Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1989. 20/70. évfolyam
Tanulmányok - Jolsvai András: Kölcsey, a kritikus és az olvasóközönség 296–309. p.
Kölcsey, a kritikus és az olvasóközönség 301 eset igazában, jellemző módon a Tudománybéli Jelentésekben látott napvilágot, már ezzel is jelezve, melyik írói csoport pártján állanak inkább a szerkesztők. Tudva, hogy a pesti írók a különböző irányzatok kiegyenlítésén, megbékítésén fáradoztak elsősorban, a Csokonaikritika felvállalása és utóélete arra figyelmeztet bennünket, hogy a tízes évek végére a „debreceni" írócsoport elvesztette azt a pozícióját, amelyet a századforduló táján még magáénak tudhatott. (Gondoljunk pl. az Árkádia-perre.)20 A pestiek tehát a „többség" kedvéért hajlandónak mutatkoztak egy visszaszorulóban lévő irodalmi csoportot (irányzatot) feláldozni. Meg kell persze jegyeznünk, hogy ez a „többség" korántsem volt egységes Csokonai megítélésében,21 noha a dunántúliaknak éppúgy komoly fenntartásaik voltak életművével szemben, mint akár Kazinczynak, akár Dessewffynek, aki pedig — éppen különleges eredetisége miatt — a legjelentősebb költők között tartotta számon Csokonait. Tegyük még hozzá : a pesti szerkesztők döntésébe az is belejátszhatott, hogy az előbbiekkel nyilvánvaló összefüggésben - a Tudományos Gyűjteménynek alig néhány debreceni előfizetője volt.22 Fejéréknek tehát nem kellett attól tartani, hogy a kritika miatt elvesztik közönségüket. A legtöbb elismerést a Kisről szóló recenzió szerzi Kölcseynek. „Mely és mennyi erő van abban a derék ifjúban! mely érett az, amit mond!"23 — örvendez Kazinczy. A megbírált poéta így nyilatkozott: „Kölcsey recensiója lehetetlen, hogy akárkinek jobban tetszhetnék, mint nekem. Mely tiszta 20 A per anyagát közli: Pennaháborúk. Nyelvi és irodalmi viták 1781-1826. Szerkesztette Szalai Anna. Bp., 1980. 397-448. 21 Csokonai korabeli megítéléséről. Haraszti Gyula: Csokonai Vitéz Mihály. Bp., é. n. 349- 362. 22 1817 végén egyetlen (azonosítható) debreceni előfizetője sincs a folyóiratnak, de mivel van ágense, nyilvánvaló, hogy csekély számú előfizetőnek kellett lennie a városban, ha az előfizetői lajstromon nincs is lakóhelyük feltüntetve. 23 KazLev XV. 120.