Irodalmi Magazin, 2014 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2. szám - Írók és alkotók a Nagy Háborúról 1914-1918
Regényes történet a Dardanellák vidékéről TASNÁDI EDIT Talán kevesen tudják, hogy hazájuktól távol együtt harcoltak magyar és török katonák Galícia földjén. Az I. világháborúban szövetségesekként részt vevő seregeink sebesültjeit vöröskeresztes vonatok hozták a Rókuskórházba, majd a gyógykezelés során elhunyt 480 török katona számára a magyar állam biztosított sírhelyet, így a budapesti Új Köztemető török parcellájában a Törökország hősi halottainak napjává nyilvánított március 18-án minden évben katonai tiszteletadással emlékeznek meg az elesettekről. A világháborút követő sevres-i béke a trianonihoz hasonló súlyos veszteségekre ítélte Törökországot, ám a Felszabadító Háborúval sikerült a töröklakta területek nagy részét visszaszerezniük (lausanne-i béke, 1923). Érthető tehát, hogy a túlnyomórészt idegen földeken zajló és vereséggel végződő világháború helyett inkább a hősiesen megvívott területmegtartó anatóliai harcok váltak a török irodalom témájává: így például a Gelibolu (Gallipoli) félsziget harcai, ahol 1915 februárjától majdnem egy évig tartó kemény küzdelemben akadályozták meg, hogy az antant csapatai török földre lépjenek. Ez a törökök végső erőfeszítéseivel folytatott ütközet mintegy tucatnyi regényben megjelenik, de nem feltétlenül fő motívumként. Büket Uzmner Hosszú fehér felhő — Gallipoli című regényében, például egy török hadnagy és egy új-zélandi katona személyes történetének háttereként jelenik meg a kétszázötvenezer katona életét követelő állóháború. Victoria Taylor Új-Zélandról azért érkezik Geliboluba, hogy az itt folyó harcokban eltűnt nagyapja, Alistair John Taylor nyomára bukkanjon. Miközben a környék kis falvait járja, egy kis kávézóban meglát egy sarkot a hősi halált halt Ali Can Taylor emlékére berendezve, s azt állítja, hogy a fénykép az ő nagyapját ábrázolja. A falusaik azonban ezt a vérét a hazájáért ontó török hős elleni sértésnek fogják fel, és elkergetik a fiatal lányt. A dologból hamarosan hír lesz a tévécsatornákon és az újságokban. Ali Can lánya, Beyaz valóságos kétlábon járó történelem, nagyon okos és nagyon makacs asszony. Vikinek sikerül megtörnie az ellenállását. Az idős asszony tolmács nélkül, angolul beszél a lánnyal. Végül fény derül a titokra: Taylor eredetileg egy brit katona volt, aki rátalált a halálosan megsebesült Ali Osman hadnagyra. Szinte élettelen volt már ő is, amikor Beyaz anyja rátalált. Meggyógyította, megtanította törökül, és később összeházasodtak. A lassan kibontakozó igazság fényében kiderül az is, hogy Victoria az ő unokája. De az igazságot csak hárman tudják: Beyaz, kedves unokaöccse, Ali Osman és Victoria. Tartva az ellenzéstől és előítéletektől, a teljes igazságot nem tárják fel sem a média, sem a falu népe előtt; a két fiatal pedig egymásba szeret... A regény Ali Osman hadnagy és Alistair John Taylor leveleinek segítségével mutatja be a partraszállás-kísérlet okozta szenvedéseket és a háború értelmetlenségét; a mai történésekkel pedig rávilágít múltunk megismerésének és elfogadásának nehézségeire. Uzun Beyaz Bulut - Celibolu, Everest Yayinlari, 2001. Brit tisztek török foglyokat hallgatnak ki a Callipolinál 1915-ben