Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
30 m 2023/1 Lőrincz P. Gabriella Petőfi -inspiráció Kárpátalján Petőfit tanulni, abban az időben, amikor én gyermek voltam, talán kissé eltér attól, mintha Magyarországon jártam volna iskolába. Az épp éledező, öntudatkereső lélek, aki egyébként is tele van kérdőjellel, épp táplálkozni akar szüntelen, keresi önmagát, kisebbségiként még intenzívebben fogadja be a Petőfi-verseket, mint ott, ahol természetes állapot megélni a nemzettudatot. Ha ehhez párosul egy olyan tanár, aki ennek nyomatékot ad, és párosul egy olyan otthoni közeg, ami erre nyitott, akkor elkerülhetetlen, hogy úgy tekintsen a diák a Petőfi-életműre, mint az Igére. Velem ez történt. Nem csupán a versek, talán az ifjú élet derékba törése, a hazaszeretet mindenek felé való helyezése szinte azonnal magával ragadott. Petőfi nem csupán tananyag volt, hanem példakép. Mint minden tini, aki verset írogat, szinte azonnal, az első tanórák alatt, amikor Petőfiről tanultunk, elkezdtem című vers volt az, amit kiemeltem magamnak, amit megtanultam előadni, amivel versmondó versenyekre készültem. És egyre csak írtam a verseket, meghatódva, dühösen, fájdalmasan. Természetesen, ezek az akkor megírt sorok, a gyermeki érzelmesség visszatükröződései voltak, mégis, azt gondolom, hogy olyan gyakorlást nyújtottak számomra, ami a későbbiekben elengedhetetlenek voltak. Éveken át szavaltam Petőfi Sándor verseit, mindig azon igyekeztem, hogy úgy kapja meg tőlem azokat a közönség, hogy abba beleremegjen, úgy, ahogyan én beleremegtem. Hogy kellőképpen eltávolítsam magamtól, gyakran kiparodizáltam a szövegeket, hogy ne kezdjek el sírni, amikor előadom. Érdekes megtapasztalás volt számomra, hogy nem a szerelmi líra volt az, ami első ízben megfogott, mert az ember azt gondolná... Ott, ahol napjainkban is kérdéses a kisebbségi lét, ahol a Petőfi-szobrokat meggyalázták olyan sokszor, a városban, ahol a költő is eltöltött egy rövid időt, remélem, örökké lángol majd a Petőfivers a gyermekek szívében, a saját Petőfi-hangomat próbálgatni. De nem volt elég. El akartam mondani, úgy akartam, ahogyan az az én fejemben jelen volt, így igazán nekem nem csak a vers olvasása, elemzése, értése kellett, kifelé szerettem volna sugározni, azt, amit én éreztem. Az Egy gondolat bánt engemet... I