Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)
2004 / 6-7. szám - KRITIKA - Vály György: Selmeci tanárok (Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok)
dalmi mesét”, elbeszélést is kerekített kapcsolatukról és Damos tanár úrról ,Sárkányok lovagjai’ című elbeszéléskötetében.) De ki tudja, ki tanította őket? És még sok diáknemzedéket ki nevelt? Pedig egy több évtizede tanító professzornak mérnökgenerációk köszönhetik tudásukat. Egy intézmény a színvonalát csak a magasan kvalifikált, tartósan ott dolgozó tanárokra alapozhatja biztosan/tartósan. Hiszen mindannyian tudjuk: a diák elmegy, a tanár itt marad... Felmerül persze a kérdés, hogy alkalmas-e ez az enciklopédikus forma ennek a világnak a bemutatására. Százhatvanegy kiváló szakember tömör, mégis alapos bemutatása visszaadhatja-e egy pezsgő diákváros hangulatát? Bemutatja-e a korabeli Selmecbánya életét? Képet kapunk-e a diákéletről? Megtudjuk-e, mi az a „szalamander”, „szakestély”, vagy éppen a „farbőrugrás”? Azt kell mondanunk, nem. Aki ilyesmit vár a könyvtől, csalódni fog. Tíz oldalon vázlatos, de átfogó összefoglalást olvashatunk Selmec iskolatörténetéről, majd száznyolcvanöt oldalon keresztül ismerkedhetünk híres Selmecbányai tanárokkal. Név, életrajzi adatok, oktatói-tudományos munka bemutatása. Ebből a szempontból Csáky Károly műve lexikon. Annak viszont nem elég „száraz”. Köszönet érte! Csáky minden szempontból igyekszik a bemutatott személyt „élővé” tenni, közel hozni az olvasóhoz. Apró, kedves események megemlítésével, idézetekkel, lehetőség szerint fénykép, portré közlésével színesíti a képet. Megtudhatjuk, hogy kinek a kedvence volt Mikszáth, s ki favorizált mást. Olvashatunk „sikersztorikról” és tragikus halálokról. Külön érdeme a könyvnek, hogy „harag és részrehajlás nélkül” szól német, magyar vagy szlovák származású tanárokról. Sőt olyan kiváló oktatók tucatjáról kapunk információt, akiket eddig csak a (cseh)szlovák szakirodalom tartott számon. Nálunk méltatlanul elfelejtett nevük így ismertté válhat. (Természetesen fordítva is igaz. A könyv szlovák nyelvű kiadása északi szomszédainknál is elgondolkodtathatna néhány „igaz hazafit”!) Mindemellett Csáky Károly nem vész el a részletekben. Részletes, de nem túl részletező. Alapos, pontos irodalom- és forrásjegyzéke, valamint a bemutatott tanárok jelentősebb műveinek közlése(!) további kutatómunkák kiindulópontja lehet. Ezt megkönnyítené a fent említett művek külön fejezetben való összesítése. Helyenként hiányérzetünk támad, mikor a szerző megemlít egy-egy érdekes momentumot a bemutatott személlyel kapcsolatban, majd nem gombolyítja tovább a megkezdett fonalat. Persze tudjuk, a terjedelem korlátozott. Talán ez is a magyarázata, hogy további negyven tanár bemutatására a könyv végén jóval korlátozottabb terjedelemben került sor. Szintén növelte volna Csáky alkotásának „élvezeti értékét”, ha - lehetőség szerint - színes képek kerültek volna bele. Különösen a régi épületek mai állapotát jó lett volna látni! Mit is tartunk hát a kezünkben? Könyvet Selmecről? Oktatástörténeti lexikont? Tanárt ki kicsodát? Igen, és nem. Csáky Károly azt nyújtja nekünk, amit a címben és a bevezetőben ígér. Híres Selmecbányas tanárokat mutat be. Pontosan, szakszerűen, alaposan. Az olvasó pedig azon kapja magát, hogy olvasgat, lapozgat, nézelődik. Mosolyog, elámul, meghatódik. Mintha a szereplők egyszerre itt lennének vele. Selmec szelleme va-Egy iskolaváros szellemiségére az ott tanítók meghatározó befolyással vannak. Általuk Selmecbánya évszázadokon át a térség vezető szellemi központja volt, a kezük alól kikerülő diákok pedig országszerte magukkal vitték és továbbadták a tőlük tanultakat. Márpedig igen jeles diákok akadtak errefelé! Gondoljunk csak Mikszáth Kálmánra vagy Petőfi Sándorra! Az ő nevüket mindenki ismeri. (Petrolay Margit „irodalmi mesét”, elbeszélést is kerekített kapcsolatukról és Damos tanár úrról párkányok lovagjai című elbeszéléskötetében.) De ki tudja, ki tanította őket?