Intézeti Szemle 8. (1976.)
Dolgozatom további részében szó lesz a nem igei szófajok -nak, -nek raggal alkotott vonzatstruktúráiról és ezek strukturális átrendeződésének lehetőségeiről. Végül pedig, mutatványt adok az állandósult szókapcsolatok, valamint a határozó és birtokos jelző közötti átmenetek köréből. 1.2. A -nak, -nek rag és funkciója a magyar esetrendszerben A -nak, -nek rag eredete vitatott. Egyes nyelvészek feltételezik, hogy valamely finnugor vagy ugor szerkezet közvetlen folytatása /vö. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza Budapest, 1963.64./, illetve önálló szóból vált raggá, más nyelvészek viszont megpróbálták raghalmozással magyarázni kialakulását. A HB-ben már előfordul a -nek rag: "odatta vola neki paradisumut hazzá" ; "Num heon muca nec, ge mend w foianec halalut evec" . Ennek az ősi határozóragunknak kezdetben irányhatározói funkciója volt, és azt fejezte ki, hogy a cselekvés valahonnan, illetve valami felé irányul. Ma már ilyen használatban ritkán fordul elő /például: falnak megy/. Ebből a lativusi konkrét jelentésű helyhatározóból fejlődött ki a részeshatározó, ugyanis ez esetben is a cselekvés valami, illetőleg valaki felé irányul, de itt már azt is kifejezi, hogy ez hatást fejt ki erre a személyre: hasznára vagy kárára történhet, számára, tulajdonába juttathat valamit. /Vö. A magyar nyelv története (Szerk.: Benkő Loránd) Budapest, 1967. 408-409., 441-443./ Ez a tág jelentéskör ugyanakkor lehetővé tette, hogy a -nak, -nek rag egyre differenciáltabban és plasztikusabban fejezze ki a cselekvés körülményeit, agy a dativusi funkción keresztül új szerepet kapott szak-, cél-, állapot-, eredmény- és tekintethatározó, illetőleg ezek komplex határozói funkcióinak betöltésében is. E gazdag használatra említek néhány példát gyűjteményemből: népszerűségnek örvend /bol/ : Ho ; orvosnak tanul /986/: Hó; felöltözik bohócnak /387/: Hcá; őt akarják elnöknek /948/: Hcá; betegnek tetteti magát /1372/: Hác ; kinevel vkit, vminek /717/: Hce; kunyhót tákol magának /1326/: Her;