Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
terjeszteni, megkedvelteim. Jaj nekünk, ha egyszerre berohan ajtóstul! akkor nem lesz kenyerünk, mert a vérfolyamok elmossák vetéseinket!" (Petőfi Sándor, PEST, MÁJUS 27. 1848., Életképek 1848. június 11. ) Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése, sajtó alá rend., utószó és jegyz. Martinkó András, Szépirodalmi, Budapest, 1974, 276.) Petőfi Vörösmarty Mihállyal való politikai szembeállását is versben fogalmazta meg. Mi indította arra, hogy a nyilvánosság előtt szembeforduljon mesterével, akinek döntő szerepe volt abban, hogy bekerülhetett a pesti irodalmi életbe, s akivel később is baráti kapcsolatot ápolhatott? A Vörösmartyhoz című vers esetében a legrafináltabb elemző módszerrel sem lehetne elkülöníteni egymástól a poétikai és az életrajzi-történelmi szempontú értelmezés értékszempontjait. Nem csak azért, mert a hétszer ismétlődő refrén - „Nem én téptem le homlokodról, / Magad tépted le a babért” - a történésztől és a filológustól egyaránt magyarázatot igényel, hanem mert ez a magyarázat nem kerülheti meg sem a költemény mottóját, sem azt a - már idézett - kommentárt, amelyben maga Petőfi a saját lelki békéjének igényét („Én magammal akarok békében élni, nem a világgal.”) etikai axiómaként fogalmazta meg. Kezdjük a mottóval, amelyben a költő arra a konkrét történelmi eseményre utal: „Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-én a hadügyben a többséggel szavazott”. A történész nézőpontjából ezúttal elég csak arra utalnunk, hogy ezzel a kényszerűen defenzív határozattal kerültek vissza a hadügyek Bécs hatáskörébe, s teremtődtek meg a jogi feltételei annak, hogy a Habsburg császár majd törvényesnek tekintse a magyar szabadságharc vérbe fojtására szervezett akcióit. Vörösmartynak és a független népképviseleti országgyűlés törvényjavaslatot megszavazó tagjainak politikai jóhiszeműségéhez ugyan nem férhet kétség, hiszen ők ezzel a döntésükkel csak időt akartak (és tudtak is!) nyerni a Béccsel szembeni katonai ellenállás megszervezéséhez, Petőfinek a mesterével, a Szózat költőjével szemben felizzó indulata - ha nem is igazolható - mégis érthető és méltányolható. Politikai realitásérzékét bizonyítja, hogy nem vonja kétségbe az országgyűlési képviselők többsége által támogatott kompromisszum indokoltságát, de a költői hivatás tudatával tökéletes szinkronban működő erkölcsi meggyőződését nem tudja és nem is kívánja a politikai racionalitás követelményeivel egyeztetni. Alig több, mint két hét telik el a Vörösmartyhoz címzett költői vádirat publikálását követően, amikor a sors újra felkínálja számára a lehetőséget, hogy válasszon a politikai (történelmi) szerepvállalás kockázata, illetőleg a magánélet és a természet összhangját kínáló létállapot között. A tavasz óta minden szervezett politikai akciótól és minden politikai szervezettől távolmaradó költő most eljár az Egyenlőségi Társulat üléseire, és szeptember 8-án őt is felveszik a „honvédi sereg” fővezére mellé kinevezendő tisztek listájára. Éppen azon a napon házasságkötésének első évfordulóján, amikor már tudja, hogy hitvese gyermeket vár, amikor néhány napos pihenésből alighogy ▲ Káldor Katalin: Az örökforradalmár - Petőfi, egyedi technika, 70x100 cm, 2022 (forrás: A velünk élő Petőfi, a MÁNK Galéria kiállítása) ereszkedsz idegrendszerünkbe, mint a pók” Petőfi Sándor 75