Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1994. 25/75. évfolyam
Tanulmányok - Szilasi László: „Monumentális szerelmeskedés” – alternatív történelem. Jókai Mór A három márványfej című regényének olvasata a szerzői kommentárok szellemében 553–569. p.
SziLASi LÁSZLÓ „Monumentális szerelmeskedés" — alternatív történelem (Jókai Mór A három márványfejt című regényének olvasata a szerzői kommentárok szellemében) Amikor Jókai Jókait olvas, vagyis a szerző tesz kijelentéseket művéről, csak mint olvasó szólalhat meg: a szerzői szándéknak szükségszerű formája az interpretáció. Interpretatív állításaim alapja most az interpretáció formájában megjelenő szerzői szándék interpretációja. Jókai önértelmezéséről alkotott saját olvasatom - egy (nyilván) támadható konstrukció. Korábbi dolgozatomban, részletesen tárgyaltam Jókai (elő- és utószavakban) megjelenő önértelmezéseit. E dolgozat eredményeit most argumentálatlanul, tételszerűen sorolom fel, csupán jelezve azt az interpretációs rendszert, amiben mozogni kívánok. Olvasatom szerint 1. Jókai saját olvasataiban műveit többnyire angolos irányregényeknek tekinti. Ennek a műfajnak az előírásait magára nézve kötelezőnek tekinti. E természetes formát egy belső, eszmei mag kifejlése hozza létre. Az alapeszme a választott kor sajátosságain és a főhősön keresztül, áttételesen hat a narrációra. 2. A kommentárok fontos célja a hitetés, a regényekben megjelenő világ realitásának bizonyítása, az olvasó valóságtapasztalatának pillanatnyi felfüggesztése, valamint a javasolt irodalmi kontextus kijelölése. Fikció és realitás összemosásának eszköze a változó időre és térre való hivatkozás. 3. A regények beszélőjén keresztül hagyományok, metafizikus minőségek szólalnak meg. A szerző szemtanú és mediátor. A beszélői pozíció archaikus, tudományos modalitással vegyítve. A cél az igazság közlése és az igazság érzetének felkeltése, a beszélői pozíció tanítói és prédikátori egyszerre. A szöveg mindkét esetben helyettesítheti a tapasztalati valóságot. 4. A cselekményt a megzabolázott fantázia alakítja. Az alkotásmód retorikus modellt követ. A visszatérő témák, eszmék és alakok általában erősen értelmezettek. Az emberről alkotott kép misztikus alapozású, szeretet- és tanítás-centrikus. 5. Jókainak a műről való beszédét a munka metaforikája uralja. A szövegek alapegysége a fejezet. A fejezetből álló laza szerkezeteket a történeten 553