Iskolakultúra, 1992/2 (2. évfolyam, 13-34. szám)

1992 / 19. szám - Hegyi Füstös László: Átváltozó rajzok - változó gondolatok: játék és füstölgés ötletekkel fiataloknak és nagyobbaknak

14 Átváltozó rajzok - változó gondolatok Játék és füstölgés ötletekkel fiataloknak és nagyobbaknak HEGYI FÜSTÖS LÁSZLÓ Rajzolni nem kötelező tudni. Játszani könnyebb és “kötelező"is. Természetesen és szabadon. Van, akit zavar a szabadság. A játékra nem hajlamos emberek előbb-utóbb meg fognak változni. Mint ennek az írott-rajzolt tervnek a vonalai, képei is. Megmozdult valami az iskolákban, a napközikben. Kitört a szabadság, a poroszos szellemű szláv oktatás kezd változni, bomlani. Nem mindenhol persze, és nem mindig jó irányba. Sok pedagógus (vagy annak mondott ember) nem tud mit kezdeni a szabadsággal, nem tudja megtölteni kellő tartalommal a kínos negyven körüli perceket. Diktatórikusan, dogmákkal már nem megy, újítani meg nem érdemes a nyugdíjig - patt helyzet. Persze ez - szerencsére - nem általános. Egy J. L. Borges novella jut az eszembe a két királyról és a két útvesztőről: az első király fantasztikus, vészes labirintusba csalja a másikat, aki csak a legjobb tudásával menekül meg. Visszajön, győz, és a foglyul ejtett elsőt a sivatag közepére viszi; körülmutat: ez itt az én labirintusom. Találj ki belőle, ha tudsz! És otthagyja. Gyökeresen új rendszert bevezetni lehetetlen, és nincs aki vállalná érte a tartalmi és módszertani felelősséget. Emberszabású és fokozatos átvezetés kell. Tőlünk és miattunk is. Ez a rajzos ötletgyűjtemény több dologra is késztet: felvenni a gyereket az autómba, megmutatni közben a vezetés és a közlekedés fortélyait: egyszer ő is vezetni fog. És ha úgy tanítottuk, elüt az első zebrán. Nem a rendszert - az egészet - kell egyszerre megváltoztatni, hanem a benne élő "elemi részeknek" kell életrevaló változásokat, inspirációkat kínálni. Világunk hologram természetű. A társadalomban, kisebb közösségekben élő sej­tek hordozzák az egész összes terhét, információit is. Egy testület minden hibájával, nyúzottságával hologram - pontja a társadalomnak - a tanítvány is - aki törölköző - olyan lesz, mint a mosdó. Természetesen tiszta is. Változtatni emberközelben tudunk leginkább. A családi nagyságrend nem véletle­nül szent és hatásos. Közeli, élő - ezért emberi. Néha pro, néha kontra. Kevés embernek adatik meg, hogy milliókra hasson egyszerre - a diktatúrák lecsúszása itt kezdődik. Az oktatásban is. A változtatást önmagunkon és a hozzánk legközelebb állókon kezdjük. Legyünk jó mikro­pontjai, sejtjei egy új szövetnek, ami lecseréli az elhaltat. A rajzban néhány dolgot nem kell túlmisztifikálni: a kész rajzot például, aztán az eszközeit. Eszelős és beképzelt, fojtó elmélet, amelyik csak azt hiszi eredménynek, aminek látható dokumentuma marad, kiállítható, mutogatható. Vagyis karrierképes. Bizonyíték rá, hogy melyik Közösségből, Műhelyből vagy Iskolából került ki­­ a tanítók és a mesterek, inspirátorok neve és szerepe mellékes... Az a fontos, milyen értékes a keret és a festék, ahol ekkora Böffenést Alkotott a Mi Művészünk. Ez a mentalitás elveti (és megveti) a - néha ismeretlen-egyed teremtését. A

Next