Irodalmi Ujság, 1967 (18. évfolyam, 1-22. szám)
1967-01-15 / 1. szám
1987. január 15. KÉSZEI ISTVÁN VERSEI 5. Gyökere némán lappangott a földben , sudárba szökve, lombba szökve a föld örök üzenetét a fa mégis kimondta : zúgó lombjáig felkúszott, csapott kilombosodó beszéde. Hiába szól szavam ! Az emberi beszéd a némaságtól véd-e ? Csak szétrongyolja nyelvemet a szó, nem oldja némaságom. Bárcsak lényem lényege, gyökere kilombosodna számon. Irodalmi Újság Qtradéi Gyökerek kacskaringói, sok száz kanyarja indázik, kúszik úgy, ahogy neved betűiben a kacskaringók. Föld takarja a gyökeret, s titkok humusza életed. Gyökerestől miért szakadt vadul papírra legmélyebből ez az aláírás, bensőd sötét sűrűjéből, hová lefúrva önvallató vádad ásója ás? A földalatti lappangó gyökérzet tömör, sűrű szövetéből is érzed, hogy a betűkként kacskaringózó gyökerek indázásával üzen a tenyészet : gyökérszárú betűket hajt az élet, amely titkon a legősibb Gyökérből ered. 3 DÍSZES MUNKÁT hozott a posta Budapestről, nyomtatott dedikációval : ’’Ezt a könyvet a külföldön élő magyar származású honfitársaknak tisztelettel átnyújtja a Magyarok Világszövetsége”.Címe : Szülőföldünk — Olvasókönyv a külföldön élő magyar gyerekek számára, a színes borítólapon fatörzsből kihajtott levelek, virágok és gyümölcsök között énekes madár. Meghatottan lapozgatom az 588 oldalas gazdagon illusztrált, jó kiállítású könyvet, melyet Lőrincze Lajos bevezetőjében gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánl : ’’Azt kívánjuk, hogy könyvünk forgatása egyformán hasznos és kellemes időtöltés legyen annak, aki ebből kapja az első tájékoztatást múltunkról s jelenünkről, annak, aki régi kedves emlékeit idézi fel vele, vagy unokáinak olvasgat belőle, de akár annak is, aki — mondjuk — szép verseket, prózai írásokat keres egy ’magyar est’-en való szavalásra, felolvasásra”. írni-olvasni idejében megtanultam, nagyapa még nem vagyok, költői esteken nem szerepelgetek, így hát nekem csak a ’’régi emlékek” felidézésére nyújt alkalmat a könyv, ezért kérdezhetem joggal : hazánk-e még a szülőföld ? Ahogy a szerkesztő (Kis Jenő), a munkatársak (Hegedűs Géza, Hernádi Sándor, Illyés Gyula, Jólesz László, Kerényi György, Kovács Dezsőné, Lőrincze Lajos, Pálmai Kálmán, Varga Domokos) és az illusztrátor (Reich Károly) elembe tárják, habozás nélkül felelhetem, igen ! Én ebben a Magyarországban születtem, nőttem fel és küzdöttem a haladásért, a reformokért. Valami furcsa érzés mégis fogva tartott olvasás közben. Jóindulat, melegség, szeretet sugárzik a Szülőföldünk-kötet minden oldaláról, de szinte ösztönös mozdulattal próbáltam a port letörülni. Miről vagy kiről? Az országról, ami a húszéves kommunista uralom alatt rárakódott, az agyakba szüremlett és a gondolkodást belepte. Maga a válogatás, az anyag összeszedése, de az eredeti írások és a különös magyarázatok is éreztetik, hogy nem teljesen szabad emberek készítették, az ország sem szabad és az indoktrinálás finom párája ott lebeg a sorok között. A KÖTET természetesen a ”Himnusz”-szal kezdődik és a ”Szózat”-tal végződik. Mindkettőt csak énekeljük az emigrációban —ritkán szavalják. Most megint elolvastam, hosszú idők után először a ”Himnusz”-t, aztán a ’’Szózat”ot, nem vártam, amíg a végére érek. Fájt, hogy a ”Himnusz”-ban Isten nevét kis kezdőbetűvel nyomtatták, nem az első sorban, mert nyelvtani szabály tiltotta, az utolsó versszakban : ’’Szánd meg isten a magyart...” Nem vagyok különösebben vallásos ember, inkább csak hívő, vitába nem is szállnék a kis vagy nagy kezdőbetű használatáért Isten nevével kapcsolatban, de nekem Kölcsey Ferenc írta a ”Himnusz”-t, mint mindannyiunknak, és ateista propagandára mégsem kellene felhasználni a kijavításával. A ’’Szózat”nál meg az fájt, hogy mindnyájan elbuktunk, kinti magyarok és otthoniak, a nagy fogadalmat illetően : nem voltunk rendületlen hívei a hazának, akik eljöttünk ; nem választották a nagyszerű halált, akik maradtak ... Ami a két vers között van, az lenne a haza : a nyelv, az ének, a vers, a történelem, a föld, a jelen. A sorrendből kiemeltem Hegedűs Géza részét : ’’Képek hazánk múltjából”, ezt olvastam el mindjárt a ’’Szózat” után. A kötet merénylete értelmünk ellen itt vágott meg olyan erővel, hogy abba akartam hagyni az olvasását. Hegedűs Géza vagy maga írta meg történelmünk fontosabb mozzanatait (a gyerekeknek megfelel), vagy versekkel, regényrészletekkel, elbeszélésekkel összekötötte azokat. A verseket nem népszerűsítette Arany János ’’István király”-a eredeti (még Isten neve is nagybetűvel szerepel, aminek valószínűleg elnézés az oka ; nem olvassák annyiszor, mint a ”Himnusz”-t...), hasonlóképpen Garay János ”Kont”-ja, Czuczor Gergely ”Hunyadi”-ja, Lévay József ”Mikes”-e, Karinthy Frigyes ”Martinovics”-a vagy Petőfi ’’Nemzeti dal”-a. Az is rendben van, hogy Fodor József ’’Piros fejfák” című versét közli, ami a magyar földben nyugvó orosz katonák dicsőségét zengi, de felesleges volt bevenni Balázs Bélát, ’’Tábortűz mellett vörös őrségen”, mert a külföldi magyarságnak 1919 mást mond, mint a hazai kommunistáknak (vagy elfelejtette volna, hogy neki és nem a párttitkárságnak készült a könyv?). Ami nincs rendben és szerfelett bosszantó, hogy fejezetében a regényrészletek vagy elbeszélők szerzőinek neve után tíz esetben van odabiggyesztve , nyomán. HEGEDŰS nem tartja a külföldi magyarokat, se kicsiket, se nagyokat, olyan értelmeseknek, hogy feltételezné, megértik az eredeti szöveget is, vagy talán magukról a szerzőkről nem tételezi fel, hogy meg tudják értetni magukat ? Így aztán Dózsa György parasztháborúját Gergely Sándor nyomán, Mohácsot Benedek Elek nyomán, Eger veszedelmét Gárdonyi Géza nyomán, a kis kurucot Móricz Zsigmond nyomán, Munkács hős lelkű asszonyát Jókai Mór nyomán, a bujdosókat Móra Ferenc nyomán, az első magyar nemzeti színházat Eötvös Károly nyomán, Kossuth Lajost Cegléden Rákosi Viktor nyomán, Sipkát, a híres toronymászót, Krúdy Gyula nyomán, a Baróthy-domíniumot Mikszáth Kálmán nyomán kell megismernünk. Eredetiben csak a következőket olvashatjuk : Petőfi Sándor (naplójából), Ady Endre (’’Úri földrengés”), Kamjén István (”A kubikos halála”), Illés Béla ("Hazatérés”), Darvas József (’’Budapest szabad”), és természetesen őt magát (Hegedűs Géza). Magyarázataival merényletét megtetézi. Nem betűrendben vagy téma szerint, csak ahogy a lapok alján egymás után megtaláljuk, ilyen kioktatásban részesülünk . Besenyő : kihalt török nyelvű lovas nomád nép ; martalék : zsákmány, préda ; körülhordoztatta a véres kardot : ez volt a jel, hogy veszélyben az ország ; sáska : növényevő, nagyokat ugró, repülni is tudó rovar ; hatalmad elhűlt : megszűnt ; álnokul : ravaszul, nem őszintén ; ármány : cselszövés, alattomos támadás ; fekete csuhás : fekete papi ruhás ; Bocskoros : bocskorban járás, a bocskor a szegények lábbelije, felhajtott szélű bőrdarab, melyet a széleibe fűzött szíjjal erősítenek fel ; fáklya : nyeles, nyílt lánggal égő, a szabadban használt világítóeszköz ; Erdélyi vajda : Erdély főembere, ura ; elengedték a fülük mellett : úgy tettek, mintha nem hallanák ; szultán : mohamedán uralkodó, török császár ; földsánc: árok ; kócsag : hosszú nyakú és lábú, fehér tollú vízimadár ; zárda : női kolostor ; redők : ráncok ; vivát : éljen ; patyolat : finom fehér vászon ; csepürágó : vásári komédiás , Táncsics Mihály , forradalmi szellemű írásaiért börtönbe zárt hazafi. És így tovább, és így tovább. Általában nem zavarnak a hazai látogatók Amerikában, bár egyikért-másikért (pl. Barcs Sándor) nem lelkesedem, senki ellen nem tüntettem, de ha Hegedűs Géza New Yorkba érkezik, mint Ford-ösztöndíjas, picketelni fogok ellene... DE MÉGSEM, mert akkor az mindenkinek kijárna, aki csak magyarázgatott a fejezetében vagy valakinek a nyomán közli a történteket. Kis Jenő ’Az otthon” című fejezetben odáig megy el, hogy még azt is külön megmagyarázza, mit jelent Gárdonyi Géza "Marci vacsorája” című kis elbeszélésében a ’’fejét csóválta”. Nos , jobbrabalra ingatta a fejét (mert nem tetszett a gyerek viselkedése). Illyés Gyula egyik verséhez hozzáadja : grádics : lépcső ; ficánkol : ugrál; rőzse : faágak, gallyak ; felesel : visszabeszél. Más helyen megtanuljuk, hogy a cipó : kis, kerek kenyér ; kender : ipari növény ; nyakon csíp : megfog ; zsákutca : folytatás, elágazás nélküli utca ; kotkodás : a tyúk hangja. A magyar mondákat Jólesz László válogatásában Benedek Elek nyomán (’’Isten kardja”, ’’Emese álma”, ’’Botond” stb.), Voinovich Géza nyomán (’’Csanád”, "Korona és kard”), Szép Ernő nyomán (’’Mátyás kovács”), Komjáthy István nyomán (’’Hatalmas vitéz”, ’’Áruló-e a bakonyi kanász?”), Lampérth Géza nyomán (’’Bottyán apó”), Thaly Kálmán nyomán (’’Esztergom megvétele”) és Baróti Lajos után (”Az érdemjel”) van szerencsénk megismerni. Már csak azoknak, akik nem olvasták eredetiben. Érthetően nem nyúlt Arany Jánoshoz Jólesz sem, ’’Rege a csodaszarvasról” című verse érintetlen, csak a magyarázatok nem maradtak el. Jólesz László önmagát is eredetiben adta : ’’Csörsz árka”, ”A Szent Gallen-i kaland”. Szép Ernő eredeti mondával is szerepel : ’’Egyszer volt Budán kutyavásár”, a 117 soros szöveghez azonban 26 magyarázatot kapunk. A másik eredeti és huszonkétsoros Szép Ernő-monda: ’’Mit gondolt Kinizsi Pál a maga fejéről”, két magyarázattal megúszta (szultán : császár ; megkurtította egy fejjel , lenyakaztatta, leütötte a fejét). A ’’MAGYAR TÁJAK” című fejezet szerzője (vagy összeállítója ?), Varga Domokos tiszteletre méltó buzgalommal vezet bennünket végig az országon, miközben ő is folyton magyaráz : szövegben is, jegyzetben is. így aztán megtanulhatjuk, mint az jó diákhoz illik, hogy a centrum : központ ; góc : gyűjtőpont ; párkány : ház (ablak) kiemelkedő széle ; detonáció : robbanás ; erődrendszer : katonailag megerősített helyek sora ; szentély : a templom része ; palást : díszes köpenyeg ; konda : disznócsorda ; gulya : szarvasmarhák csapata ; ménes : lovak csoportja ; komisz : rossz, silány ; vályog : agyagsárból szárított tégla ; ér : csermely ; pillér : tartó oszlop ; avar : lehullott, száraz lomb, stb. stb. De azt is megtudjuk tőle, hogy ’’ami nem Budapest, az Magyarországon mind ’vidék’. A többi város mind vidéki város. Még Szeged, Debrecen, Miskolc és a többi ipari központ, egyetemi székhely is.” És ha eddig nem tudtuk volna, most végre vegyük tudomásul, hogy ’’Pest belső kerületeiben fokról fokra megszüntetik a három-négyemeletes épületek mai egyhangúságát. Ha nem is felhőkarcolókkal, de tizenöt-húsz-huszonötemeletes mag is házakkal. Ezek azonban nem szorulnak úgy egymáshoz, mint New Yorkban vagy Chicagóban. Arányosan elosztva helyezkednek el, hogy se egymástól, se környezetüktől ne vegyék el a levegőt és a napfényt”. Well. Varga Domokost, nem fogom megpicketelni, ha New Yorkba érkezik (akár ösztöndíjasként, akár turistaként), csak arra kérem majd, hogy mutassa meg nekem az egymáshoz ragasztott felhőkarcolókat... A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE Szülőföldünk-kötetének legnagyobb fogyatékossága az elértés, félreértés. A ’Képes ABC” megkapó és megható, az ember gyerek szeretne lenni megint, hogy ilyen gondos vezetéssel bukdácsoljon végig betűinken és szavainkon (melyek egyike-másika azért célzatos, mint béke, dob, űrrepülő, fűrész, ital). Kedvesek, bájosak a versikék, de ezeket a nagyapák jobban élvezik, mint az unokák. Nekem elég egy érintés, máris vissza vagyok a múltban, de mit mond egy New York-i, londoni, párizsi vagy akár bécsi, de még egy pesti magyar gyereknek is, Móricz Zsigmond tündéri versikéje : Megrémült a disznók hada, Fényes délben vágtat haza, Mind rémülten karikázik, Az Új ruha meg elázik”. A képet nem látja, a képzeletében más folyamatot indít el, ha egyáltalán elindít valamit. És Kosztolányi gyöngyszeme : ’’Este, este árnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonat-fütty meszsze-messze. És a csend jó.” Petőfi ’’Kiskunsági naplementé je, József Attila ”Mamá”-ja, Szép Ernő ”Szamár”-a oly gyönyörű képek, mély érzések, emberi távlatok, de csak nekünk — öreg vagy öregedő magyaroknak száműzetésben. A gyerekeink vagy unokáink comic stripbein gondolkodnak, egy sokat vitatott elektronikus szociológus, Maphall McLuhan szerint a TV-készülék előtt ülve vagy hasalva, ők maguk a képernyő. Hol vannak ők már a magyar élet ártatlan élményeitől ? De azt hiszem az otthoni gyerekek sem maradtak meg a rezervátumban, az ő szemükkel többet mutathattak volna a szerzők a külföldi magyar gyerekeknek is. Ezt a könyvet hazai felnőttek írták kint élő magyar felnőtteknek, kiket a gyereknek néztek. . ILLYÉS GYULA népmese válogatása tökéletes, a szimbólumok — a szegény ember igaza, az igazság feltétlen diadala a gonoszság felett — annyira természetes, logikus, hogy az ember már csak azt várja, hogy Ludas Matyi mikor adja vissza a magyar népen esett sérelmeket, veréseket és megaláztatásokat mai urainak. Kerényi György ’’Magyar népzene” című fejezete a Bartók-Kodály-i kultúrát tárja elénk ; az ’’alkalomhoz kötött népdalokat” (gyermekdalok és a népszokások dalai) ismerteti, az ’’alkalomhoz kötött népdalok” között balladák szerepelnek (’’Görög Ilona”, ”A megölt legény” ’’Kádár Kata”) és a ’’tulajdonképpeni” népdalok. ’’Népzenénk hatása” a környező népekre, a magyar ’’úri osztályra”, valamint a ’’művészi zenére” szintén szóba került. Ennek a fejezetnek vehetik legjobb hasznát a külföldi magyar gyerekek, Kerényi kitűnő szakember, nagy népzenei nevelő, ő jól tudta, hogy mit kell adni nekik . ”A magyar népzene tudománya az utóbbi ötven évben a legelsők közé emelkedett a világon. A Nemzetközi Népzenei Tanács (International Folk Music Council) legutóbb a magyar Kodály Zoltánt választotta elnökéül. Illendő, hogy e nagy eredményekről ti, külföldön élő magyarok is minél többet tudjatok”. Nagyon hasznos a ’’Nyelvtani alapok” című fejezet, ebből valamennyien tanulhatunk , amit a magyar nyelvtanból elfelejtettünk, még mi, felnőttek is könnyen pótolhatjuk. A SZÜLŐFÖLDÜNK-kötet indoktrinálási kísérlete a jelen dolgaiban jut leginkább kifejezésre. ’’Irénke szolgálatba megy” címmel egy kis úttörő vasutas történetét mondja el, Simon István ’’Tizenkét hónap” című versének Májusszakasza meg így szól : Piros zászló, piros arcok, ünnepel a föld, a gyár, utcahosszat ének harsog, az egész föld muzsikál. ’ Csepeli Szabó Béla verse, ’’Itt élek én”, finoman szövi a hálót a kis szíveknek, Boldizsár Iván cikke az inotai erőműről, ”A Dunántúl szívében” elemi iskolás szinten ismerteti, miként lesz a szénből elektromos áram, de azt a megjegyzését nem lehet félreérteni, hogy a tájat ’’nem a természet változtatta meg, hanem az alkotó, a munkás ember”. Váci Mihály meg, miután egy pillanatra elkeseredett a magányos tanyák lerombolásán, összeomlásán, így örvendez : ’’Izgalomtól szorul el a szívem, hogy meglestem a nagy pillanatot, amikor a történelem ostor- és korbácssuhogásától, defterdártól és muskétástól szétriasztott és tanyákra rebbent, tollavesztett falvaink, szétszóródott népünk újra összeterelődik, mikor megszületik, mikor születni kezd egy új, sikongó életforma”. A sikongást már régóta halljuk, de az új életformát még nem látjuk ! KOVÁCS IMRE" HúZÜNK-E MÉG tt SZÜLŐFÖLD ?