Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
a Petőfi-monográfiájában kettéválasztja a szöveget: a sanyarú gyermek- és ifjúkorról szóló részeket tartja sikerültebbeknek, míg a lázadó Szilveszter szerinte „erkölcsi bénaságban szenved”, és a politikai irányzatosság szócsöve lesz. (Horváth János, Petőfi Sándor, Pallas, Budapest, 1922,479-484.) Bőven lehet sorolni még az elítélő kitételeket: például Ferenczi Zoltán Petőfi-monográfiáját (1896), melyben Szilvesztert élhetetlen rajongónak mondja, vagy Császár Elemér egyetemi előadásait (1934-35), ahol a mű tragikumát a hős pipogyaságából eredezteti. Az apostol esztétikai értékét mindössze két szerző nem vonja kétségbe a 19. és 20. század közepe közötti évtizedekben. Arany János szó szerint nem mondta ki, hogy a költeményt Petőfihez méltó műnek tekinti, de 1862-ben, amikor Müller Gyula Nagy Naptárában (Beimel és Kozma, Pest) a munka soronként több hibával, gondatlansággal, kihagyással, hamisítással megjelent, indulatos bírálatot írt saját hetilapjában, a Szépirodalmi Figyelőben. A mű eszmeiségét és üzenetét szerinte már azért sem szabad átrajzolni, mert „egy oly író, mint Petőfi, megérdemli, hogy tiszteletben tartsák meggyőződéseit, s ha ő feketét mond, ne igyekezzenek fehérre mázolni”. A kihagyásokat „parancsoló kényszerűség” igazolhatja, a változtatásokra azonban nincs mentség. „Nagy becsű művet - írja - alig lehetett volna tökéletlenebbül adni ki." Sorról sorra mutatja ki az ortográfiai, prozódiai, tagolási, verstani, jelentéstani torzításokat, mindezt olyan forrás alapján, „melynél senki sem mutathat elő hitelesebbet", ami azt jelenti, hogy Arany valahogyan hozzájuthatott az eredeti Petőfi-féle kézirathoz. Mindebből kiviláglik, hogy költőileg, esztétikailag rangos alkotásnak tartja, s arra is vannak nyomok, még ha bizonytalanok és filológiailag alátámaszthatatlanok is, hogy a költemény eszmeisége évekig foglalkoztathatta. A Koszorú című hetilapjában a szövegkörnyezettől idegen módon - két olyan egyén haláláról is hírt ad, akiket Petőfi Szilveszteréhez hasonló eszmék vezéreltek. Az egyik az olykor Pére-nek, vagyis Atyának nevezett Barthélemy Prosper Enfantin volt, aki saint-simonista eszmék alapján hozta létre a saját társadalommegváltó szektáját az 1820-as évek végén. Az Europa című lipcsei német hetilap, ahonnan Arany a hírt átvette, bővebben fogalmazott, Arany azonban egyetlen mondatra szűkítette, és éppen Petőfi címét építette be a tudósításba: „Enfantin atya, az egykori sz. simonista apostol, meghalt” (Koszorú 1864/12., 287). Jókai volt a másik olyan 19. századi szerző, aki 1892-es, említett írásában úgy nyilatkozik, hogy „mint költemény, méltó a szerzőjéhez”. A másik hasonló híradás (Koszorú 186S/7., 167) Proudhon haláláról szólt. Az ugyancsak az Europa című lapból átvett cikket Arany ismét rövidítve és módosítva hozta: Proudhont nem „anarchistának” ▲ Püspöky István: Szabad madarak Petőfinek, olaj, farost, 40x50 cm, 1988 (forrás: Ihletőnk: Petőfi. A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum képzőművészeti katalógusa, HUNGART © 2023) .ereszkedsz idegrendszerünkbe, mint a pók” Petőfi Sándor 79