Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam

Tanulmányok - Pándi Pál: Beszámoló a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közgyűlésén 1–9. p.

PÁNDI PÁL BESZÁMOLÓ A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSÉN Társaságunk 1952. május 29-én tartotta második közgyűlését. Azóta másfél esztendő telt el, s nem eredménytelenül. Igaz ugyan, hogy azt a munkát, melyet az előző vezetőség nem egészen dicstelenül kezdett, mi nem tudtuk folytatni teljes dicsőséggel, de nincs miért szégyenkeznünk, nyílt tekintettel tárhatjuk a Társaság tagsága f elé hibáinkat, de eredményein­ket is. Másfél esztendő nem nagy idő egy tudomány történetében. A kutatómunka sokszor három-öt-tízéves távlatban bontja ki magát művekben. De vannak olyan másfél esztendők, vagy akár csak fél esztendők is, melyek sűrítetten vetik fel egy-egy tudományág kérdéseit, vannak olyan idők, amikor az élet közvetlenül szól bele a tudomány elvi kérdéseibe, egész társadalmi szervezetébe. Kell-e mondani, hogy ilyen időket élünk, kell-e mondani, hogy a mi munkánkat is közvetlenül érinti az az országos mozgás, amelyet a Központi Vezetőség hatá­rozata, az új kormányprogram­m indított meg? A viták, a mélyenszántó eszmecserék korszakát éljük. Forrnak a nézetek, alakulnak a vélemények,szemünk láttára fényesedik ki hazánkban a szocializmus építésének igazsága. S nemcsak épülő házak, megértett falvak, reálisan növekvő jólét hirdetik ezt az igazságot, hanem a felragyogó emberi tekintetek is. A tömegek közelebb kerültek a szocializmushoz, amúgy belülről, mélyen. Sok kétség, nyomás, bizonytalanság alól szabadul most fel az­ ember, s kell-e mondani, hogy ez a maradéktalan felszabadultság-érzés úgy kell a tudománynak, a mi tudományunknak is, mint növénynek a napfény, földnek az eső? Négy pontban foglalkozom Társaságunk kérdéseivel. Ismertetni fogom az elmúlt másfél esztendő kiemelkedőbb eseményeit, társaságunk jó munkaterületeinek helyzetét, társaságunk működésének néhány elvi és gyakorlati kérdését s végül a főbb, Társaságunk megváltozott helyzetéből adódó új feladatokat. Az elmúlt esztendőben jelentős irodalmi évfordulókat ünnepelt az egész ország. Móricz Zsigmond halálának tizedik, Arany János halálának hetvenötödik, Ady Endre születésének hetvenötödik, József Attila halálának 15-ik évfordulóját. Az ünnepségek eredményeikben túlnőttek a szokványos emlékezéseken. Révai József megnyitó beszédei a Móricz és Ady­ünnepségen nagy segítséget jelentenek XX. századi irodalmunk kutatói számára. Az általa felvetett gondolatoknak alkotó felhasználása és továbbfejlesztése sokban megoldáshoz segíti a XX. század eleji magyar irodalom differenciálódásának problematikáját, vagy Móricz Zsigmond életpályájának fejlődésében való világos áttekintését. József Attila halálának 15. évforduló­ján a Társaság tudományos ülésszakot rendezett, amelynek megnyitása alkalmából Lukács György néhány alapvető kérdésre irányította egész József Attila-kutatásunk figyelmét. Különösen hangsúlyozta, hogy József Attila irodalmi helyének világos meghatározásában elengedhetetlen a magyar párttörténettel való beható foglalkozás, elengedhetetlen azoknak a sokszor nehezen kitapintható kapcsolatoknak a vizsgálata, melyek József Attilát a kor külön­böző irodalmi áramlataihoz, csoportosulásaihoz kötötték vagy azokkal szembeállították. Az elmúlt évek során megjelent József Attila-tanulmányok élénken bizonyítják az ilyen kuta­tások szükséges voltát. Az ülésszak munkájából kiemelkedett Bóka László előadása József Attila költői eszközeiről. Csak sajnálhatjuk, hogy az előadást követő vita nem folytatódott ! Irodalomtörténet

Next