Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1984. 16/66. évfolyam
Az oktatás műhelyéből - Bécsy Ágnes: Petőfi Sándor: Elpusztuló kert ott a vár alatt… 710–725. p.
Az oktatás műhelyéből 711 tétikai evidenciájával, mint az Elpusztuló kert ott a vár alatt. . . kezdetű versben. 1848. november 30-án íródott a költemény Erdődön, ahová — Júlia szemrehányó levele miatt — a hónap közepén tért vissza Petőfi Debrecenből, be sem várva a szabadságolási kérvényére esedékes választ. Az osztrák támadás, a rác és román betörések a hadszínterekről érkező zavaros, aggasztó hírek ideje ez, mely a forradalom megtorpanása miatt elégedetlen plebejus vezért a korábbiaknál bonyolultabb, kínzóbb feltételek között sarkallja feladatának, cselekvésterének keresésére. Kisszerű szájhősök kaján vádaskodásának pergőtüzében, a szüntelen függelemsértésnek, megalomániának minősülő tettvágy, hasztalan önfelajánlás zaklatott heteiben a meg nem értett, kivetett közösségi ember magánéletében is fordulóhoz érkezik: a „feleségek felesége" híréhez kevéssé méltó kicsinyességgel, de megérthető szorongással követeli hitvesi jogait — szülés előtt állván a felbolydult országban. Nem feledhetjük, hogy a sorsát jó két éve félelmes bizonyosan sejtő Petőfi egyetlen és megismételhetetlen emberi életének eleddig legfőbb közvetlen és maradandó igazolását is ez a Júlia jelentette. Még 1846 novemberének végén, egyénisége kialakulásának fontos időszakában írta a Nem ért engem a világ című versében: „Nem fér a fejébe, / Egy embernek éneke / Hogy lehet kétféle? " E kihívó kérdésre adott válasszal fogalmazódik meg határozottan először a később gazdagabban, teljesebben kibontakozó sors- és magatartás-dilemma gyökere: „Ember és polgár vagyok." Ez áll az 1847. január 1-i Szabadság, szerelem hátterében és minden későbbi mű mögött, ha a szerelem és politika, magán- és közélet, kis- és nagyvilág egyeztetésével vívódik. ' Hatvany Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967.2 II. 491-492. 2 Hatvany Lajos:/, I. II. 519-528. és Dienes András: Az utolsó év (Petőfi és a szabadságharc). Bp. 1962. 37-58. 'Fekete Sándor: A vívódó költő. In: Mezítláb a szentegyházban. Bp. 1972. 13 Irodalomtörténet 1984/3