Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1959. 47. évfolyam
Kisebb közlemények - Szauder József: Csokonai, Kazinczy és a Magyar Hírmondó 1794. III. 8-i levele 469–472. p.
De én Nagy Sámuelnek tsak ezt mondanám, 's talám szíve is ezt mondja : Tu ne cede malis, sed contra audentiorito! A másik Csokonay Mihály. — Ha a' szorgalom, a' legnagyobb nyavalyákat okozó olvasás, a' természeti felséges és szép ész, valakit tökélletesíthetnek : ezt a' ditséretet Csokonay Mihálytól meg tagadni nem lehet. Az ő symboluma mondják : Chartis immori létet a' sok olvasás, és a' vele járó eleven fantázia el oltották vólna, ha a' D. Veszprémi orvoslása 's eltiltása nem segítettek vólna rajta. Ő néki felséges esze van, a' melly egyszersmind szép, kies, és magához vonó. Annyival inkább, hogy azt a' leg szebb Görög, Deák, Olasz' s a' t. remekek szépítették. A' sok gyakorlás elevenítette. A' leg jobb gusztusu Magyar Literátorokkal való szoros barátság tökélletesítették.(1) Ebből ollyan Poétája lesz a' Hazának, hogy szép és kényes gustusu tudósainknak sem kell a' szépségekért idegen nyelvek között keresgélni. Bártsak számos Verseinek kiadására rá lehetne venni. Sok origináljain kivítt vágynak Teocritusból, Ovidiusból, Metastasioból etc. fordításai. Nevezetes munkái még : a' Batrachomyomachia travestálása. Ez első originális munka a maga nemében, és derék. A' méla Tempefői, avagy az is bolond, a' ki Poétává lesz Magyar Országban. Ez komédia formára vett Nemzeti Latira, ingeniosissima, sed mordacissima, sed verissima. — Ezt az iffjat illy szép eszéért mind a' Professor Urak, mind tanuló társai, mind mindenek szeretik, betsülik. Nagy Sámuel komáromi Fi, Csokonay Debretzeni, az Attyát jól esmértem, a' leg utolsó Győri Papnak a' Fia vólt, Városunk' egy párja nélkül való tudós Chirurgust, 's mindenek egy ember szerető kedvest vesztettek el benne : magát nem ismerem, mert a kollégáiomból tsak erdőre, mezőre szokott kijárni. — Nagy Sámuelt jól ismerem. Még ezenkívül vagy négyről fogok tudósítást tenni, a' kik t. i. érdemesek reá , de már rövidebben és szabadon. Az én kívánságom a' vólna, hogy bár más iskolákból is így tennék az érdemessebbeket hírré, a kik valamely nemébe a tökélletességnek nagyok, így azt nyernék, hogy azok nagyobb tüzet kapnának a dicsérettől ; az aluvók fellobbannának, a Haza örvendene dicsősége felől való bizodalmábat ; a Nemzet és kivált annak Naggjai, ismerhetnék azokat, 'a kiket fovmálni parantsolná a' Hazafiúság, 's a' kiket egész készséggel kellene a' ditsőség' elnyerhetésére elősegélleni! —" Az első oly mondat, amely az olvasó kíváncsiságát — a híradás írójának kilétét, ennek Csokonaihoz való viszonyát illetőleg, mert kíváncsiságunk leginkább erre irányul, igazán meglepi, az, amelyik így szól : „magát" (ti. Csokonait) „nem ismerem, mert a kollégáiomból csak erdőre, mezőre szokott kijárni. — Nagy Sámuelt jól ismerem". Lehet-e debreceni lakos e mondat írója, amikor Csokonai személyes megismerésére — hiszen csak több időt töltött ő a kollégiumban s a városban, mint erdőn, mezőn — pár napi debreceni tartózkodás is elegendő lehetett? Első pillanatra a válasz negatív. Ezt a mondatot aligha debreceni lakos írta le, Csokonaiért való lelkesedése, Csokonai műveinek, értéküknek ily biztos ismerete nem nagyon fér össze azzal, hogy Csokonait személyesen nem ismerte. Ugyanakkor azonban a levél írója „itten a nálunk lévő kollégiom"-ot említi, meg azt a szándékát, hogy még négy érdemes diákról fog hírt adni: ezt meg minden bizonnyal csak debreceni lakos írhatja. Bármelyik barátját tekintem Csokonainak, mindegyik azt vallja, vagy az a hír róluk, hogy már az iskolából ismerték őt. Egyedül Nagy Gáborra gyanakszom egy kissé, mint olyanra, aki személyesen talán csak 1794 tavasza után jött össze Csokonaival. Igaz, hogy Kazinczynak Csokonaihoz 1793 július 29-én írt leveléből kiderül, hogy Csokonai Nagy Gábor által küldött meg egy levelet Kazinczynak, ami eleve valószínűtlenné teszi a föltevést, hogy Nagy Gábor nem ismerte volna személyesen is Csokonait. De lehetetlenné nem teszi, mert Csokonainak az a két, baráti hangú levele Nagy Gáborhoz, mely 1794-ből (közelebbi időpont nélkül) való, hangsúlyozza, hogy „felküld" Nagyhoz könyvet, kéziratokat — s mi szüksége volna a küldetésre, esetleg famulusok közvetítésére, ha személyesen is találkoznának? Sajnos, Nagy Gábornak, a jeles ügyvédnek, a Kazinczy család jogtanácsosának iratai elpusztultak, s így nem tudjuk megállapítani sem a Csokonaival való személyes megismerkedésének pontos idejét, sem azt, miért érintkezett volna egymással az egyformán Debrecenben lakó Csokonai és Nagy Gábor — küldönc útján. Nagy Gábor mindenesetre már 1793 derekán sokat tudott Csokonairól, akár közvetve, akár személyesen is jól ismerte őt. Érthetetlen volna különben Kazinczy idézett levelének ez az első bekezdése : „Tegnap ment el tőlem Nagy Gábor úr. Mintegy egy napot töltött itt. Nehezen eresztettem, mert egy szeretetre méltó embert leltem benne, s Csokonaimmal s Nagy Sámuelemmel ismertetett meg beszéllgetései által. Nyughatatlan vagyok már most ezeket személy szerint látni minél előbb." Ami Kazinczynak Nagy Gábortól nyert tudomását, Csokonai és Nagy Sámuel megismerését illeti, azt a következendők szempontjából elég fontosnak tarthatjuk. Ha — mint filológiailag egyedül helyes — a Hírmondóbeli levélnek a tartalom megszabta kompozíciójából indulunk ki, ezt az egyszerű szerkezetet találjuk : a levél írója a „jó