Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1942. 31. évfolyam

Kisebb közlemények - Benkó Barnabás: Amikor Petőfi aranyat szállított 142–143. p.

Végre minden értsd meg a dolog summáját: Ha ki nem tiszteli a király arczáját, Nem éri csendesen halála óráját, Az életnek el nem nyeri koronáját. Szerzője Bonfiniust olvasta és idézi, erős híve és hódolója a Károlyiaknak, elítélője a Bocskai- és Thököly-féle mozgalomnak. Irodalmi olvasottságát az ilyen hasonlatok mutatják : Miként a feltámadt szép napnak fényére Fut a prédáló vad barlangos helyére, Úgy ez igaz széknek szorgos kérdésére Ezek megnémultak, fejek csüggött fére. Maga a vers egy szemtanúnak késői referátuma, Mária Teréziához intézi fogadalomtételét. Végül — a teljesség kedvéért — megemlítem ezeknek az eseményeknek latin verses visszhangját is. Elegi illustrissimi adolescentis Antonii L. B. Mednyánszky de Medgyes poetae cassoviensis c. kötetben (1735) két elégiát találunk: „Ad Regnicolas superioris Ungariae cum adversus seditiosos Trans Tibiscum arma moverent" és „Poetae profligatam esse seditiosorum cohortem inaudiens pacem advenisse Regno gratulatur" címen. Alszeghy Zsolt. Amikor Petőfi aranyat szállított. A földi javaikban sohasem dúskáló költővel ilyesmi is megesett. Persze, csak katonakorában s hivatalos minőségben. Az Országos Levéltárban Petőfi—Bem-kapcsolatok után böngészve, a kézírásos és három kötetből álló „A honvédelmi bizottmány és a kormányzó 1849. évi mutató könyve" c. iktatókönyv I. kötetében, amely az A—G-betűs akták jegyzékét tartalmazza, Bem. címszónál a következő bejegyzést találtam: [Bem] „Petőfit őrnagyul ajánlja, küld általa nyers aranyat, szabadságot ad Pesten időzhetnie". Ennek az aktának a száma 7447 volt. Kerestettem a Levéltárban, de nincs meg s egyik illetékes tisztviselő felvilágosítása szerint az ügyirat — más esetleges lelőhelyet is számításba véve — már elveszettnek tekinthető. A nem talált aktával kapcsolatos eseményeket — egyéb, a jegyzetek­ben megemlített források­ alapján — Ferenczi Zoltán Petőfi életrajza III. kötetében a 327—341. lapokon tárgyalja. Ezek szerint Bem altábornagy Freydorfból, Temesvár alól 1849. május 4-én futárként hivatalos levelekkel küldte a költőt Debrecenbe Kossuthhoz, majd tovább Pestre. Petőfi kétfajta üzenetet visz magával; egy május 4-én kelt, Kossuthhoz címzett, franciául . Ezek közül legfontosabb a Petőfi-Múzeum V. évf. (1892) 6. sz.-ban ugyan­csak Ferenczi cikke: Bem hadijelentése a „Honvéd"-ban, ahol e kérdéssel bővebben foglalkozik és Klapka visszaemlékezése a Magyar Szalonban (1883. évf. okt. sz.). Petőfi összekoccanása a hadügyminisztériummal.

Next