Ipargazdaság, 1989 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
40 éves a Vörös Október Férfiruhagyár A vállalat 1948 szeptemberében Állami Ruhaipari Rt. néven alakult meg mindössze 10 dolgozóval. De már 1948 decemberében határozat született az Iparügyi Minisztériumban, hogy Kispesten állítják fel az ország egyik legnagyobb férfiruhakonfekcióüzemet. A Férfiruházati Nemzeti Vállalat nem a magánszektor államosítása útján, hanem — a szovjet konfekcióipar tapasztalatait felhasználva — mint új iparág és új létesítmény a hároméves terv egyik eredményeként jött létre. A vállalat 1970-ig gyors ütemben fejlődött. Ezidő alatt alakult ki a Vörös Október Férfiruhagyár (VOR) nagyvállalati szervezete, a vállalat létszáma és termelése dinamikusan nőtt. A VOR első gyára a dunaújvárosi gyár volt, amelyet 1957-ben létesítettek az ottani női munkaerők foglalkoztatása és általában a ruházati cikkek iránt mutatkozó kereslet kielégítése céljából. 1961-ben a népgazdasági szinten végrehajtott centralizáció keretében a vállalathoz csatolták az angyalföldi és nyíregyházi, majd 1968-ban a székesfehérvári gyárat. 1967-ben Várpalotán új üzem felállítására került sor, így érte el a vállalat a fennállása során foglalkoztatott létszám maximumát, a 4800 főt. A vállalat feladata az volt, hogy nagy tömegben gyártott, olcsó ruhákkal lássa el a lakosságot. Elsősorban a mennyiségi igények kielégítése volt a fontos, ennek megfelelően a vállalat termékeinek döntő része típusöltöny volt. De készült ekkor lódén-, ballon- és viharkabát, egyenruházati cikkek gyártásával is foglalkoztak. A vállalatoknál megvalósuló szakosodás során a felsőkabát és közületi cikkek gyártását más ruhagyárak vették át, így alakult ki a vállalat alapprofilja: férfiöltöny, szólózakó és nadrág. A hazai ellátásban betöltött jelentős szerep vállalása mellett a vállalat termékei már az ötvenes években megjelentek határainkon túli piacainkon. 1955—65 között a szocialista országokba, elsősorban a Szovjetunióba irányuló export részaránya az össztermelésben közel 30%-ra futott fel. A hatvanas évek elejétől a vállalat a tőkés piacon is jelen van, több mint egy évtizeden keresztül 20% körül alakult a tőkés export részaránya. Dobrotka László, a vállalat vezérigazgatója az üzemi lapban megjelent cikkében kiemeli, hogy a hetvenes évek minőségi fordulópontot jelentenek a vállalat életében. A hetvenes évek elején kettős kihívásra kellett a vállalat jövője szempontjából meghatározó választ adni. Új jelenség volt — elsősorban Budapesten, de a dunántúli körzetekben települt gyárakban is — a termelő létszám csökkenése. A vállalat az extenzív fejlesztésre lehetőséget kínáló Szabolcs megyébe koncentrálva beruházási forrásait keresett megoldásokat a kapacitás megőrzésére. A nyíregyházi gyárban üzemcsarnokbővítés valósult meg. Vásárosnamélyben pedig 1973-ban egy nadrággyártó egység kezdett termelni, megalapozva az új üzem létesítését. Ez a vállalat legfiatalabb gyára, amelyet 1980-ban avattak és korszerű feltételek között biztosít munkalehetőséget 600 dolgozó számára. A másik kihívás a minőségi igények szinte robbanásszerű megnövekedése jelentette. Korszakváltásnak minősíthető a frontfix technológia bevezetése, a merev formák feloldása, a könnyű kidolgozású termékek iránti igény megjelenése. Ennek megfelelni komoly szakmai próbatétel volt, amihez a textilipari rekonstrukció keretében jelentős hitelterhek vállalásával teremtették meg a korszerű technikai feltételeket. Az extenzív tartalékok kimerültével a Vörös Október Férfiruhagyár részére is az intenzív fejlesztés nehezebb útja vált egyedül járhatóvá. A VOR az első között foglalkozott a 3M módszer megismerésével és saját erővel történő vállalati szintű bevezetéssel. Ennek egyenes folytatása egy gyártásszervezési knowhow vásárlása volt, amelyet először a nyíregyházi gyárban alkalmaztak, majd folyamatosan a többi gyárban is adaptáltak. A termelő folyamat és a munkahelyek szervezésére, a minőségellenőrzésre és az egyéni darabbér bevezetésére vonatkozó szervezési megoldás vállalati szinten átlagosan 20% termelékenység-növekedést eredményezett. Az értékesítés relációs szerkezetében bekövetkezett változás különösen figyelmet érdemel. A nyolcvanas évek elejétől a konvertibilis export dinamikusan nőtt, napjainkra volumenben 65%-ot, értékben 55%-ot ért el. Ennek a jelentős exportnak meghatározó részét néhány olyan kereskedelmi partner képviseli, akikkel több mint másfél évtizedes állandó kapcsolata van a vállalatnak. A vevők folyamatosan növekvő minőségi igényeinek kielégítésére a vállalat a közelmúltban jelentős fejlesztéseket hajtott végre. E fejlesztések révén kívánja a vállalat megtartani piaci pozícióit a jövőben is. Az elsősorban lízing-szerződések keretében beérkező gépek és berendezések a szabászat, a befejező folyamatok, valamint a gyártás-előkészítés korszerűsítését szolgálják. A gyártáselőkészítés terén számítógépes rendszert vezetett be a vállalat. A számítástechnika alkalmazása egyébként a vállalatnál már 1980-ban megkezdődött és azóta fokozatosan bővül és fejlődik. Ma a személyi számítógépek felhasználása áll a VOR-nál is előtérben egyrészről a termelésirányítás és termeléselszámolás terén, másrészről az árképzésben, bérelszámolásban, számvitelben. A vállalat életének közelmúlt történelme is meggyőző bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a VOR szervezeti rendszerének fejlesztésével is eredményesen alkalmazkodik a környezeti változásokhoz. A szervezet irányításában és működésében bekövetkezett legfontosabb változások között emeli ki a vállalat vezérigazgatója a gyári önálló gazdálkodási rendszer kialakítását. A belső elszámolóárak közbeiktatásával működő gyári érdekeltség nagy tartalékokat tárt fel a termelékenység növelésében és a költséggazdálkodásban. Hirdessen az Ipar-Gazdaságban! IPAR—GAZDASÁG 47 1989. április