Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1925. 14. évfolyam
Műelemzés - H.: Baros Gyula: Jókai és Arany 204. p. - P.: Osváth Gedeon: Petőfi aszódi ifjúsága 204. p. - H.: Bene Kálmán: Arany természetérzéke 204–205. p.
204 BÍRÁLATOK. Mikes közvetlen lelkét, amit olyan szerencsésen szólaltat meg a szerző leveleinek kifejezéseivel. A könyv kiállítása az első kép színterének akvarelljével csak növeli a mű kedvességét. (ti.) Baros Gyula: Jókai és Arany. Budapest, 1925. Az adatokban gazdag értekezés Jókai és Arany összeköttetését világítja meg. Az összeköttetés Arany és Jókai között 1847-ben kezdődött és tartott egészen 1880-ig, amikor Jókai a Petőfi-Társaság nevében egy küldöttség élén élőszóval üdvözölte a Toldi Szerelme íróját. A közölt adatokból kitűnik, hogy barátságuk története nem egyszerű ismerősi viszony históriája, hanem egy értékes lelkiségnek egy másikra négy évtizednél tovább észrevétlenül gyakorolt befolyása. Arany szinte pályakezdése óta szemmel tartotta nagyrahivatott költőtársát s tanítványai számára Nagykőrösön tartott előadásaiban már akkor szép jövőt jósol neki, mikor Toldy Ferenc iskolai irodalomtörténete még meg sem jelent. Levelezésének egyes helyeiből megállapítható, hogy észrevette művészete árnyoldalait, de a nyilvánosság előtt, mint szerkesztősége korából tudjuk, még Gyulaival szemben is enyhíteni iparkodott a kritika élességét. Jókai hálás is volt ezért s a Negyven év visszhangjában egyenesen kimondja, hogy sokat köszön ugyan Gyulainak, de még többet Aranynak és Keménynek, kik ha nem nyilvánosan is, de magánhasználatra szánt bírálataikban olykor „kegyetlenül" bántak vele s ezt nagyon jól tették. (II.) Osváth Gedeon: Petőfi aszódi ifjúsága. Aszód, 1925. Petőfi Sándor születésének százéves évfordulója nemcsak azt igazolta, hogy a nagy lírikus halhatatlan alkotásai ma is élő kincsei a nemzet nagyegyetemének, hanem azt is, hogy tüneményes életének mindmáig vannak felderítetlen, vagy kevésbbé ismert részletei A százéves évforduló alkalmából ez a könyv Petőfi aszódi tartózkodásának körülményeit tisztázza, egyben megrajzolja a költő első szerelmének, Cincziny Emiliának, érdekes alakját. A szerző ezen Petőfire vonatkozó irodalomtörténeti adat megvilágításán kívül, még sokkal messzibb célt is tűzött maga elé: meg akarja a középiskolai ifjúságban gyökereztetni a Petőfi-kultuszt, melynek az aszódi ev. Petőfi-reálgimnázium lenne a középpontja, letéteményese és irányítója. Ez okból nemcsak emléktáblával jelöltette meg Petőfi deákkori tartózkodásának helyét, hanem az intézet rajztermében ereklyegyűjteményt állított egybe. A gyűjtemény gondozását és szaporítását a gimnázium fenntartó testülete és tanári kara buzgalommal folytatja, hogy „ébrentartsa a tanuló ifjúságban a Petőfiemlékek tiszteletét s mint egykor majd a magyar tanuló ifjúság zarándokhelye, értékes tanulságot szolgáltasson eljövendő századok előtt a nemzeti lélek fejlődéséhez is". Izmosodjék ez a nemes gondolat s legyen Petőfinek neve perennius emlékjele. (P.) Bene Kálmán: Arany természetérzéke. Csurgó, 1925. Ez a szerény kis elmefuttatás a nagyközönségnek készült Nagy tárgyszeretettel mutatja be azt a viszonyt, melyben Arany János a természettel él. Megállapításai, hogy Arany János természetérzékében is epikus, hogy a legapróbb részletekig pontos megfigyelő és hogy a természeti képek alkalmazásában is mindig reális, nem újak. Mindezekre már Riedl Frigyes nagy Arany-tanulmánya is rámutatott. Mellesleg szólva Arany Jánosnak a szerző által felsorolt állatai közül a pulyka, fürj, vadkan, bivaly, macska, tehén kimaradtak.