Irodalomtörténet, 2013. 94. évfolyam
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török Zsuzsa: Az Aranyfüst és a kulcsregény műfaja a modernizmus magyar irodalmában
354 TANULMÁNYOK A Zemplén megyei születésű gróf Zichy Géza íróként, zeneszerzőként, de főként zongoraművészként egyaránt közismert szereplője volt a 19. század második fele és a századforduló társasági életének. Zongoraművészként egy kézzel játszott virtuóz zongorajátéka tette Európa-szerte híressé. Jobb karját egy vadászbaleset következtében még tizennégy éves korában amputálni kellett, a baleset után azonban megkettőzött ambícióval képezte magát zongoravirtuózzá. Életéről ő maga is bőven mesélt emlékirataiban, noha a Wohl-nővérekkel és a Wohl-szalonnal való kapcsolatáról csupán egyetlen helyen tett említést.20 Zichy Géza más arisztokratákkal együtt rendszeres látogatója volt a Wohl-szalonnak és írásai is gyakran szerepeltek a Wohl nővérek által szerkesztett Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre című lapban. Justh Zsigmond szerint, aki szintén bejáratos volt a szalonba, sőt, a Wohl nővérekkel való bensőséges barátságáról Jankával való rendszeres levélváltásai is tanúskodnak, Zichy Géza, akárcsak Liszt Ferenc vagy a szintén szalonlátogató Vaszilij Vaszilijevics Verescsagin orosz festő, igazi szalonkirály volt. Zichy ráadásul állítólag majdnem minden kiadatlan művét először a Wohl-szalonban mutatta be,21 de a vendéglátó kisasszonyok irodalmi termelését is figyelemmel kísérte. Az Aranyfüst szóban forgó példányába Zichy általában a lapszélre, ceruzával írta megjegyzéseit. Jegyzetei között két típus különíthető el: a rövid, rendszerint egy szavas, „jó” minőségjelzős, jóváhagyó, elismerő, egyetértő megjegyzések, illetve a hoszszabb kommentárok. A rövidebb, helyeslő megjegyzések gyakran kapcsolódtak a Zichy által is jól ismert társadalmi-társasági környezet bemutatásához, mint amilyen a szalon, az arisztokrácia élet- és gondolkodásmódja, illetve egy-egy tipikus szalonszereplő leírása. Az alábbi részben a nők szalonbeli viselkedésmódját és a szalonokban uralkodó kizárólagosság szellemét sikerült az írónak különösen jól megrajzolni Zichy elismerő megjegyzéséből ítélve: Sajátságos, teljesen megfoghatatlan tünemény, hogy a nők, kik között pedig anynyi az angyali jóságú teremtés, csoportosan, valami osztályt képviselve, mennyi dölyföt, rosszakaratot, határozott kegyetlenséget képesek kifejteni. Hisz ezek a gyöngéd lények, ha feleségek, jó anyák, elnéző, jószívű úrnők, valóságos hóhérokká válnak a salonban. Nincs az a subtilis kínzó eszköz, az a lassan ölő méreg, mit kérlelhetlen kitartással ne alkalmaznának például oly nőkkel szemben, kik velök nem egyenlő születésűek vagy állásúak és kiket mégis körükben megtűrni kénytelenek.22 Az arisztokrácia létérzéséről szóló, itt következő paragrafus mellé Zichy a regény első kötete 199. oldalának lapszélére a következő jegyzetet írta: Köszönöm Stutzi!23 Elképzelhető, hogy a megjegyzés némi iróniát is takar: 20 Gróf Zichy Géza, Emlékeim, I—II., Franklin-Társulat, Budapest, 1913. A Wohl-szalon említése, Uo., 54-55. 21 Justh Zsigmond, A Wohl nővérek szalonjáról, Magyar Szalon 1892/16., 407. 22 Wohl Stephanie, Aranyfüst, I—II., Méhner Vilmos, Budapest, 1887, I., 34-35. (A továbbiakban: WSA.) 23 Stutzi (Stuczi) Wohl Stephanie beceneve.