Iskolakultúra, 2004/1 (14. évfolyam, 1-7. szám)

2004 / 6-7. szám - KRITIKA - Vály György: Selmeci tanárok (Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok)

dalmi mesét”, elbeszélést is kerekített kapcsolatukról és Damos tanár úrról ,Sárkányok lovagjai’ című elbeszéléskötetében.) De ki tudja, ki tanította őket? És még sok diáknem­zedéket ki nevelt? Pedig egy több évtizede tanító professzornak mérnökgenerációk kö­szönhetik tudásukat. Egy intézmény a színvonalát csak a magasan kvalifikált, tartósan ott dolgozó tanárokra alapozhatja biztosan/tartósan. Hiszen mindannyian tudjuk: a diák el­megy, a tanár itt marad... Felmerül persze a kérdés, hogy alkalmas-e ez az enciklopédikus forma ennek a világ­nak a bemutatására. Százhatvanegy kiváló szakember tömör, mégis alapos bemutatása visszaadhatja-e egy pezsgő diákváros hangulatát? Bemutatja-e a korabeli Selmecbánya életét? Képet kapunk-e a diákéletről? Megtudjuk-e, mi az a „szalamander”, „szakestély”, vagy éppen a „farbőrugrás”? Azt kell mondanunk, nem. Aki ilyesmit vár a könyvtől, csa­lódni fog. Tíz oldalon vázlatos, de átfogó összefoglalást olvashatunk Selmec iskolatörté­netéről, majd száznyolcvanöt oldalon keresztül ismerkedhetünk híres Selmecbányai taná­rokkal. Név, életrajzi adatok, oktatói-tudományos munka bemutatása. Ebből a szempont­ból Csáky Károly műve lexikon. Annak vi­szont nem elég „száraz”. Köszönet érte! Csáky minden szempontból igyekszik a be­mutatott személyt „élővé” tenni, közel hoz­ni az olvasóhoz. Apró, kedves események megemlítésével, idézetekkel, lehetőség sze­rint fénykép, portré közlésével színesíti a képet. Megtudhatjuk, hogy kinek a kedven­ce volt Mikszáth, s ki favorizált mást. Ol­vashatunk „sikersztorikról” és tragikus halá­lokról. Külön érdeme a könyvnek, hogy „harag és részrehajlás nélkül” szól német, magyar vagy szlovák származású tanárok­ról. Sőt olyan kiváló oktatók tucatjáról ka­punk információt, akiket eddig csak a (cseh)szlovák szakirodalom tartott számon. Nálunk méltatlanul elfelejtett nevük így is­mertté válhat. (Természetesen fordítva is igaz. A könyv szlovák nyelvű kiadása észa­ki szomszédainknál is elgondolkodtathatna néhány „igaz hazafit”!) Mindemellett Csáky Károly nem vész el a részletekben. Részletes, de nem túl részletező. Alapos, pontos irodalom- és forrásjegyzé­ke, valamint a bemutatott tanárok jelentősebb műveinek közlése(!) további kutatómun­kák kiindulópontja lehet. Ezt megkönnyítené a fent említett művek külön fejezetben va­ló összesítése. Helyenként hiányérzetünk támad, mikor a szerző megemlít egy-egy érde­kes momentumot a bemutatott személlyel kapcsolatban, majd nem gombolyítja tovább a megkezdett fonalat. Persze tudjuk, a terjedelem korlátozott. Talán ez is a magyarázata, hogy további negyven tanár bemutatására a könyv végén jóval korlátozottabb terjede­lemben került sor. Szintén növelte volna Csáky alkotásának „élvezeti értékét”, ha - lehe­tőség szerint - színes képek kerültek volna bele. Különösen a régi épületek mai állapotát jó lett volna látni! Mit is tartunk hát a kezünkben? Könyvet Selmecről? Oktatástörténeti lexikont? Taná­rt ki­ kicsodát? Igen, és nem. Csáky Károly azt nyújtja nekünk, amit a címben és a beve­zetőben ígér. Híres Selmecbányas tanárokat mutat be. Pontosan, szakszerűen, alaposan. Az olvasó pedig azon kapja magát, hogy olvasgat, lapozgat, nézelődik. Mosolyog, el­­ámul, meghatódik. Mintha a szereplők egyszerre itt lennének vele. Selmec szelleme va-Egy iskolaváros szellemiségére az ott tanítók meghatározó befolyás­sal vannak. Általuk Selmecbánya évszázadokon át a térség vezető szellemi központja volt, a kezük alól kikerülő diákok pedig or­szágszerte magukkal vitték és to­vábbadták a tőlük tanultakat. Márpedig igen jeles diákok akad­tak errefelé! Gondoljunk csak Mikszáth Kálmánra vagy Petőfi Sándorra! Az ő nevüket minden­ki ismeri. (Petrolay Margit „iro­dalmi mesét”, elbeszélést is kerekí­tett kapcsolatukról és Damos ta­nár úrról párkányok lovagjai­ cí­mű elbeszéléskötetében.) De ki tudja, ki tanította őket?

Next