Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Orosz Beáta: Csokonai Vitéz Mihály Anakreoni Dalok című kötete mint a XVIII. századi Anakreón-recepció összegzése 55–81. p.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ANAKREÓNI DALOK CÍMŰ KÖTETE... Először Rájnis József próbálkozott anakreóni dalok írásával és fordításával. Az antik verselési hagyomány megalapozásának és meghonosításának szándékával állította össze kötetét (A' Magyar Helikonra vezérlő Kalauz, Pozsony 1781), amelyben a magyar költészet változatosságának szemléltetésére „Anakreon' rendi szerént" készült példát is közölt,33 A' magyar Helikonra vezérlő Kalauzhoz tartozó Megszerzésben pedig két fordítást,34 a lap aljára illesztve a görög szöveget. Zechenter Antal adott ki elsőként egész kötetet Anakreón dalaiból: A' magyar Anakreon, [mjellyet egyenesen görög nyelvbill fordított [l]e Zechenter Antal A' Ts. és Kir. Fő Hadi-Tanátsnak Concipistája (Prága 1785, fakszimile kiadás: Bp. 1995). A kötet 61 dalt tartalmaz, ahogy Csokonai írja értekezésében, „6 syllabájú 3 soros kadentziás apró sorú versekben" fordítva. A kortársak közül többen nyilatkoztak róla elítélően: Földi János kedvelte ugyan Zechenter „periphrastica szabad fordításait", de a „rossz magyarságú fordítás", a „rossz syntaxis" miatt kárhoztatta. Később ezért tervezte, hogy „megjobbítja a' Magyarságban Zechenter fordított Rithmusait", és egy könyvben „négy Anakreont" ad ki: az ő fordításait „szembe a göröggel, ennek vége lévén, a Zechenter Rithmusait szembe a' Némettel, így lenne a' Magyarnak két Anakreonja, 's válogathatna a' Versekben, kinek mellyik tetszenék."35 Ez azonban nem valósult meg. Csokonai Földinél élesebben ítélt Zechenter fordításairól: „a' 3 soros Vers! a' Prágai fordítás! [...] és az illyen Magyarság!Inkább hallgatom a' Német Virtuózok' magyar Verbunk nótáit, mint az efféléket. A' Magyarnak karaktere az, hogy karaktere legyen." Ráday Gedeon, Kazinczy és Földi anakreóni fordításai 1788 és 1791 között a Magyar Museumban, az Orpheusban, valamint a Heliconi virágokban jelentek meg.36 Ráday, az idős, kísérletező költő a három megjelent dalon kívül elküldte Kazinczynak Anacreon 45-dik Ódáját, és utalást tett „Anacreon XIX-dik ital Dallyá"-ra is.37 Mint említettük, álnéven, A. J. monogrammal közölte fordításait, ugyanakkor láthatóan nem utasította el az új ízlést - legalábbis bizonyos határig. Erre utal Édes Gergelyhez 1792. március 30-án írott levele: „már 79 esztendős ember vagyok, de mégis minden illendőséggel tréfákat, még a szerelemre nézve is (ha azok az obscenitást és nagy lascmát elkerülik) elszenvedhetek; [...] nem adtam volna némely Anacreonból választott fordításomat, a Museumba és az Orpheusba, ha az ilyen ártatlan verseknek utálója volnék, de csakugyan mégis Anacreont, (az hol tovább megy az illendőségnél) egészben magyarra nem fordítanám."38 Földi János nem volt megelégedve ,,a' boldog emlékű Gróf Ráday dibdált sánta verseivel", s Kazinczyt is figyelmeztette arra, hogy „fundamentum nélkül való Regulái" nem méltóak követésre.39 Kazinczynak a Magyar Museumban megjelent fordításait Ráday lelkesen fogadta, dicsérte a könnyed hangnemet, a költő tehetségét, s további munkára biztatta.40 Virág Benedek szintén nagyon kedvelte őket, egyik 1807-es levele-