Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Tanulmányok - Eisemann György: Létértelmező motívumok Az ember tragédiájában. [Madách Imre] 1–26. p.
EISEMANN GYÖRGY LÉTÉRTELMEZŐ MOTÍVUMOK AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁBAN I. Sokszor megjegyezték már, hogy a magyar irodalomban aligha van többféleképpen értelmezett alkotás, mint Madách főműve. Az elemzések számos alapvető eltérése nem csak világnézeti, irodalomtörténeti, esztétikai vagy egyéb koncepcionális különbségek miatt áll elő. S nem is csak a befogadás természetes változásai okán, melyek hasonlóan átfogó, szimbolikus-filozofikus témáknál mindig is széles skálán mozognak. Gyakran sokkal elemibb tényezők játszanak közre ebben, így a szöveg néhány legmeghatározóbb mozzanatának, kulcsfogalmainak, a műegészt szervesen alakító „alapeszméinek" eltérő felfogásai. Amelyek persze szintén függvényei az előbbi szempontoknak, csakhogy ezúttal másról is szó van. Az „alapeszmék" ugyanis az európai kultúrkör, művészet és bölcselet gazdag tárházából merítenek, puszta megnevezésük is teológiai-filozófiai kategóriák, irodalmi illúziók egész sorát idézi fel, így fennáll a veszély, hogy e fogalmakhoz ne művön belüli funkciójuk, belső értelmezésük, a kompozíció általi meghatározottságuk felől közelítsünk, hanem külső szempontok, a megidézett háttértartalmak szerint. Vagyis mielőtt a művel kapcsolatos koncepcionális eltérések kerülnének elő, máris fellépnek az illető irodalmi-bölcseleti eszmékkel kapcsolatos nézetkülönbségek, így a műértelmezések ellentétei mögött nem kis részben az alapeszmékre vonatkozó művön kívüli eltérések rejlenek. A külsődleges fogalmi közelítések, eleve adott tartalommal, az elemzésen belülre kerülnek ekkor. Nem min-