Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1926. 15. évfolyam

Tanulmányok - Négyesy László: Toldy Ferenc 1–7. p.

TANULMÁNYOK. Toldy Ferenc. — Halálának félszázados fordulóján. — NÉGYESY LÁSZLÓ elnöki megnyitóbeszéde az Irodalomtörténeti Társaságnak 1925 december 5-én tartott ülésen. Elment a nagy hajó, már füstje sem látszik, de barázdájá­nak nyoma még ott fodrozódik a víz tükrén, a hullámgyűrűk mind szélesebb ívekbe terülnek szét, akár a szemhatárt is meg­haladják, és beszélnek a gépezet erejéről, mely mozgásba hozta őket. Elment Toldy Ferenc is, már egy fél százada elment, de még mindig működni véljük, még mindig érezzük szellemi életünk folyamán azt a mozgalmasságot, amelyet az ő tevé­kenysége idézett elő. Alig tudjuk elképzelni, hogy amióta meg­szűnt élni, már annyi idő telt el, mint az ő ifjúkorától, ifjú­korának legdicsőbb élményétől, a Zalán Futásának megjelené­sétől az ő haláláig eltelt. Ha tekintetünket pályájára összponto­sítjuk, mennyivel hosszabbnak tűnik fel az a félszázad, melyet az ő gazdag munkássága tölt be és sikereinek hosszú sora tagol, mint az a másik félszázad, melyen át élete művét mint befejezett egészet tekintjük. Pályája oly hosszúnak tetszik, mintha egy századig élt volna, s alakja oly közelre látszik, mintha csak egy-két évtizede halt volna el. Elköltözése is egészen hirtelenül történt: pályáján nem is fékezett előzőleg, teljes erővel robogott előre. Csak lebukott foga­táról, a hajtó erő megtartotta sebességét. Hetven éve ellenére lázasan dolgozott. Halála előtt néhány héttel jelent meg a Magyar Költészet Kézikönyvének új, ötkötetes kiadása, készít­gette Balassi úton felfedezett verseinek kiadását, írni kezdte a magyarországi újkori irodalom, az egyetemes magyar iro­dalom történetét, tehát a latin nyelvűt is beleértve, a renaissance­tól a XVIII. század végéig, összeállította a Régi Magyar Könyv­tár I. kötetének anyagát, (már a címlap is készen volt), és folyó Irodalomtörténet. 1

Next