Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-19 / 21. szám
tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A bíróságon élt a tekintetük Először a bíróságon látták a jogászok a két testvért Testvért? Inkább pereskedő szomszédoknak hihették volna őket, ha a perirat nincs előttük Abban viszont tagadhatatlanul az állt, édes testvérek, egy anya szülte a két fiút Most pedig rá sem néznek egymásra. Arcukon látszik hogy forr bennük a gyűlölet. Ha nem tartanának a törvénytől, talán menten egymásnak ugranának A törvényt azonban tisztelik. A bíróságon kívánják tisztázni a kettőjük közötti viszályt. Mindennek persze a mama, az a szegény kis öregasszony az ,oka" Őmiatta folyik a hadakozás A fiatalabbik fiú, bár ez túlzás, hisz megette már a kenyere javát, nem hajlandó szülőtartási díjat fizetni Nem, ő egy fityinget sem fizet. Ellenben a mama minden további nélkül hozzá költözhet Az édesanya, ki tudja miért, ugyancsak csökönyös: nem akar az idősebb fiától a fiatalabbhoz költözni. Most tehát az idősebbik fiú azt követeli, ehhez kérte a jogsegélyszolgálat jogászainak bírósági képviseletét: igenis állapítsák meg a szülőtartási díjat. Az öccsnek azonban a rokkantsági nyugdíján fölül is van jövedelme, a tisztelt bíróság azt is vegye számításba A perirathoz számtalan levél is tartozik De milyen levelek? A fivérek a sárga földig lehordják egymást mindennek. Minden soruk csöpög a mérhetetlen gyűlölettől, az egymás iránti utálattól. A bíróság , hisz a mama továbbra sem hajlandó az idősebb testvértől elköltözni a fiatalabbat havi 200 forint szülőtartási díjra kötelezi. Ezzel vége is volna a történetnek, hisz a jogászok megtették kötelességüket. A testvéri gyűlölködés megszüntetése nem az ő dolguk, nem erre kérték föl őket Meglepetés azonban még a jogászokat is érheti Ismét kopogtattak ajtajukon A két testvér nyitott be hozzájuk. Csöpögtek a szeretettől, majdnem hogy egymást átölelve állítottak be A fiatalabb harsányan mondta: a 200 forinton fölül is ad szülőtartás díjat. Talán, ha nincsenek hivatalos helyen, még szeretettel hátba is vágja a bátyját A jogászok pedig, akik ismerik a törvényt, de nem pszichológusok, törhetik a fejüket: a két irigy, vádaskodó ember, hogyan változott át szerető testvérré? ...A mama két hét múlva meghalt Lehet, hogy ezt már előre érezték? — d. i. — ► ► lyan kerek volt a történet, hogy kívánni sem lehetett volna jobbat Egy „apróság" azonban kimaradt belőle. . Arról szólt ez az igaz mese, hogy a májusi forró kánikulában csőtörés volt a centenárium lakótelepen. Víz nélkül másdtak a nagy házak lakói. Kisgyermekek, elnőttek. Szóval nagyon sokan köztük abb ikarusos is. Az emeletes épületek ivében, — micsoda szerencse, családi árak guggolnak. Sok, szép családi ház, Jenő abban különbözött a többitől, hogy érti slagjaikkal boldognak és boldogtalinak vizet adtak. A környék legjobb ze" című kis írásban (az Ikarus újság 11 tárnában június 1-én jelent meg) a Kovács a Szabó nevet kapták a jótevők Nem ez volt az igazi nevük. E sorok óta sokáig azt hitte, hogy nincsenek ilyen családok Csupán azért mesélnek rólk, mert szeretnék, ha lennének. Hónapok teltek el, amíg megismertem két. Először Forgó Pálnét. (A fényezésemben takarlécet szerel. Jövőre lesz husonöt éve, hogy a törzsgyárban dolgozik.)ercekig csak szorongattam a kezét örvensztem. Föl sem fogtam, hogy most ő és aomszédja van bajban. Ezért szánta rá agát, hogy fölfedje kilétüket. A Rovás utca 21-be szólt a meghívás laknak Forgóék. Forgó Pál is ikarusos,uszonegy éve. A busz II gyáregység volt kiszolgáló üzemében igelites csoportszető. Állandó éjszakás Késő délutánra, íre odaértem, azt mondta, hogy már eget aludt Majd ő is, a felesége is szabadon, a vadakozással csupán emberi kötelességét teljesítették. De nemcsak ők, aomszédék, Bátsi Istvánék is. Idejövet a lábam érezte: hosszú ez a Rovás utca. A négyemeletes házak, amelyek majdnem behatolnak a kertek végébe, hatot számlálnak. A slagot csak ez a két ház tulajdonosa tette ki.. Kierőszakoltam, hogy előbb erről beszéljünk. Restelkedve fogott bele Forgó Pál. - Szőke, sovány férfi átkiabált a kerítésen. Gyuri. Azt hiszem, hogy Horváth Jancsinak hívják. Pali, nincs víz - mondta —, adjál már egy vödörrel. Gyorsan még két műanyag kannát is előkerítettem. Odaadtam, akinek nem volt edénye. — Aztán jöttek a többiek — szólt közbe Forgóné. Délután négy órakor tették ki a slagot és csak akkor vették be, amikor Forgó Pál indult az éjszakai műszakba. Közben ment az Onedin család a tévében. De érdekelte is a centenáriumiakat. Vitték, egyre csak vitték a vizet. Másnap, szabad szombaton is. Reggeltől estig. Húsz-harminc ember állt sorban a Forgóék és a Bátsiék kerítése mellett. Vízzel teltek az üvegek, fazekak, virágvázák Kinek, milyen edénye volt, azt töltötte meg. Nem vártak kitüntetést ezért. Köszöntetét se. Azt viszont nem gondolták hogy hónapok múltán majd a jótett helyébe a jót ne várj kifordított közmondással kell példálódzniok. A nagy házak lakói először elkezdték tépkedni a kerítés mentén hajlongó virágokat. Ezt még csak-csak lenyelték De utána repültek a kavicsok is. Jó nagyok. Egy dobással a garázson lévő kúpcserép diribdarabokra tört A macskák mit sem sejtve éppen vacsorájukat lefetyelték, amikor jól célzott dobásra lehullott melléjük a cserép is. A csörömpölésre ijedten szaladtak Forgóék a kisudvarba. Forgóné idős édesanyja ott üldögélt a sötétben . Attól félek, hogy egyszer fejbevágnak azokkal a nagy kavicsokkal. Az vissza is pattanhat rám. Figyeltem, ki dobhatta. A harmadik emeleten egy férfi és egy nő könyökölt — panaszkodott a néni. Bátsi Istvánék, akiknek vízével ugyanúgy oltották szomjúságukat az emeletes szomszédok mint a Forgóékéval, akkor húsz törött cserepet számláltak össze. A fáskamra teteje és a mellette lévő sufni volt a dobálók célpontja Potyogott a fáskamra tűzfalának vakolata is. A lugason lévő nagyszemű szőlők kirepedtek, könnyeztek. Idős, nyugdíjas emberek Bátsiék. Se erejük, se pénzük az ilyen váratlan kiadásokra. (Bátsi Istvánt különben sokan ismerhetik: az Ikarus munkásőr bázisán teljesít szolgálatot, mint nyugdíjas.) Dehát kik és miért dobálódznak? Sutyi, Bátsiék aprótermetű, fekete kutyája lehetett az ok. Eleinte abból sejtették, hogy a kutya háza mellett, amely a kert végében állt, ép virágcserepeket találtak Úgy értek földet, hogy nem törtek össze Sutyit ekkor házastól együtt előre költöztették Bátsi néni pedig gyűjteni kezdte a kavicsokat Jó nagy dobozravaló volt már együtt, amikor egy este ismeretlen férfi sündörgött a kerítés mellett. Bátsi István épp kiment, hogy bevigye a postaládából az újságokat. Szóbaelegyedtek így akarhatta az ismeretlen is A hangokra Bátsi néni is kiment. Sir, ugat éjjelente a kutya. A gyermekek fölriadnak tőle — mondta csak úgy magától a férfi. — Ezért dobálnak hát — csodálkozott a két idős ember.Azelőtt itt nem voltak új házak. A kutyák ugattak, a kakasok kukorékoltak. Dehát, ha ez bárkit is zavar, szólni kért, nem dobálódzni. Már egy egész gyűjteményünk van a kavicsokból. Az új házakból repültek ide. De bezzeg amikor nem volt víz... A férfi nem is időzött tovább, kereket oldott. Sutyit, a főbűnöst ezután tovább költöztették. Most a verandán lakik. Ismerkedésünkkor nyaldosta a kezem. Kezesbárány az ebadta. Ha esze volna, talán irigykedne, hogy az emeleten lakó kutyatársát innen lentről soha senki nem dobálta. Pedig ő is tud ugatni. Fölhányhatná neki azt is, hogy bezzeg, amikor szomjas volt, lihegett, a gazdi és a szomszédék vizét lefetyelte. Dehát, miért a kutyának kellene erre emlékezni? — dunajcsik Nona - Épül Móron az ebédlő (Fotó: Sury) ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ELSZOMORÍTÓ SZÁMOK Értük, velük, ellenük ne hallgassunk az,,okosokra' Úristen! ilyen fiatalon meghalni! — hangzott az ajkakról, látszott a szemeken három éve, mikor híre járt a szerszámgyáregységi balesetnek. Elővigyázatlanság, hanyagság, butaság volt az okozója. A dolgozók összerezzentek akkor a baleseti statisztika - ha csak egy hónapra is! — visszaesett. Aztán elfelejtettünk mindent. A vasasszakszervezet listát állított össze a KGM közlekedési eszközgyártó alágazatán belül: a vállalatok ezer dolgozójára hány baleset jut. Az Ikarus helye — tíz intézménnyel számolva — a harmadik lett, 25 fővel. Sok ez, vagy kevés? Egy biztos: 1970-ben még e szám háromszorosáról beszélhettünk! A vasasszakszervezet idézett följegyzése vállalatunkat elismeréssel illeti, mint ahol a legszembetűnőbb a balesetek számának mérséklődése. Érdekes adat: vállalati szinten csökkent a balesetek száma, viszont nőtt a kiesett napoké. Azaz, a sérülést szenvedő dolgozók tovább tartózkodtak betegállományban, mint az előző időszakban. Ezen belül időarányosan nőtt a csonkulásos balesetek száma. Elgondolkodtató adatok! De azon is érdemes meditálni, hogy miért emelkedett jelentős mértékben — az év első hét hónapjában — Székesfehérváron és Szegeden a balesetek, valamint a kiesett munkanapok száma! (1978, Szfv. 131, Szeged 18 baleset; Szfv. 1856, Szeged 259 kiesett munkanap 1979, Szfv. 138, Szeged 23 baleset, Szfv. 2656, Szeged 354 kiesett munkanap). A szegedi adatokat tekintve szembetűnőek az arányok, ha tudjuk: a gyárban 300 fizikai dolgozó van. „Divatos" balesettípus nincs a vállalatunknál. 1977-ben még hét csonkulást eredményező baleset történt, a hidegen alakító gépeken (daraboló, sajtoló) a múlt esztendőben már csak egy. A leggyakoribb sérülés a kézvágásokból ered. Sajnos, ez a gyártás profiljából adódik. A védőkesztyű sem sokat segít, mert az éles lemezek a bőrkesztyűn is áthatolnak, a lánckesztyűkben pedig nem lehet jól megfogni az anyagokat Azért nem fölöslegesen kidobott pénz az a 7,8 millió forint, amit a kesztyűk beszerzésére fordít vállalatunk. Megemlíthetnénk még a gyáron belüli gyalogos közlekedésből, és a technológiák meg nem tartásából eredő baleseteket is. A számadatokból kitűnik, hogy az újonnan belépő — főleg az ipari munkaterületeken még nem jártas! - dolgozók 71 százaléka szenved sérüléseket. Mert mi kell ehhez? Elég, ha belépésekor az idősebb munkatárs megmutatja a „hasznos", „gyors" fogásokat: apróbb munkadarabok hegesztéséhez nem kell segédeszköz, úgyis lehet valamit fúrni, hogy a munkadarabot csak kézben tartjuk. És a teljesítménynövelés érdekében könnyen tanulunk. Érdemes lenne utánaszámolni: a nagy teljesítményt elérő munkaterületeken mennyire tartják meg a munkavédelmi előírásokat! Azt hiszem, tudnánk egymásnak érdekes történetekkel szolgálni Az elmondottakból következik a munkahelyi vezetők felelőssége megnövekedett ami - a már bevezetett utasítások értelmében - „jelentkezik" jövedelmükön is. Az első félévben megközelítően 80 közvetlen termelésirányítónak kellett megvonni prémiumát, mert nem tartotta meg a munkavédelmi előírásokat Persze, védekezésük változatos, és színes volt. De ki hihet a művezetőnek, csoportvezetőnek, mikor arra hivatkozik a baleset megtörténte után. „Nem láttam, hogy nincs rajta védőszemüveg?"’ A gyakorlat bizonyítja, hogy ezek a vezetők állandóan dolgozóik között vannak. Elég csak kétszer szólniuk, hiszen lehetőségük van a hathatósabb figyelmeztetésre is. És mégis sokan — tisztelet a többségnek, a kivételeknek! — inkább a történtek utáni magyarázkodást választja. Pedig rossz „üzlet": a vezető prémiumát, de a dolgozó esetleg munkaképességét, életét veszítheti. Ez nem „tragizálás", hanem tény: szomorú, valóságos következménye hányaveti gondolkodásunknak. Ha már a tényeknél vagyunk, érdemes megemlíteni, hogy a második és a harmadik műszakban következtek be a legsúlyosabb balesetek. Látszólagos törvényszerűségről van szó: ha reggel kezdünk, akkor munkánkat alvás előzi meg, ha délután, akkor már egy kis ébrenlét, az éjszakát legtöbbször „fárasztó" televíziónézés, egész délutános kertészkedés, stb Hát, nem csodálkozhatunk! A munkavédelemmel foglalkozókat így jellemezte ismerősöm: az emberekkel, az emberekért — az emberek „ellen" kell sokszor cselekedniük. Megint csak üzleti érzékünk kifinomultságára hivatkozom: míg munkahelyi vezetőink prémiumjukat kockáztatják, addig mi a testi épségünket Hát ha valakinek ez kifizetődő...!? Gulyás Gábor ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Nem szeretek olyan helyre vendégségbe menni, ahol megfájdul a fejem. Amikor viszont ott van már az ember, nem állhat föl, nem mondhatja: kérem, ezek a szagok elviselhetetlenek, a viszontlátásra. Ők kibírják? Ki kell! Hosszú évek óta napi nyolc órát töltenek itt. Mit tehetnek? Aki pedig csak éppen beugrik, maradjon veszteg. Egy óra hosszat üldögéltem az írógép műszerészeknél. (A törzsgyár busz II gyáregységének galériáján találhatók.) Már az első félórában émelygett a gyomrom, fájt a fejem. Eleinte csak spiritusz és benzin szagot éreztem. Pedig nem is itt bent, hanem kint a folyosón mossák benzinnel az írógépek hengereit, betakarjait, közben kitesznek egy táblát: dohányozni tilos! Hiába csukják be az ajtót, a szag visszajön. Az olajos mosóvegyszer szaga viszont hosszú ideig benne marad a gépekben. (Aki később vele dolgozik, bizonyíthatja.) Ezt a .motorlitte" névre hallgató mosóvegyszert az elektromos gépek tisztításához használják. Úgy, hogy nincs hozzá se mosógép, se szárító helyiség És a helyiség milyen, ahol állandóan négyen dolgoznak? Mintegy féltetőre eresztett, rosszul sikerült fütni. A salétromos falakból és a linóleummal letakart padozatból dől az áporodott penészszag. Amikor még beesett az eső, áthatolt a föntről kapott áldás a vastag falakon, vaksin ugyan, de beszivárgott egy kis napfény. Most váratlanul elaludt a villany. Ilyen lehet a teljes napfogyatkozás: koromsötétté vált a helyiség. A busz 11 gyáregység déli tárolójának fölépültével a műszerészektől minden fényt és levegőt elvettek.A fölszerelt légkondicionáló berendezés gázos, bűzös szagokat szív a déli tárolóból, friss levegő gyanánt, azt nyomja az orruk alá. Kretz Lászlóné és Kardos Gábor műszerész dolgozik a közelében. „Féloldalasak leszünk a huzattól" — mondják, s közben haragosan néznek a légtisztítóra. Itt csak és kizárólag égő lámpák mellett javíthatják a törzsgyár 1200 irodagépét. (Az írógépektől a zsebszámolókig mindent.) Ahhoz azonban, hogy belelássanak a gépek belsejébe, különleges, hajlítható, másfél voltos kézi lámpákat kell használni. Mondják, de ha nem mondanák, akkor is el kellene hinni. Tönkremegy a szemük, megfájdul a fejük ettől a művilágosságtól." Molnár János, a műszerészek csoportvezetője kényszeredett mosoly közepette mondja: huszonkilenc éve múlt, hogy panaszkodik, kér, adjanak egy jobb helyiséget. Igazság szerint egyszer-kétszer kaptak is helyiség ajánlatot. Területileg kisebbet, ahol nem lenne helye a gépeknek, megoldhatatlan a raktározás. És sötétet, levegőtlent adtak volna. Csöbörből, vödörbe? Nem mentek bele. Idén keserves tél elé néznek. A három taplóbb és egy nagyobb helyiség közül csak az fűthető igazán, ahol az irodagépeket javítják. „De reggelenként 12-14 fok, később 2CT - nyugtatta őket az éppen próbafűtést ellenőrző szakember. (Ennyi lesz a irodákban is, ez a hivatalosan megengedett.) Két helyiségükből leszerelték a villanyfűtőtesteket Belátják, megértik, hogy takarékoskodni kell, de vajon gémberedett ujjakkal hogyan lehet majd a finom műszereket javítani? Egyáltalán mire számíthatnak a műszerészek? Gerencsér Istvánhoz, a szervezési- és ellenőrzési főosztály vezetőjéhez tartoznak: - Szóban és írásban többször kértem az üzemfenntartást, és az igazgatási főosztályt, keressenek már valamilyen megoldást, adjanak egy rendes helyiséget. Ott tartunk, hogy egymás nyakába borulhatunk és sírhatunk. . Az igazgatási osztályhoz tartozó rendészek a közelmúltban száraz, világos pihenőhelyiséget kaptak. Ezegyszer a műszerészek fájlalták, hogy nem az igazgatási főosztály „alattvalói" _ dungcsik . győztek A szegedi gyárban a napokban igencsak csodálkoztak a társadalmi munkát végző nők. Egyenként hívták őket a pártirodára. Az üzemi szakszervezet nőbizottsága fölmérést végzett közöttük. A fölmérés sok érdekes kérdést tartalmazott. Fölsorolok belőlük néhányat: Mióta végez közéleti munkát? Hogyan kapcsolódott bele? Hagyomány-e a családban a társadalmi tevékenység? Érzi-e, hogy helyt kell állnia? Mit szól a család, segítik-e, hogy közéleti tevékenységét jobban végezhesse? Elégedett-e saját munkájával? Munkatársai segítik-e, hallgatnak-e önre? Munkája elismeréséül kapott-e már kitüntetést, jutalmat? Vezetői segítik-e vagy elmarasztalják? Az első meglepetés után a kérdezettek hamar fölocsúdtak. Olyannyira, hogy Albertus Józsefné és Rully Szabolcsné alig győzték a válaszokat rögzíteni. A kérdezettek nyolcvanöt százaléka végzi szívesen megbízatását. Hetven százalék elégségesnek tartja, nem kíván nagyobb megbecsülést. A megkérdezett társadalmi munkások 0,5 százaléka részesült eddig jutalomban, kitüntetésben. Érdekes volt a válaszoknak a családra vonatkozó része. Az derült ki belőlük, hogy az asszonyok — társadalmi munkájuk dacára — a családi életben még mindig a nehezebbet vállalják. Sok családban nem veszik figyelembe a közéleti tevékenységet. Még nem minden családban segít a férj, a gyermek a házi munkában. Természetesnek veszik, hogy a feleség, az anya munka- és társadalmi munka után egyedül látja el a családot. Hasznos volt ez a fölmérés, minden szempontból. A kezdeti elfogódottság hamar föloldódott, érdekes, tanulságos válaszok érkeztek. Bors István Szeged