Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Műelemzés - Fodor András: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése 382–387. p.
folyóiratnak csak nevezetes bevezető tanulmányát a Nemzeti öncélúságot írja meg, a továbbiakban kimarad belőle. A levelekben minduntalan betegségeire, vagy pénztelenségére, olykor mind a kettőre panaszkodik. „Egészségem még mindig nincs. Talán volna, ha pénzem volna hozzá. Ez az én circulusvitiosusom: nyavalyás vagyok, nem dolgozhatom, nincs pénzem — nincs pénzem, nem kúráltathatom magam, tehát nyavalyás vagyok." (1934. január 19.) A két férfi közérzete mögött persze ott komorlanak már a korszak Németország felől fenyegető sötét felhői. 1936 márciusában Fülep így fakad ki a faj magyar szövetségekkel fenyegetőző országa ellen: „Torkig vagyok már ezzel az állítólagos hazámmal; sose tartoztam igazában hozzá, mikor tehettem, menekültem innen... Idegen vagyok itt, rabnak, páriának érzem itt magam..." Felettébb tanulságos, hogy hosszú válaszlevelében Kner szinte a magyarsághoz tartozás vallomását fogalmazza meg. (1936. március 18.) Elmondja, hogy tizennégy éves korában került ki — tanulóként — Németországba. Azóta is többször megfordult ott. „Addig Mezőtúron és Aradon is azt tapasztaltam az iskolában, hogy magyaros emberséggel a legkisebbet kímélték és védték a komiszabbak elől, itt azonban — nem lévén a komiszkodásnak semmi veszedelme, mert védekezni nem tudtam, olyasmiket kellett megélnem, amiket azelőtt el se tudtam képzelni. Kegyetlenséget és komiszságot magáért a kegyetlenségért és a komiszságért... itthon mindig több emberséget tapasztaltam." Kifejti, hogy gondolkozása formái, egész lelkiberendezése itteni környezetben, parasztgyerekek közösségében alakult, s ha sok-sok minden fáj is és rosszulesik is, annál inkább érzem azt, hogy itt kell kitartani és valami rendes dolgot csinálni." S bár többedszer nyilvánítja ki, hogy a viszonyok ellenére és nem a viszonyokból hozza létre, amit teljesít, már csak elérhető célokat tűz maga elé. Fülöp folyton arra gondolt, páratlan tehetségével mi mindent valósíthatott volna meg barátja, nem ért egyet múltba tekintő nosztalgiáival, „én bizony fölforgatnék itt mindent úgy, hogy kő kövön nem maradna". (1936. december 24.) Kner akasztófahumorral felel: „Hiszen ha minden felfordul, vagy felfordítani való, akkor én mint kapitalista, már csak a bibliai példázat értelmében is a legalulra kerülök a felfordulásban, a fene egye meg!" (1937. január 9.)