Intézeti Szemle 8. (1976.)

Dolgozatom további részében szó lesz a nem igei szófajok -nak, -nek raggal alkotott vonzatstruktúráiról és ezek struk­turális átrendeződésének lehetőségeiről. Végül pedig, mutatványt adok az állandósult szókapcsolatok, valamint a határozó és bir­tokos jelző közötti átmenetek köréből. 1.2. A -nak, -nek rag és funkciója a magyar esetrendszerben A -nak, -nek rag eredete vitatott. Egyes nyelvészek felté­telezik, hogy valamely finnugor vagy ugor szerkezet közvetlen folytatása /vö. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza Budapest, 1963.64./, illetve önálló szóból vált raggá, más nyelvészek viszont megpróbálták raghalmozással magyarázni kialakulását. A HB-ben már előfordul a -nek rag: "odatta vola neki pa­radisumut hazzá" ; "Num heon muca nec, ge mend w foianec halalut evec" . Ennek az ősi határozóragunknak kezdetben irányhatározói funkciója volt, és azt fejezte ki, hogy a cselekvés valahonnan, illetve valami felé irányul. Ma már ilyen használatban ritkán fordul elő /például: falnak megy/. Ebből a lativusi konkrét je­lentésű helyhatározóból fejlődött ki a részeshatározó, ugyanis ez esetben is a cselekvés valami, illetőleg valaki felé irányul, de itt már azt is kifejezi, hogy ez hatást fejt ki erre a személyre: hasznára vagy kárára történhet, számára, tulajdonába juttathat valamit. /Vö. A magyar nyelv története (Szerk.: Benkő Loránd) Budapest, 1967. 408-409., 441-443./ Ez a tág jelentéskör ugyan­akkor lehetővé tette, hogy a -nak, -nek rag egyre differenci­áltabban és plasztikusabban fejezze ki a cselekvés körülményeit, a­­gy a dativusi funkción keresztül új szerepet kapott sz­ak-, cél-­, állapot-, eredmény- és tekintethatározó, illetőleg ezek komplex határozói funkcióinak betöltésében is. E gazdag használat­ra említek néhány példát gyűjteményemből: népszerűség­nek örvend /b­ol/ : Ho ; orvos­nak tanul /986/: Hó; felöltözik bohóc­nak /387/: Hcá; őt akarják elnök­nek /948/: Hcá; beteg­nek tetteti magát /1372/: Hác ; kinevel vkit, vmi­nek /717/: Hce; kunyhót tákol magá­nak /1326/: Her;

Next