Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
Az 1847-ben, házasságkötésekor gondosan berendezett Dohány utcai lakás, majd a további pesti albérletek tárgyainak sorsa tehát nem ismert. Fennmaradt ugyan egy 1849-es foglalási és egy 1850-es árverési jegyzőkönyv, amely részletes bepillantást enged a fiatal értelmiségi házaspár hétköznapi környezetébe. Sajátos kísérlet a másodunokatestvér, a festő Orlai Petres Soma képe, Si Petőfi Pesten 1848-ban, amely ezt a lakást, a dolgozósarkot ábrázolja. Orlai éppen akkor érkezik haza bécsi festészeti tanulmányaiból, amikor Petőfiért már elhagyták a Dohány utcai lakást. Orlai Petőfi István őrzött meg néhány személyes tárgyat, és a Szendrey Júlia birtokában maradt emlékek kerültek még közgyűjteménybe. 1848 októberében beköltözik a házaspár üresen álló szobájába, amely a szülei számára bérelt Zöldkert utcai lakás része volt. Itt alkalma nyílhatott a költő tárgyainak, bútorainak megfigyelésére. A hitelességnél - úgy vélem - fontosabb lehetett Orlai számára a kompozíció, az „írószentély" megörökítése. Az íróasztalon látható néhány fontos, jelentésteli tárgy: az asztal szélén égő szivar füstölög, míg Béranger büsztje mellé egy apró méretű szobor kerül. Petőfiről köztudott volt, hogy előszeretettel hódolt a dohányzás szenvedélyének, az alkotás nélkülözhetetlen kellékei voltak számára jól kiszívott, értékes pipái. A pipa helyét elfoglaló szivar ezért valószínűleg fontos szimbólum: az archaikusabb, vidékiesebb szokásrendbe illeszkedő tárgyat kiváltó drágább, kifinomultabb dohánykellékkel Orlai talán Petőfi szellemi világának franciásabb, európaibb elemeire utal. A kép elkészültének időpontját valószínűsítheti az íróasztal kis pásztorszobra, amely feltehetően Izsó Miklós 1861-es, Furulyázó pásztor című alkotásával azonosítható, s amelyet Orlai ugyanazon évben egy műegyleti sorsoláson nyert. A tárgy ekkor került a festő birtokába, majd a Petőfi pesti otthonát ábrázoló képre motívumként, vagyis a Petőfi Pesten 1848-ban című munka 1861-ben vagy azt követően keletkezhetett. Maga a pásztorfigura tekinthető a népies Petőfire, vagyis a betyárvilág, a puszta, a falu, a népi életképek poétájára való utalásnak. A képen feltáruló szimbolikus utalások hálója követi azokat a sztereotípiákat, amelyek a korai kultusz korszakától kezdődően szinte máig övezik a költő alakját, s melyek értelmében a szerelmi, a hazafias és a népies tematika hármassága meghatározó eleme költészetének. A bensőséges ábrázolás kettőjük szoros, Petőfi gyermekkorától haláláig tartó barátságnak tükre. Ezekkel a búcsúsorokkal köszön el a költő 1847-ben a Bécsbe induló Orlaitól: „Pingálj dühösen és szeresd veszettül téged szerető Petőfi Sándor bátyádat vagy öcsédet.” (A repoetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai, összeáll., bev., Adrovitz Anna - CsÉVEAnna-E.CsoRBAC silla - Kalla Zsuzsa, PIM, Budapest, 2012,80.) ▼ Orlai Petrich Soma: Petőfi Pesten 1848-ban (forrás: PIM) .ereszkedsz idegrendszerünkbe, mint a pók” Petőfi Sándor 87