Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 7-8. (1990)
1990-12-01
Az AD. 1500 előtti szimbólumok mintegy 50 struktúrából [objektumból] származó archeomágneses méréseredmények, így a VII-VIII. századot 7, a XI. századot 14 objektum képviseli. A pontok közvetlen megfigyelési eredményeket, az AD. 1500-nál fiatalabb korú adatokat jelző keresztek pedig ilyenekből szintetizált adatokat reprezentálnak. A négy kis karikával jelölt inklináció Eötvös Loránd korai archeomágneses méréseredménye. Az 1500 előtti adatokban a vízszintes szakaszok a régészeti kor, a függőlegesek pedig a mért adatok meghatározási hiba-intervallumát jelentik. Maga a földmágneses változás természetesen (hibamentes) sima görbe szerint történik, amit a mérési adatokból kellene megkonstruálni ahhoz, hogy archaeomágneses adatokkal keltezni tudjunk. Ha megkíséreljük az ábrán látható D és I adatokat egy-egy görbével közelíteni, akkor nyilvánvaló, hogy a feladatot többféleképpen is megoldhatjuk. E bizonytalanságot kizárólag további archeomágneses mérési eredmények beiktatásával (további mérésekkel) csökkenthetjük valamilyen elfogadható mértékűre. Valójában az adatok ilyen jellegű közzétételével azt szeretnénk bemutatni, hogy melyek azok a korok, amelyekben még egyáltalán nincs vagy csak kevés archaeomágneses méréseredmény van, tehát ahol friss ásatásból kikerülő, mérhető objektumokra van szükség. Teljes adathiány van AD: 450-600, valamint 1150 és 1300 között, illetve AD. 1500 után. Ez utóbbi régészeti keltezés szempontjából kevéssé érdekes, annál inkább az a deklináció nagy változása az avar kor és az Árpád-kor között. Keltezés szempontjából fontos lenne tudnunk azt az időpontot, amikor a deklináció előjele negatívról pozitívra vált át (800 körül?). A korábbi periódusokat tekintve természetesen jó volna, ha a La Tfene-kort is részletesebben megismerhetnénk. Az 1150 és 1300 közötti, valamint 1500 utáni mintavételekhez számos lehetőség adódhat Árpádkori és késő középkori telepásatásokon. E célra a kenyérsütő kemencék is nagyon jó anyagot szolgáltathatnak. A közös munkának ebben a fázisában a régészet segítheti a geofizikát a fix datáló értékű földmágneses görbe megalkotásában, amennyiben keltezhető átégett agyagobjektumot bocsát rendelkezésre. La Tiene-kori és AD. 800 körüli, régészetileg jól datálható égett agyagobjektumok gyakoribb előbukkanására is több remény van. Az AD. 450 és 600 közötti időből, a népvándorlás korából is igen hasznos lenne néhány kemence geomágneses vizsgálata. Thermolumineszcens és C-14 kormeghatározásokkal (ha az átégett agyagobjektummal azonos kontextusban faszénmaradvány is előkerül) a koradatot pontosítani lehetne. A vörössánc-mintákon végzett újabb vizsgálatok (pl. Darufalva (Drassburg) sáncának 950-1050 közötti archaeomágneses kor eredményei) is azt mutatják, hogy a kemencéken kívül más, stabilan kiégett agyagobjektumokon is érdemes tovább folytatni a kísérleteket. Kérjük régész kollégáinkat, hogy amennyiben jól átégett, elbontható kemencéket találnak, az ásatás folyamán értesítsék mintavétel céljából a szerzőket. Márton Péter - ELTE Geofizikai Tanszék 1083 Budapest, Kun Béla tér 2. Tfel. (1) 1-334-160/104 mellék Gömöri János - Iparrégészeti Munkabizottság 9401 Sopron, Pf. 68 Soproni Múzeum, Régészeti Részleg Tfel. (99) 11-327 / 21 mellék Aminosav racemizációs kormeghatározás Csapó János és Cs. Kiss Zsuzsa „Fosszilis csontminták kormeghatározása az aminosav racemizáció mértéke alapján ” címmel számoltak be a heidelbergi Nemzetközi Archeometriai Szimpóziumon (1990) eredményeikről. Ugyanitt ismertették a zsírsavösszetétel alapján történő korbecslésre kidolgozott kormeghatározási módszerüket. A két eljárást ismertető leírásukat, valamint felhívásukat az alábbiakban tesszük közzé. * Tájékoztató az aminosav racemizációs és a zsírsavösszetétel meghatározásán alapuló kormeghatározási módszerekről, a hazai lehetőségekről Az utóbbi időben intenzív kutatómunkát folytattunk az aminosav racemizációs kormeghatározás hazai alkalmazása, illetve továbbfejlesztése terén. Mivel tudjuk azt, hogy ez az eljárás a legtöbb kormeghatározási módszerhez hasonlósan - számos hibával terhelt, ezért a módszerhez hitelesítő görbéket hoztunk létre, radiokarbon kormeghatározás segítségével. Az eljárás lényege az, hogy a magyarországi, radiokarbonmódszerrel meghatározott korú csontminták D- és L-aminosav tartalmát meghatározva olyan hitelesítő görbéket szerkesztettünk, amelyben a D/L aminosavarányt ábrázoltuk a radiokarbon módszerrel meghatározott kor függvényében, illetve a csontokban végbemenő racemizáció törvényszerűségeit megismerve extrapoláltuk a radiokarbon-módszerrel meghatározható koron túlra. Mivel az aminosavak racemizációját az élő szervezet pusztulása óta eltelt időn kívül befolyásolja még a hőmérséklet, a talaj iontartalma és pH-értéke is, a radiokarbon kormeghatározásra történő vonatkoztatással ezeket a hiányosságokat ki tudtuk küszöbölni. A módszert odáig egyszerűsítettük, hogy az ismeretlen mintákból meghatározott D/L aminosavarány ismeretében a kor a hitelesítő görbéről grafikus módszerrel leolvasható. Mindegyik ismeretlen minta esetében 2-3 aminosav D/L arányát használjuk fel a kor meghatározására, és a különböző aminosavakból kapott értékek számtani átlagát tekintjük a minta valódi korának. A módszer hibája a jelenleg alkalmazott előkészítési és analitikai műveletek mellett 5 000-50 000 év között ± 10% 50 000-100 000 év között ± 15% 100 000 év fölött + 20% 4