Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1984. 16/66. évfolyam
Az oktatás műhelyéből - Gergye László: Vajda János viszonya Petőfi Sándor örökségéhez. A sirámok című dalciklus tanulságai 700–710. p.
700 Az oktatás műhelyéből idézett példák ízelítőnek is alig tekinthetők. Vajon nem nyerne-e az olvasóközönség meg a tudomány is Petőfi — és legjelesebb más költőink - összes vagy legalábbis legszebb metaforáinak összegyűjtésével és kiadásával? ELEK ISTVÁN VAJDA JÁNOS VISZONYA PETŐFI SÁNDOR ÖRÖKSÉGÉHEZ A SIRÁMOK C. DALCIKLUS TANULSÁGAI Vajda János Sirámok című dalciklusának tíz darabja 1854 és 1856 között keletkezett. Bóka László a sorozat első darabjáról azt írja, hogy „Vajda egyik legismertebb, leggyakrabban idézett verse," Széles Klára pedig a költemény elemzése során megemlíti, hogy a Sirámok I. motívumanyaga erősen emlékeztet Petőfi Sándor: Édes öröm, ittalak már című versére. Petőfi 1847-ben írta ezt a költeményét, tehát Vajda dalciklusát időben még tíz év sem választja el Petőfiétől. S mégis: a Vajdaversek érezhetően valami egészen más, eredendően újszerű költői látásmódról árulkodnak. Horváth János szerint Petőfi „született daltehetség". S valóban: a magyar lírában Petőfi az első, aki ezt a versformát valódi művészi tartalommal tölti fel. „A Petőfi-féle hangulat . . . alkalmasnak bizonyult arra, hogy a legmesszebbre távolodva a naiv daltól, hol szemléleti elemét, hol magába merülő reflexiós líraiságát már-már dalellenes arányokban fejtse ki, s elemi egyneműsége folytán mégis meg tudja őrizni a legszükségesebb daljelleget. Valóságos filozófiai hangulatú dal ezek között az Édes öröm, ittasak már: össze tudja egyeztetni a legmagasabb igényű költői anyagot a legigénytelenebb, de épp azért szigorú követelményű műfajjal."4 - írja Horváth János. 1 Bóka László: Vajda János. Bp. 1941. 65. 2 Széles Klára: Vajda János. Bp. 1982. 138.Horváth János: Tanulmányok. Bp. 1956. 303. 406. 303.