Irodalmi Ujság, 1978 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-15 / 1-2. szám

1978 január-február AZ IRODALMI ÚJSÁG MELLÉKLETE MIT OLVAS A MAGYAR EMIGRÁCIÓ? tagadta a kérdőív kitöltését „nem vagyok tipikus statisz­tikai adat" megokolással. Arra nem gondoltak, hogy a „tipikus” a nem tipikus és a tipikus átlaga (9) Kérjük aláhúzni az évtizedet, amelyben született: Egy svájci barátunk helyesen mutatott rá arra, hogy meg kellett volna kérdeznünk nemcsak azt hogy mikor született hanem mikor hagyta el Magyarországot az olvasó. Igaz. A sorsdöntő esemény döntően hat mindenkire, s talán az olvasóizlés alakulására is. Íveink között 1­­ százalékon szerepel pontos dátum, mely meg­adja, mikor hagyta el hazáját az illető, a csatolt levelekből, referenciákból még egy harmadáról megállapítható ugyan­ez. Vegyük most a leghomogénebb csoportot, az 1956- osokat. 17 olvasóból az 1920-as évtizedben született három, a 30-asban 13, a 40-esben 1. Közülük egy (1930-as) nem olvas magyar könyvet csak újságot, elvétve. A többi válaszoló olvasmányaiból nyilvánvaló korelációt eddig nem sikerült felfedeznünk, életkorukat vagy kinti letelepe­dési dátumukat véve alapul. Ez viszont csupán ideiglenes megállapítás, melyet későbbi tanulmányokban esetleg he­lyesbítenünk kell. Szembetűnő azonban, hogy a leg­jelentékenyebb ízlésbefolyás a könyvkölcsönzés szokásának, baráti körök kialakulásának köszönhető, hol fiatalabb idősebbel találkozik, s láthatólag ugyanazt a könyvet olvassák, így pl. a Brüsszelben élő idős és fiatal, az USA-ban régen letelepedett és a barátjául fogadott 56-os, valamint az 1975-ben kijött olvasó ugyanazt az irodalmat forgatja. Konrád György kedvelőinek fele Londonban élő olvasó, — talán itt vették észre először és hirdették leg­hatásosabban írói kiválóságát. Amerikából még több példát lehetne hozni az egy-egy tájegység, pl. Kalifornia, s azon belül egy bizonyos lap olvasói közül. Öregje, fiatalja jórészt azokat az írókat olvassa, akik vagy a lap törzsgárdájába tartoznak, vagy akiknek írásai, illetve az azokról szóló kritikák helyt kapnak a lapban. (10) Észrevételek, megjegyzések: 65 % NEM FŰZÖTT FELELETEIHEZ ÉSZREVÉTELT 26 % rövid, egyetlen aspektusra irányuló megfigyelést tett 9 °, hosszan kommentálta a) a kérdőívet; b) saját olvasmányait; c) mindkettőt; illetve ebből kiindulva saját, olvasással kapcsolatos ügyeit, szokásait. A felelők 46 százaléka közölt nevet és címet, a többi vagy nevet vagy címet vagy egyiket sem. A nagyszámú hosszabb-rövidebb kommentár közül tizennégy olvasó levele ill. megjegyzése emelkedik ki, mert ők fogalmazták meg legtalálóbban vagy legtömörebben azt a temérdek mondanivalót, amit a többiek hosszabban körülírtak. Az alábbiakban, ahol lehet, a tömörek termino­lógiájával élünk. A kérdőív legtöbb kritikusa azt emelte ki, hogy kevés volt a kérdés a jól és pontosan stratifikálható adatok szerzé­séhez. Igazuk van. Viszont az összegyűjtő előzetes tapasz­talata szerint a hosszú, részletes ív elriasztja az embereket. Az egyszerűség mellett döntöttünk annak reményében, hogy a kérdések százakat fognak érdekelni. Voltak, akik a feleletre hagyott üres helyet kevesellték, mások csatolt papírlappal segítettek ezen; voltak, akik vonakodtak megadni életkorukat, mások címük és nevük titokban tartását kérték. A kérdőív legnagyobb hibája — erre helyesen mutattak rá hárman is — a külön ki nem hangsúlyozása annak, hogy nemcsak szépirodalmi és humanisztikai olvasmá­nyokra voltunk kiváncsiak, hanem mindennemű magyar olvasmányra, melyet kézbenforgatója el is olvas. Nyilván páran félreértették intencióinkat és csak szépirodalmi érdeklődésükről adtak számot. Mentségünkre az angolszász gondolkodás befolyása szolgáljon, mely magától értető­dőnek veszi, hogy az olvasás tárgya bármi, az olvasnivaló színvonala bármilyen lehet. Az olvasnivaló bírálatát a legmeglepőbb megnyilvá­nulással kezdjük, „elég a lírából!" (E sorok írójának ez különösen fájdalmas; legjobb éveit a magyar líra inter­pretációjával töltötte.) Ez a meghökkentő, többek által különbözőképpen elismételt kijelentés visszaküldi az embert a statisztikai adatokhoz, melyekből kiviláglik: a szépirodalmon belül a szépprózának aránytalanul több követője akad, mint a költészetnek. Sőt, ha a népszerű költő-író, Illyés Gyula könyveit vesszük alapul, megfi­gyelhetjük, hogy főleg prózai írásairól adnak számot az olvasók, nem pedig verseiről. Avagy kint élő írótársainkat tekintve, s az 1976-os évre szólóan, egyedül Thinsz Géza verseiről mondható el, hogy azokat a felelők számottevő része el is olvasta. (Határ reneszánsz ember, könyvei is csak erőszakkal kategorizálhatók.) 1976 legolvasottabb könyvei között az első tizenegyből egy sem verses, az első harminc­­háromból csupán három: Thinsz, József Attila, Weöres. „Történelmet kérünk", ez a másik jelszó a kommen­tátorok ajkán, kik néha hozzá is teszik: „politizálás — szalmacséplés”. Az olvasók által megemészthető történelem foka, laponként, írónként, szemléletenként és iskolákként változik. De számos olyan (többnyire amerikai) válaszolónk van, aki László Gyula könyveitől Bobula Idáig végigböngészte az őstörténetet, illetve aki a széppróza határán a történelmi regényeket kedveli leginkább. Talán ez az igény Passuth népszerűségére is fényt vet. Ám történelem alatt az olvasók a tegnap történetét is értik, bizonyára a főszereplők tálalásában vagy elsőkézbeli szerepeltetésükkel (Mindszenty; Horthy; Zita története). Többen kifogásolják, hogy írók a saját memoárjaikat tálalják csak fel, ahelyett, hogy arról az életről írnának, melyben kie el nunc részt vesznek. Hárman is utaltak a gyerekkönyvek szerepére Nyugaton. Az otthon írt gyerekkönyv, bármilyen szép és olcsó, jól megírt és nyugati magyar könyvesboltok által előnyösen propagált, nem reprodukálja a kint élő gyerek közvetlen környezetét. Hassunk oda, írja egyik levelezőnk, hogy írók és kiadók észrevegyék ezt a hiányt, s a benne rejlő lehetőségeket. Gyakori panasz­ intés, „ne marakodjatok"; másoknál ez a „keserű szájíz-keltés" címszó alatt szerepel. Páran konkrét polémiára utalnak, mely bennük visszatetszést kelten, mint a tavalyi Új Látóhatár—Nemzetőr vita. Az emberek, írja egyik olvasó, „valami emelkedettebbet, jobbat várnak a kinyomtatott magyar szótól, mely csupán egy csöpp itt, az idegen betűtengerben, mintsem nyílt személyeskedést." Megemlítendő, hogy négy olvasó kisebb-nagyobb rész­letességgel kitért saját magyar könyvtárának, könyvgyűjtő és olvasó szenvedélyének összekapcsolódó leírására. Általá­nosnak mondható, mert rákérdezés nélkül is fölbukkan, hogy magyarok, bárhol is éljenek, egymásnak adnak, egy­mástól vesznek kölcsön könyveket. Ha pedig ez így van, akkor a magánkönyvtár fontossága nem sokkal marad a könyvüzleté mögött. Olvasónaplónak beillő, minden elolvasott könyvet meg­jelölő s némelyiket kommentáló összképet kaptunk három olvasótól. A legszorgalmasabb huszonhat magyar könyvet olvasott az elmúlt év során, számos magyar vonatkozású idegen­ nyelvű könyv mellett. A másik kettő is meghaladja a húszat. A válaszolók tömegétől nem várhattuk el a pontos felsorolást, tehát a többségtől nyert adatokat mindig úgy kell kezelnünk, mint az emlékezés rostáján fenn­akadta­kat. A legáltalánosabb megjegyzést a végére hagytuk, mert köztudomású. A Nyugaton kiadott magyar könyvek árban nem versenyképesek az otthoniakkal. Sokan, e megállapí­táson túl, magyarázattal is szolgáltak: otthon alacso­nyabbak a munkabérek és a könyvkiadás állami szubven­cióval történik, szerűen nem, vagy csak nagyon pontatlanul összesíthető. Kevesebb szám és több magyarázat jellemzi tehát az 1977 januártól júniusig gyűjtött adatok feldolgozását. Helyettük kiegészítő kérdések, „mélyinterjúk”, magnóval vagy jegy­zettömbbel rögzített beszélgetések, magánlevelek, könyvtári statisztikák, kölcsönzőcédulák, valamint a rokon művelődés-szociológiai irodalom összehasonlító vizsgálata szerepel. Az első részben közölt kérdőívet, az ITT-OTT c. amerikai magyar folyóirat 1977 elején szeparátumként küldte ki olvasóinak. Olvasóik kétharmada amerikai illető­ségű, egyharmada kanadai, délamerikai ill. európai. Az ITT-OTT olvasótábora (illetve az ebből válaszoló 90 személy) fiatalabb, mint az átlag. 32 százalék 1930-ban, 28 százalék 1940-ben, 25 százalék 1920-ban született, 98 százalék két, illetve többnyelvű, a második nyelve 80 százaléknak magyar mellett az angol. Több otthoni, kevesebb nyugati magyar nyomdaterméket olvasnak, Illyés Gyula a legkedvesebb szerzőjük, s nagy általánosságban lelkesebben, vokálisabban, vitatkozóbb­ kedvvel nyilatkoznak, mint a többi külföldi magyar. Megjegy­zéseikben a feddés, kiegészítő ötlet, gratuláció ugyanúgy előfordul, mint a családi szavazat a magyarul olvasás mellett. Az ITT-OTT sokszorosított kérdőíveivel párhuzamosan tucatnyi kérdés érkezett hozzánk „további ívekért" Brazíliából, Kanadából, Svájcból, Franciaországból, Svédországból és Angliából. („Remek kezdeményezés, kérek még kérdőívet"). Ezekből 75 érkezett vissza kitöltve. ADATGYŰJTÉSÜNK a könyvkereskedőkre is kiterjedt. 13 külföldi magyar könyvestől, kiknél bekopogtattam, két kanadai, két németországi, egy-egy amerikai, brazíliai, izraeli, angliai és franciaországi, tehát összesen 9 válaszolt az alábbi kérdésekre: a) Milyen magyar könyvek keltek el önöknél a legna­gyobb számban 1976-ban? Mindszenty Emlékirataim­, Jókai különböző könyvei; Moldova különböző könyvei; Krúdy könyvei; Gábor Áron trilógiája; Wass Albert: El­vesz a nyom. Kard és kasza; Claire Kenneth könyvei; Szol­­zsenyicin: Gulag­, Márai: Erősítő­, Nemeskürty könyvei; Zilahy: Valamit visz a víz; József Attila: Ady; Rácz Vilmos: Szúrás kizárva; Kassai Dezső: Egy orvos élete. b) Milyen magyar vonatkozású idegennyelvű könyvek keltek legjobban? Yves de Daru vár:­ The tragic fate of Hungary; Gundel: Szakácskönyv németül, angolul; Gárdonyi: Sterne von Eger, Jókai: Ein Goldmensch, The dark diamonds: Hundred Hungarian Poems; Márai fordításban; Kishon angol nyelvű könyvei; Karinthy: Please, !; Maria Faggyas: Der Fünfte­, Krúdy németül; Madách: The tragedy of Man; Vizváry: The treasure trove of Hungarian cooking; Mind­­szenty angolul; Magyar népművészet franciául. c) Milyen magyar nyelvű újságot vesznek-rendelnek leggyakrabban vevőik? Irodalmi Újság; Élet és Tudomány; Ludas Matyi; Kanadai Magyarság; Magyar Élet; Füles; Magyar Hírek; Nők Lapja; Képes Sport; Nemzetőr; Új Látóhatár; Magyar Nemzet. d) Kik azok az élő magyar írók (akár otthon, akár Nyugaton), akiknek könyveit az elmúlt évek során leg­szívesebben vásárolták? Illyés; Szabó Magda; Passuth; Mikszáth; Claire Kenneth; Wass Albert; Márai; Móricz; Moldova; Déry; Megyery Sári; Zilahy; Halász Péter; Nyírő; Kodolányi; Jókai; Gárdonyi. 35% 1930 310% 19% 1920 1940 6% 1950 5% 1910 4% 1900 12% 1890 12% 1960 II. Kutatás új módszerekkel AZ ELSŐ RÉSZ adatai az 1976-os év gyűjtését, a vála­szolók friss olvasóélményeit tükrözték. Az újságok közölte kérdőíveket azok töltötték ki, akik erre saját jószántukból hajlandók voltak. Ha nem is mernék az „olvasóelit" ki­fejezést alkalmazni rájuk, feltételezhetően ők képviselik a nyugati magyar olvasók tudatosabbjait, nyomdatermékek iránt fogékonyabb rétegét. Az ideiglenes eredményeket többekkel megvitattuk, első­sorban egyetemünk szociológia professzorával és az „Irodalmi Újság" szerkesztőjével. Egybeeső bátorításukra a kutatás módszereit kiszélesítettük, időben, eszközökben, metódusokban. Az eredmény sok új adat; a hátrány, hogy az új adatok zöme, a körülményekből kifolyólag szám­on Kérjük megjelölni a legnépszerűbb tárgykört: szép­­irodalom, történelem (őstörténet—sumir könyvek); humor; ismeretterjesztés; sport; zene. Ha a könyvkereskedők válaszait külön-külön néznék, szembetűnő lenne az országról országra fellelhető ízlésbeli különbség. Egyfelől elmondható, hogy az átütő könyv­siker, mint pl. Mindszenty Emlékirataim, a Gulág vagy Gábor Áron trilógiája nemzetközivé vált, másfelől viszont az írók helyhez kötöttnek látszanak. Wass Albert könyvei főleg az amerikai kontinensen, Márai írásai többnyire, Cs. Szabó könyvei csak Európában kelendőek. Őt meg sem említik a tengerentúli könyvesek, de írásai európai köny­veseknél is csak elvétve voltak kaphatók 1976-ban. Ajándékozás, kölcsönzés, szerzői estek révén terjedtek. Elő­áll tehát az a helyzet, hogy a 76-os év kérdőívén legkedvel­tebbnek vallott élő magyar író könyveit csak hellyel-közzel találhatták meg nyugati magyar könyvüzletekben az emberek. Ugyancsak a sajátos könyvterjesztési és kommunikációs viszonyokra jellemző másik példa Illyés Elemér „Erdély” című könyve. Ez az 1976-os éveken jól szereplő könyv 1977-ben, Mindszenty, Illyés Gyula és Wass Albert művei mellett a legnépszerűbbnek bizonyult az olvasók vála- 7 oldal

Next