagy mére­tű csiszolt és eloxált alkatré­szeket. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy a fehér­vári gyáregység gondoskodjék a megye területén levő gép­javító állomások kapacitás­lekötésével arról, hogy minél eredményesebb legyen a gyár­táskihelyezés. Helyes lenne, hogy a gyártási anyagszükség­letet a törzsgyár biztosítaná, a gyáregység által kért üte­mezésnek megfelelően. Begyakorlás Nem könnyű a helyzete a székesfehérvári gyáregység­nek: a jövő év első felében ugyanis el kell készíteni a különleges gépkocsik nagyob­bik hányadát, ez a már előbb megkötött szerződések módo­sítását teszi szükségessé. (Így például gondoskodni kell a fő­darabok ütemes biztosításá­ról.) Ehhez elvárják­ a törzs­gyár segítségét is. Szükséges még, hogy a törzsgyár biztosítson a gyár­egységnek két darab félig kész 66-os típusú autóbuszt, ame­lyen a gyártást begyakorol­hatják. Az egyik egy ösz­­szeállított futóra szerelt váz, a másik egy lemezelt, festett, futóra szerelt, motorbeépített autóbusz legyen. Ehhez a két féligkész autóbuszhoz biztosí­tani kell a teljes kész- és fé­ligkész alkatrészeket, alap­anyagokat; mindezeket 1909 januárjában át kellene adni Fehérvárnak. Célszerű lenne, hogy az előkészítés időszaká­ban legalább 30 (vázas, leme­zes és szerelő) szakmunkás feljönne a törzsgyárba gya­korlatot szerezni, később pe­dig a törzsgyári szakemberek segítenék a gyártás megindí­tását. A gyártás megindításának a legfontosabb feltétele a gyár­tási terület biztosítása. A fe­hérvári csarnok ekkorra még nem készül el. Ebben a csar­nokban az 1—2—3-as számú hajót gyártási területre alkal­massá kell tenni. A különféle vállalatok e gyorsított prog­ram megvalósításáért sürgős­ségi felárat fognak számítani. Ez az összeg, az egyéb beru­házási összegekkel együtt az előzetes számítások szerint fölötte van a 30 millió forint­nak. Az összeg módosítására vonatkozó tárgyalások most folynak, valószínű, lehetséges lesz bizonyos költségek csök­kentése, esetleg némely téte­lek elhagyása. Túl sok Az eddigi felmérések alap­ján, úgy látszik, a 66-osok költségei Székesfehérváron módosulnak. Egy-egy 63-as autóbusznak az előállításához eddig mintegy 1200 munka­órát használtak föl. A gyár­egységben történő gyártáshoz 1900 munkaórát tartanak­ szükségesnek. Ez soknak lát­szik. Törekedni kell arra, hogy ezt az időmennyiséget a lehető legalacsonyabbra szo­rítsák. Nagyon nagy szükség van arra­ a módosult program si­kere érdekében, hogy a társ­szervek, társosztályok és fő­osztályok a lehető legalapo­sabban hangolják össze a munkájukat, mert­ most nem egymásnak tesznek szívessé­get, hanem a közös cél meg­valósítása érdekében munkál­kodnak.

Next