Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1962. 50. évfolyam
Tanulmányok - Vargha Kálmán: Első könyvek, első mesterek. Móricz Zsigmond ifjúkorának szellemi környezetéről 1–18. p.
a csécsei kikötőket, raktárakat, gyárakat, mert Csécsének a Tiszahát nagy központjává kell lennie... Mikor vakációra hazamegy a szüleihez, egész kis könyvtárat visz magával, harminc könyvet, voltak köztük ötkrajcáros füzetek, de forintos könyvek is. A negyedik gimnáziumot már a sárospataki kollégiumban kezdi 1894 őszén. ,,Első írói kínjaim s boldogságaim rejteke, első emberi gyötrelmeim piaca, első szerelmes tüzeim ligete" — írja később Sárospatakról.19 Két és fél évet végez Patakon, az első kamaszéveket itt éli. Sárospatakon éli élete első nagy válsága, összeütközése a tanári karral, a felnőttek világával. A hatodik gimnázium első félévében, 1896 karácsonyán három tantárgyból — latinból, görögből, németből — megbuktatják. 1913-as pataki látogatásáról beszámoló újságcikkében tör fel először nyíltan, a nyilvánosság elé bocsátott szövegben a Sárospatakon szerzett sebek még mindig kínzó fájdalma. A sárospataki bukott diák lelkiállapotát írja majd meg hét év múlva, 1920-ban — debreceni környezetben játszatva a regény cselekményét — Nyilas Misi történetében. De regényben is, más írásban is újra meg újra visszatér erre az esetre. Magyarázatot keres arra, hogy őt, a többi diáknál többet olvasót, már tudományos problémákba is belekóstoló hatodikos gimnazistát miért kellett megbuktatniuk a pataki tanároknak. Ez a kérdés is azokhoz tartozott, amik élete végéig foglalkoztatták. „Amit a kollégiumban problémául felkapott, annak haláláig sem szűnt meg utána járni" — írja róla Németh László.20 Már fehéredő fejjel, hatvan éves korában, a negyven éves pataki találkozó élményéről beszámoló cikksorozatában is elemzi ezt a kérdést. A több mint négy évtized alatt magából sokszor kiírt fájdalom megbékült már benne némileg, de a személyes élmény, az egykori fájdalom általános tanulságai, elvi összefüggései erősen foglalkoztatják. Ezekben a riportokban azt fejtegeti, hogy az egykori pataki professzorok számára a tanári foglalkozás inkább csak kísérője volt a szellemi életnek, mind egy-egy Arany János volt, akinek a tanárság arra kellett, hogy állása, foglalkozása legyen és szabad idejét kedvenc szaktárgyának, tudományos törekvéseinek szentelhesse. De nem voltak igazi nevelők, nem ismerték igazában a tanítványaikat. „Görög tanárunk a legjobb görögista hírében volt az egész országban — írja.21 — Ő csinálta a legnagyobb görög—magyar szótárt. Latin tanárunk országos nevű volt a klasszika-filológiában, s a német tanár elsőrendű foglalkozásának a gyönge és elhanyagolt filozófiai irodalom művelését tekintette." Móricznak ebből a megjegyzéséből is látszik, hogy milyen tájékozott volt Sárospatakról való eltávozása után is a pataki tanárok felől. Tárgyilagossága ebben az esetben is feltűnő, éppen az őt megbuktató tanárok tudományos eredményeit sorolja fel. Ezek a tanárok valóban nevet szereztek maguknak tantárgyaik szakirodalmában. Zsoldos Jenő, a latin tanár többek közt Thuküdidész műveit fordította magyarra, a szótárkészítő görög tanár Szinyei Endre volt, aki a szótár mellett görög nyelvtant is írt. A három tanár közül a németet tanító Rácz Lajos (őt keresztelte a diáknyelv Cáisz-ra, mert Zeusz nevét németesen ejtette) fejtette ki a legnagyobb tudományos munkásságot. Ráczból később pataki főiskolai tanár lett, Rousseau-ról, Kazinczyról, Comenius magyarországi éveiről írt könyvet, Ernest Renan S/?fViola-tanulmányát és több jelentős filozófiai, pszichológiai művet, köztük Wilhelm Wundt lélektani kézikönyvét fordította magyarra, és a magyar nyelv filozófiai műszavainak megteremtése körül is is érdemeket szerzett. Valószínűleg éppen a nagyobb szellemi érdeklődés vonta el Móricz figyelmét itt is, még nagyobb mértékben, mint Debrecenben a napi leckétől. A diákok francia nyelvtanfolyamán vesz részt, titkos önképzőkört szervez hetedmagával, mert az akkori szabályok szerint csak 11 Móricz Zsigmond: Pataki diákok között, Az Est, 1913. II. 6. 20 Németh László: Móricz Zsigmond, Bp. 1943. 43. 1. 11 Móricz Zsigmond: Harmónia : az élet korhadása, Pesti Napló, 1939. VII. 30.