Ipargazdaság, 1981 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Statisztika Fővárosi Duna-hidak felújítása az ötödik ötéves tervidőszakában (1977 — 1980) KELLER LÁSZLÓ A hazai dunai átkelőhelyek elhelyezkedése — erős budapesti koncentrálódással — rendkívül egyenlőtlen. Ennek oka, hogy az ország népességének egyötöde (az ipari dolgozóknak csaknem a fele) a fővárosban él. Az ipar mellett ide koncentrálódott a kereskedelem, a kulturális, a politikai élet. A múlt század középső évtizedeiben kialakult sugaras rendszerű országos főúthálózat centruma ugyancsak Budapest. Az országon belül a legfontosabb forgalmi áramlatok a főváros térségébe irányulnak. A budapesti hidaknál nemcsak helyi és az országrészek közötti átmenő, hanem nemzetközi tranzitforgalmi funkciókat is el kell látni. A nemzetközi útvonalak a fővároson haladnak keresztül. Az utóbbi két évtizedben a motorizációs fejlődés, a közúti hálózat kiépítése gyorsabb ütemű volt, mint a dunai átkelőhelyek kapacitásbővítése, így a főváros forgalmában a Duna-hidak szűk keresztmetszetté váltak. A forgalom az elmúlt években nehézségekkel, alacsony szolgáltatási színvonalon bonyolódott le. A hidakon és a csatlakozó útszakaszokon csúcsforgalomban, de gyakran napközben is jelentős torlódások keletkeztek. (A budapesti Duna-hidak közúti gépjárműforgalmának 1957— 1979 közötti változásról az 1. táblázat adatai adnak tájékoztatást.) A forgalmigények alapján a közelmúltban határozatot hoztak a sűrűn beépített városrészekhez kapcsolódó Duna-hidak rekonstrukciójáról. Az ötödik ötéves terv időszakában (1976 —1980) került sor a Margit-híd, a Petőfi-híd és a Szabadság-híd felújítására. Az 1977 október és 1980. október közötti három éves időszakban e három műtárgynál végzett építési-szerelési munkák értékéről és volumenéről ad a 2. táblázat összefoglaló adatokat. A Margit-híd és a Mártírok útjának átépítése A hídprogram végrehajtásának első ütemében — közel féléves előkészítő munka után — 1978. március 20-án kezdődött a Margit-híd és a hozzákapcsolódó Mártírok útjának átépítése. A híd 642 méter hosszú, 25 méter széles, mindkét oldalán 3,5 méteres gyalogjárda fogja köré a 18 méteres úttestet, amelynek közepén fut a BKV két villamosvágánya. A híd öt pilléren nyugszik, amelyek között rácsos acélszerkezetű acélátívelések vannak. A felsőpályás ívhíd középső pillérénél a 150°-os szögben tört vonalvezetés lesz.Az építési-szerelési munkákhoz kapcsolódott a Mártírok útjának átépítése. Az útvonal nemcsak a budai körút részét képezi, hanem a Rózsadomb és a Víziváros forgalmi kapcsolatát is biztosítja. A korszerűsítések után a Nagykörúton irányonként két-két sávon bonyolódott a közúti forgalom, míg az Alkotás utcában három-három sávon haladtak a járművek. A belső gyűrű szűk keresztmetszete a Mártírok útján volt, ahol csak egy-egy sáv állt rendelkezésre. A kivitelezés szükségessé tette a közúti forgalom elterelését, illetve korlátozását. A budapesti Duna-hidak jelenlegi zsúfoltsága mellett híd pótlása nehéz feladatot jelentett. Az építkezések idején a nagykörúti villamosok átmenő forgalma szünetelt, így a teljes utasforgalmat autóbuszok bonyolították. A hídon folyamatosan rendelkezésre álló egyegy közúti forgalmi sávot a tömegközlekedési járművek előnyének biztosításával használták fel. A megfelelő előkészítés, az elő- és gépi munkaerő koncentrációja, a szükséges építőanyagok biztosítása, az építés-szerelést végző negyvenkét vállalat átlagosan naponta itt foglalkoztatott 600—700 dolgozójának jól szervezett együttműködése mellett a nyolc hónapra tervezett kivitelezési időt lerövidítve, már szeptember 30-án megindult a forgalom. A felújított Margit-híd és Mártírok útja átadásával a főváros jelentős közlekedési értékkel gazdagodott. A kivitelezés során homokfúvással fémtiszta felületig csiszolták az acélszerkezeteket, erre került a vörös korróziógátló festék, majd a felületképző okkersárga. A felújítás előtt a híd mindkét oldalán 24,5 méteres IPARGAZDASÁG 45 1981. február 1. táblázat Budapesti Duna-hidak napi átlagos közúti gépjárműforgalma 1957—1979 között tolítja,hogy mindkét folyamág sódcsúcsidőben a legnagyobb tömegkotrása a tengelyre merőleges legyen. lekedési forgalmat bonyolító Margit-A főváros sugaras-gyűrűs főútvonalhálózatában a pesti oldalt átfogó Nagykörút, valamint budai folytatásának közúti és tömegközlekedési kapcsolatát a Margit-híd biztosítja. Naponta mintegy 45 ezer — csúcsórában 2600 — jármű halad ezen az útirányon. Az újjáépítést követő két évtized forgalmi terhelése a pályaburkolat és a közúti, vasúti vágányok leromlását eredményezte. A megfelelő előkészítés után tervbe vették a közúti pályaszerkezet, a villamosvágányok és a felsővezeték-rendszer, a köz- és díszvilágítási hálózat, a dilatációs szerkezet, valamint a tartók sarainak felújítását, a hídpillérek szükség szerinti megerősítését, a pesti lejáróhoz vezető rámpa részleges átépítését, a margitszigeti aluljáró korszerűsítését és a hídfőknél a gyalogos forgalom lebonyolítására két új műtárgy építését, a feltárások, bontások következtében szükséges kisebb szerkezeti javításokat, valamint a mederpilléren levő szobrok felújítását. ÉV Árpád-Margit-Lánc-Erzsébet-Szabadság-Petőfi-ÖSSZES hidak napi átlagos forgalma (ezer darab) 1957 6,1 15,4 14,7— 11,6 7,0 54,8 1958 6,2 14,5 15,7— 11,4 8,7 56,5 1959 7,5 15,8 17,3— 12,1 10,4 63,1 1960 8,8 17,0 18,4— 12,8 12,4 69,4 1961 8,5 16,7 18,6— 12,5 14,3 70,6 1962 10,3 19,3 20,9— 14,7 14,1 79,3 1963 12,5 19,3 23,5— 11,4 12,7 79,4 1964 12,0 28,3 23,3 17,0 15,3 17,3 113,2 1965 12,2 24,5 18,9 17,1 12,6 20,6 105,9 1966 13,1 23,6 22,5 17,9 11,8 22,7 111,6 1967 14,6 25,6 21,3 20,8 12,3 25,7 120,3 1968 15,1 26,5 22,4 21,7 12,5 26,7 124,9 1969 17,3 29,6 25,1 24,6 11,7 31,6 139,9 1970 14,9 29,6 25,1 24,6 11,7 30,1 146,8 1971 27,9 31,1 27,9 36,9 17,7 34,2 175,7 1972 29,2 31,5 29,2 39,5 17,5 39,1 186,0 1973 30,2 44,3 30,6 53,4 18,7 44,4 221,6 1974 35,7 39,6 32,6 56,4 16,7 46,8 217,2 1975 35,3 44,2 31,9 34,1 18,4 49,7 213,6 1976 35,3 41,8 28,5 40,9 20,3 49,8 216,6 1977 40,3 45,4 29,3 57,9 22,9 48,5 244,3 1978 41,1 27,1 32,8 72,9 24,7 55,8 254,4 1979 57,2 60,1 42,0 103,4 36,0 39,5 338,2