Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Filológia - Szilágyi Ferenc: A Csokonai-kiadó „Kelemföldy”, azaz: Kecskeméthy Csapó Dániel 328–344. p.
Filológia 330 tehát némi kegyes kiadói csalafintaság a címlapra nyomtatott 1844-es dátum. Azt azonban, hogy kit takart Kelemföldy neve, nem tudta meg Toldy. Kiadása előszavában s jegyzeteiben is megemlékezik Kecskeméthy Csapóról, akinek az akadémiai kézirattárban őrzött másolatait fölhasználta, például az Állatok Beszélgetését az ő másolata alapján adta ki, anélkül, hogy tudta volna, hogy azonos „vetélytársával", a Csokonai-kiadó Kelemföldyvel. Ez a rejtély csak napjainkban oldódott meg, a kritikai kiadás előmunkálatai során. Ezzel azonban még nem jutottunk a kérdés végére: előttünk az újabb, s nem sokkal könnyebb kérdés: ki is volt a népdalgyűjtő és Csokonaikiadó Kecskeméthy Csapó Dániel? Horváth János nyomán már Sütő József is rámutatott 1973-ban megjelent tanulmányában arra, hogy nem azonos azzal a Tolna megyei alispánnal és mintagazdával, akinek a Dalfüzérke köteteit általában tulajdonítani szokták. A tévedés forrása Szinnyei József alapvető életrajzi lexikona, amelyben a Tolna megyei (tengelici) mezőgazdász és irodalompártoló „kecskeméti" előnévvel szerepel, s a lexikon szerint — három egyéb munka mellett — ő adta ki a Dalfüzérke-sorozatot is. A tengelici mintagazda azonban semmiképp sem lehet azonos a Dalfüzérke gyűjtőjével és közreadójával, hiszen ő 1844. augusztus 5-én meghalt, a Dalfüzérke I. kötetének Előszavát viszont 1844. augusztus 20-án keltezte Kecskeméthy Csapó Dániel, a Nemzeti dalok és marsok előszavát pedig 1846. augusztus 20-án. Sőt, tudunk olyan munkájáról is, amely 1850-ben, sőt, 1855-ben jelent meg Pesten, illetve Budán. Ezek szerint két Csapó Dániel létezett — s cseréltetett össze — az irodalomban: egyik a tengelici birtokos, Tolna megye volt alispánja s országgyűlési követe, aki Kisfaludy Károllyal és Garay Jánossal is közelebbi személyes kapcsolatban volt, a másik a népnyelvi és népköltési gyűjtő, akadémiai írnok, aki Kelemföldy álnéven Csokonai műveit is kiadta. „A két Csapó Dániel"-lal (ezzel a címmel) néhány évvel Sütő József cikke után Balázs Kovács Sándor is foglalkozott, elsősorban a dunántúli, a tengelici birtokossal, a mi Kecskeméthy Csapónkról a következőkre jutva: „A másik Csapó Dánielről sajnos még hiányosabbak az ismereteink. Eddig nem sikerült találnunk olyan levéltári vagy egyéb forrást, melyből egyértelműen tudnánk rekonstruálni élettörténetét... Kézirataiból kiderül, hogy 1830-ban . Lásd Sütő József: „Hortobágyi kocsmárosné, angyalom!" Egy Petőfi-népdal folklorisztikai vonatkozásai. Forrás (Kecskemét), 1973/1. 52-60.