Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-30 / 20. szám
1970. SZEPTEMBER 39. KOOPERÁLÓINKNÁL Mámár beruháznak Mikor a tavasszal a technológiai fejlesztési osztály embere Sütő László és Berényi Sándor a busz I. technológiáról jártak Nagykállón, igencsak elszomorodtak. Lehangoltan érkeztek haza, nem győztek szörnyülködni, hogy ott mi van!... Festék-, korrózióvédelem egyenlő a nullával. Nagykálló az egyik legnagyobb kooperáló partnerünk. Itt készülnek az 556-os, 180-as autóbuszok oldalvázai. Évente 50 millió forint értékben. A gépjavító állomás termelési tervének 98—99 százalékát a mi termékeink teszik ki. Ha ilyen cég is így gyárt, mi lehet akkor a többinél! — rémüldöztek a felületvédelemmel foglalkozók. Akik kint jártak, leintették őket, nyugodjatok meg, annál rosszabbul, ahogy ott csinálják, már nem lehet dolgozni. KELLEMES MEGLEPETÉS Ezért is volt aztán szeptember 14-i utunk meglepetés. Egy 8x5 méteres helyiségben épp a pótkocsi oldalvázakat festette három legény. Darupálya, zárható, fűthető, szellőztethető helyiség. S amint kiderült, még KÖJÁL, tűzoltósági engedélyük is van az üzemeltetésre. De a gépes oldalvázakat gyártó csarnok mellett már alapozták (némi bontás, falazás is látszott) az új 65 négyzetméteres festőműhelyt. Itteni viszonylatban valóságos kis csarnoknak számít majd ez is. Ha megépül, a terméknek ki sem kell kerülni az udvarra, egy tető alatt járja az utat az első fázistól a festésig Jánosi László főmérnök szerint ez az idő nincs is messze, az igazi tél beállta előtt szeretnék üzembe állítani az új festőműhelyt. Mindez kicsit példázza: Jó, ha idejében zörgetünk. E beruházások mögött ott van a két tavaszi látogató technikus rémülete is. Az, hogy hazaérkezésük után jelentések készültek, sürgető levelek indultak főosztályról főosztályra, hogy" a nagykállói változásokat kiverekedjék. De fogalmazhatnánk így is, kooperáló partnereink egy-két év után eljutottak odáig", hogy a tőlünk kapott pénzből ma már beruházni is képesek — a holnapi haszon érdekében. Példa rá Nagykálló. KÖZVETLENÜL A SZÁLLÍTÓTÓL A gyár jelenlegi feladata, hogy ezeket a beruházásokat sürgesse. És irányítsa is. Az irányításról szólva a telep főmérnöke elmondta, hogy éppen arról folynak tárgyalások, hogy a következő évtől a sajtolt alkatrészek 40 százalékát már maguk, a nyíregyházi gépjavító vállalat állítsa elő. Továbbá, ami már eldőlt: 1971-től az alapanyagot (csöveket) nem tőlünk, hanem közvetlenül a szállítótól, Dunnaújvárostól fogják beszerez- ni. Tehát van irányítás. Ugyanakkor mégis úgy tűnt, hogy ezt az irányítást tovább lehetne finomítani. A beszélgetések, teleplátogatás során szó esett a rozsdátalanításról. S kiderült, bár a szerződéskötésben szó sem esik erről, a legmunkaigényesebb utat választották ... A festő le igényke készségesen ugrott a CFR 25-ös szivaccsal, hogy ledörzsölje a rozsdát a csövekről. Aztán hátralépett és várta a hatást. „Na ugye, alig valamivel világosabb!” És a főmérnök: „És milyen sok időt vesz ez igénybe!” Föl sem merült bennük, hogy egy fontos lépés kimaradt. A legényke elfelejtette szárazra törülni a vázat. Csak várta, hogy magától eltűnjön a rozsda, mintha a Cor 25 valami csodaszer volna. Hát többek között itt lehetne finomítani, a mi irányítási rendszerünkön. Kidolgozhatnánk vállalaton belül egy korrózióellenes védekezési rendszert. S ezt felajánlhatnánk a kooperáló partnerek részére: ilyen és ilyen út járható, ez és ez kell hozzá, például gőzborotva... FELÜLETVÉDELMI ANKÉTOT! De az sem lenne haszon nélküli, ha magukat a kooperáló partnerek vezetőit hívnánk meg egy felületvédelmi ankétra. Nem lebecsülése ez a vidéki szakembergárdának, de ők sem tuhatnak minent. Mint ahogy mi sem igen tudtunk eddig (a jelek szerint legalábbis), hogy a felületvédelem külön szakma. S egyre inkább nélkülözhetetlen az autóbuszgyártáshoz. (halász) Mikor kirándulhatunk? ! Törzsgárdista dolgozóink közül többen érdeklődtek, hogy miért nem viszik őket autó- s buszkirándulásra, mikor pedig azt a törzsgárdaszabályzat előírja. A vállalati szakszervezeti bizottságon kapott tájékoztatása szerint az autóbuszkirándulást valóban a törzsgárdisták ked- | vezményei közé tartozik. A gyakorlatban azonban nem- egyszer kínos botrányba ful- ladt egy-egy út, mert a válla- lat az utolsó pillanatban még- sem tudta biztosítani az autó- | buszt. Az elmúlt év tapasztala- | tai alapján, a vállalat jelenle gi adottságait figyelembe véve módosították a törzsgárdasza- bályzatot és eltörölték ezt a kedvezményt. Első lépés: a feltételek megteremtése A székesfehérvári új gyártócsarnok átadásának közel féléves késése sok problémát okoz a gyárnak, de elsősorban a festőüzem helyzetét nehezíti. A volt szerelde épületben dolgoznak, nem éppen ideális körülmények között. Mihályi István üzemvezető így beszélt a problémákról: — Sajnos, elég nagy a zsúfoltság az üzemben, néha alig lehet mozogni a kocsik között Szerencsére a dolgozók megértik a helyzetünket és szorgalmasan, becsületesen helytállnak. Negyven—hatvan fős létszámhiánnyal küzdünk, de ha a munka úgy kívánja, hogy túlórázni kell, vagy a kettő helyett három műszakban kell dolgozni, szó nélkül bejönnek az emberek és megcsinálják. Nálunk szerencsére nincs anyaghiány. De munkánk öszszefügg a többiekkel. Bizony nem könnyű megmagyarázni az embereknek, hogy „most el kell menned szabadságra, mert nincs anyag, de utána két hónapig túlóráznod, és vasárnap is dolgoznod kell.” Az udvaron sok rozsdás alkatrészt láttam. Az mind a festőkre vár? — Igen. Nincs raktár, minden csupa rozsda, mikor hozzánk kerül. Így nagyon nehéz betartani a technológiai fegyelmet. A Lentiben gyártott alvázakat például alig tudjuk rozsdátlanítani. A mezőfalvi tetőgalériák fele használhatatlan. Itt kell kijavítani őket. Nem értem miért jó ez nekünk? A rengeteg pótmunka elviheti az összes nyereségünket.Ezeket a problémákat elmondták az illetékes vezetőknek is? — Természetesen. De ha az üzemvezetői értekezleten megbíráljuk például az Agforg képviselőjét, a következőre már el se jön. Sürgősen felül kell vizsgálni a kooperációt: lehet-e az adott műszaki és technológiai feltételek mellett partnereinknél minőségileg megfelelő alkatrészeket gyártani? Csak ezután gondolhatunk arra, hogy az elképzeléseinknek megfelelően tovább növeljük a darabszámot. Az Szerk. megjegyzés: ezzel a témával foglalkoztak az előző lapszámainkban. Milyen feltételekkel dolgoznak kooperálóink című írásaink is. IKARUS Nagy kár lenne Hamarosan megérkezik a busz I. vázasüzemébe a weisbergi fenékvázszabó-géptőls a vázállító készülék. Mindkettő a 250-es buszok gyártási technológiájának korszerűsítését szolgálja. A fenékvázszabó-gép pontos méretre darabolja a kereszttartókat, majd a vázállító készülékben — a pontos méretre szabott alkatrészekből — illesztik a fenékvázra a két oldal, a homlok és hátfalat, sőt a tetőt is itt teszik a vázra. A készüléket csak akkor lehet rendeltetésszerűen használni, ha minden alkatrész pontos méretre készül. Lehetővé teszi az új eljárás a csereszabatos, méretpontos alkatrészekből történő üzemszerű gyártást. Ésenkívül jelentős minőségjavulást és nagyobb termelékenységet várnak gyárunk szakemberei a vázállító készüléktől. Az eredeti tervek szerint szeptember 15-én kellett volna megérkeznie a készüléknek. Ha a jelenleg folyó németországi átvétel során nem merül fel jelentős pótmunkaigény, hamarosan megkezdődhet a próbaüzemelés a busz I-ben. Szeptember 15-re vállalta az ÉM 21-es Építőipari Vállalat az alapozás elkészítését. A fenékvázszabó-gép betonalapja el is készült, de ezt követően le kellett állítani a munkát, mert az építőipari vállalat nem tudott tehergépkocsit biztosítani a kitermelt föld elszállítására. Még szeptember 22-én is kihasználatlanul várakoztak a markoló- és rakodógépek, félő, hogy más munkahelyre irányítják őket. Sürgős és hathatós intézkedésre lenne szükség a gépkocsik ügyében, hiszen nagy kiesést jelentene a számunkra, ha a 8 millió forint értékű gépeket a szabad ég alatt kellene zárolni az építési határidő elcsúszása miatt. Az üzemfenntartás válasza a dolgozó érdeke Lapunk szeptember 2-i számában Dolgozóink, kérik... címmel közöltük az egyedigyáregység nődolgozóinak panaszát. Cikkünkre az üzemfenntartási gyáregység a következőket válaszolta: „Megvizsgáltuk az öltöző, fürdő berendezéseit és azokat kifogástalan állapotban találtuk.” Levelükben elismerik, hogy a keverő telepeken átfolyó víz egyik dolgozónak meleg, a másiknak hideg, de ez — a levél szerint — a dolgozók egészségvédelmét szolgálja. Egyben SZOT munkavédelmi előírás is. Az öltözőkben — szintén munkavédelmi okokból nem szabad konnektorokat felszerelni. „A tükrök felszerelése ügyében vállalatunk gondnokságánál intézkedtünk.” Nem kívánunk vitába szállni sem a SZOT-tal, sem az üzemfenntartással, de megjegyezzük, hogy nagyon sok vállalatnál — többek között a Csepel Művekben is — minden tusnál külön szabályozható a víz hőfoka és különös módon ott sem forrázzák le magukat a dolgozók. A tükörrel kapcsolatban reméljük, hogy hamarosan felszerelik őket és — a levélben nem említett — öltözőőr - problémát is megoldják. VEGYÜK ÉSZRE ! Nagyon sokszor kifogásoltuk, hogy drága milliókat érő szer-j I számokat az udvaron rendetlenül tárolják. Ismerjük el és beicsüljük meg azt a munkát, amivel ezt a helyzetet megváltoztatták, és amivel rendet teremtettek. Ma már, mint a kép , mutatja, ezeket a szerszámokat fedett helyen, leápoltan és áerendezetten tartják Sok gond, baj és rendetlenség között vegyük néha észre azt is, ha valahol átgondoltan, célszerűen dolgoznak, ha valahol szép rendet tartanak. Ilyen hely: a szerszám-gyáregység Utasítás A 22-es raktár bizonylatolásával kapcsolatban problémát jelentett, hogy az üzemek nem állíthatnak ki anyagutalványt mindaddig, amíg el nem készül a műhelyenkénti anyagnorma-összesítő. Ez akadályozta a 17/1970. számú vezérigazgatói utasítás végrehajtását. Augusztus 12-én jelent meg a 4/1970. számú gazdasági igazgatói utasítás, mely szerint a szervezési és ellenőrzési főosztály a gyártmányfejlesztési főosztállyal egyetértésben kiadta az 1-es számú közleményt, melyben gondoskodik az anyagnorma-összesítők elkészítéséről. A gazdasági igazgató elrendelte, hogy a 180.10-es autóbusz, saját felhasználású, sajtolt alkatrészeinek anyagnorma összesítőjét a felhasználó műhelyek sorrendjében augusztus 12-ig, a 180.72-es október 15-ig a busz I I., illetve busz II. gyáregység rendelkezésére kell bocsátani. A 250.01-es típus anyagvételezési alapbizonylatait szeptember 15-ig a 250.04 típusét pedig szeptember 30-ig el kell készíteni. A 180-as típusnál a fenti határidőtől számítva a felhasználó gyáregységek kizárólag szabályosan kiállított GYEK-anyagutalvánnyal vételezhetnek sajtolt alkatrészt a 22-es raktárból. Amíg a 250-es típusnál elkészül az anyagnorma-összesítő, a darabjegyzék képezi a sajtolt anyagokra vonatkozó anyagutalványok kiállításának alapját. Az anyagutalványt a felhasználó gyáregységi GYEK-nek kell kiállítani. Megjelent a 24. sz. vezérigazgatói utasítás, mely a műszaki ellenőrzési főosztály szervezeti szabályzatának jóváhagyását tartalmazza. A szervezési és ellenőrzési főosztály szeptember 1-ig módosítja a vállalat szervezeti szabályzatának a MEF-re vonatkozó fejezeteit. A személyzeti főosztálynak a MEF vezetőjével közösen 1970. december 15-ig kell biztosítania a kialakított szervezet működésének személyi feltételeit. A MEF vezetője osztályvezetőivel elkészíti október 1-ig a személyre szóló „Munkaköri leírásokat”. S Két konyha más módszerek | Még egyszer a konyhákról! | A pesti étkeztetési gondokról | korábbi számunkban írtunk. Most a Dunaújvárosi Üzemi | Vendéglátó Vállalat fehérvári | részlegéről is essen szó — | összehasonlításul. ‡ Amiben a fehérvári üzemi | étkeztetés különbözik a pestitől: | kingl A szalvéta sosem fogy el. Nem az ablakból, de az | asztalokról sem. Itt ugyanis ez | a szokás. Mintha étkezdében | lennénk: a négyszemélyes = asztalokon külön tartóban a = szalvéta papír (pedig itt is „elvisznek” és a napi felhasználási előirányzat csak másfél | csomag), sótartó, sőt fogvájó. A kenyérárusító kislány is külön kis asztalkánál árulja a bejárat mellett a cigarettát, kenyeret, s az aznapi sütemények közül rendszerinti slágert. Az ebédjegy- gyűjtő néni a jegyek sodrása ió mellett még egy másik feladatot is ellát. Az építőipariak részére a kalóriakiegészítő buktákat ossza ki. Úgy tűnik,a konyha munkaszervezettsége lényegesen nagyobb a pestinél. Ezt akár számokkal is igazolhatjuk. Pesten 24 ember lát el 1200 étkező gyári dolgo szót, négy turnusban. Itt 17-en 11200-at, ugyancsak négy tur- nusban. · A pesti étkeztetést szálló koszos, turnusonként 10 I —10 perces „feltöltési” idő következik. — Ez alatt áll a sor. · Itt az étkeztetés folyamatos. ^°gy az étkezőkről is = szóljunk. Fehérváron az asztalokat nem tologatják. Az étkezdének évek óta kialakult egységes képe van. Kevés az ülőhely, 160—170 ember tud étkezni. Talán ezért is használják föl gazdaságosabban. Aki jön, oda ül, ahol éppen van hely. És most röviden a különbségekről is: a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat pesti részlege 24 emberrel 1200 gyári dolgozót lát el, s 1600—1700 ebédet főz. A Dunaújvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat fehérvári üzeme jobban kapcsolódik a gyárihoz. Csak 150 —200 ebéddel főz többet mint a helyi fogyasztás. Az ok valószínű itt keresendő. De lehet más oka is a fehérváriak sikeresebb üzemeltetésének. Fehérváron a konyha szűk, de a tálalórész, pontosabban a tálalópult kétszerese a pestinek. Van hely az emberek áramlására, az ételek tárolására. Csak megjegyezzük: a tervek szerint Fehérváron a konyhát fogják bővíteni, Pesten az egész tálalási rendszert átalakítják 3 ablakos rendszerré. Úgy, hogy maguk az ételek is ehhez az új rendszerhez fognak igazodni. Lesz A, B, C menü (amiről előző számunkban is már említést tettünk), az ételek változatosságát érzékenyen fogja érinteni. Ez utóbbit feltétlenül el kell kerülni. A jelenlegi rendszer olyan előnyös, hogy érdemes harcolni érte. Talán a jelenlegi állapotokhoz képest elegendő javulást jelentene az is, ha a fehérvári tálalást meg tudnánk valósítani itt a pesti étkezdében.